Bevezető, külsőségek
2007 augusztusában, amikor bejelentették, először nem hittem a fülemnek, hogy végre már a Nikonnak is lesz full frame lapkával szerelt tükörreflexes gépe – de aztán, amikor elült a sokk hatása, nem győztem hívogatni a képviseletet, hogy mikorra várható tesztpéldány, illetve mikortól lesz megvásárolható a készülék idehaza is. Nos, hosszas várakozás vette kezdetét, ugyanis a Nikon D3-at világszerte olyan sokan akarták, hogy a gyártósorok Japánban nem bírták a terhelést – Magyarországra 2008 áprilisára-májusára ígérték az első szállítmányokat; én az Artworknél rendeltem meg sajátomat, ahol április végére várták az érkezését. Aztán váratlanul, derült égből villámcsapásként, április elején jött a hívás, hogy mehetek a fotómasináért, megérkezett! Csillogó szemekkel, izzadó tenyérrel vettem át boldogan, s büszkén a szép, aranyszínű dobozt értékes tartalmával..
A szett azóta – sajnos – a múlté, de a páncéltáska még megvan
Nem, a fenti bekezdéssel nem az volt a célom, hogy felvágjak. Csupán közvetíteni szerettem volna azt a hatást, amit ezúttal a Z 9-cel ért el a gyártó. Igaz, full frame lapkás fényképezőgépe a Nikonnak azóta volt szép számmal, sőt, a Z-bajonett köré épülő tükörnélküli vonal sem nevezhető újdonságnak, ám a Z 9 mégis felnőtt a „D3 hatáshoz”, hiszen annyi újítást, olyan paramétereket kínál, amilyenekkel korábban nem találkozhattunk. A fotós világnak pedig pont erre volt szüksége ezekben a sötét, depresszió sújtotta időkben, hogy valami végre felrázza a rémálmát alvó közösséget!
Lássuk, mik a legfontosabb műszaki adatai a Z 9-nek:
- Több rétegű, full frame („FX”) CMOS képérzékelő 45,7 MP-es felbontással
- ISO 64-25 600 közti alap érzékenységi tartomány (kiterjeszthető ISO 32-102 400-ig)
- 30 kép/mp-es sorozatfelvételi sebesség JPEG formátumban, 120 kép/mp felvételi sebesség 11 MP-es felbontás és JPEG formátum mellett, 20 kép/mp sebesség RAW formátumban 1000 kép erejéig tömörített NEF állományok esetében
- A mechanikus zár teljes elhagyása (a fenti képen a szenzort védő redőny-pajzs látható)
- CFexpress Type B memóriakártya foglalatok (2 db nyílás)
- 3,69 millió képpontos elektronikus kereső OLED panellal
- 2,1 millió képpontos hátsó kijelző, ami több tengely mentén mozgatható
- 1/32 000-30 mp közti zársebesség, ami M módban 900 mp-ig nyújtható
- -6,5-19 FÉ között használható autofókusz (csillagfény módban -8,5-19 FÉ közt használható)
- 493 mezős AF rendszer
- 5-tengelyes képérzékelő-mozgatás a kép stabilizálása érdekében
- Legfeljebb 8K felbontású videók rögzítése 30 kép/mp-es képfrissítéssel belső adattárolóra
- ProRes 422 HQ opció
- 4K @ 60 fps 8K felbontásról leméretezve
- Belső 10-bites színmélység N-Loggal és HLG rögzítéssel
- 8K @ 60 fps 12-bites N-RAW külső felvevőre
- Beépített WiFi és Bluetooth modulok
- EN-EL18d Li-ion akku az áramforrás
- 149 x 149,5 x 90,5 mm-es terjedelem
- 1160 grammos üres tömeg (akku és memóriakártya nélkül)
Mindig gondban vagyok, amikor egy ilyen komplex gépet kell letesztelnem, mert sosem tudom, hol kezdjem, „melyik végén fogjam meg a tüzes vasat”. De ha már a fenti képen az akkut láthatjuk, akkor kezdem is ezzel a részlettel: csakúgy, mint a nagy tükörreflexes vázaknál, úgy a MILC Z 9 esetében is egy az átlagosnál testesebb, a beépített portrémarkolatba csúszó áramforrással állunk szemben. Az EN-EL18d lítium-ion akku a leírás szerint 740 fotó elkészítésére biztosít elegendő energiát, ám ha a komponáláshoz az elektronikus keresőt használjuk a hátsó kijelző helyett, akkor ez a szám kereken 700-ra csökken. Aztán van a menüben mindenféle energiatakarékos paraméter, amelyeket kihasználva akár 770/740-re is feltornászhatjuk ezeket az értékeket. Sosem bíztam az efféle mérésekben, általában jóval több felvételt lehet lőni egy-egy akkutöltettel. A próbák során – igaz, csak rövid ideig lehetett nálam a váz – számomra elég volt egyszer feltölteni az akkumulátort, aztán orrvérzésig nyomhattam a kioldót, nem kellett izgulnom, lesz-e elég delej a következő képkockára.
A jó sok energiára szüksége is lesz a fotósnak, főleg, ha sporteseményeket, vagy madarakat szeretne fotózni, ott ugyanis észvesztően pörög a számláló! Nem is nehéz a Nikon Z 9-cel „elszállni”, hiszen leggyorsabb sorozatfelvételi sebessége 30 kép/mp teljes felbontás mellett, és ezt – bizony – szívesen használtam is a próbák során. Ehhez, persze, megfelelően nagy átmeneti tárolóra (pufferre), és kellően gyors adattárolóra van szükség. Szerencsére, mindkettő adott, a CFexpress Type B memóriakártyák bőven felnőttek még a Z 9 támasztotta igényekhez is, így már csak kapacitással kell bírnia a fotósnak (no, meg pénzzel, a kellően nagy tárterületű CFexpress kártyákat ugyanis aranyáron mérik a gyártók).
Meggyőző a Z 9 külseje, igazi brutális vadállatot idéz. A lágy, ívelt vonalú D3-nál szögletesebb, a kisebb bázistávolság miatt vékonyabb, de fogása, ergonómiája legalább olyan jó. Igaz, D3-mal nem tudtam összevetni élőben a gépet, a Nikon itthoni kirendeltségén már csak D4S-ből volt mutatóra, de még – ahogyan fentebb is írtam – élénken él bennem a D3 emléke..
Jól látszik, milyen hatalmas a Z-foglalat az F-bajonetthez képest
A Z 9 valamivel alacsonyabb és keskenyebb, mint a D4S, de markolata még vaskosabb, még jobban megmarkolható – hosszabb ujjú fotósok jobban bele tudnak kapaszkodni, mint a D4S-be.
A Z 9 kijelzője „jóval” nagyobb a régi dSLR egérmozijánál, ami jó is, meg nem is. Sosem voltam híve az eltúlzott monitoroknak, mert elvonják a figyelmet és túl sok áramot zabálnak. Ugyanakkor jó hasznát vehetjük komponáláskor, ha olyan idétlen szögben kell nekiférkőzni a témának, ahol csak egy origami mechanizmus segíthet:
A Nikon Z 9 kijelzőjét ügyesen megtervezett, ötletes mechanikára szerelték, ami bár filigrán kinézetű, mégis kellően robusztus, hogy ne kelljen miatta aggódni akár keményebb használat mellett sem. És akkor következzen még pár összehasonlító kép: