Mind voltunk kezdők – szerintem te is még jól emlékszel arra a pillanatra, amikor először vettél kézbe fényképezőgépet: gyakorlatilag mindegy volt mit, hol és hogyan, csak exponálhass már végre! Oké, a legelső képkocka nem számít, azt mindenki – a profik is – leggyakrabban egy macskára, vagy kutyára „pazarolják”, s kvázi „na, működik-e a masina” címszó alatt készül. Azonban akad bőven olyan kezdőhiba, amit még hetekkel, hónapokkal, sőt, akár évekkel később is elkövetünk. Az fstoppers.com szerzője össze is szedett 15 ilyen hibát, de szerencsére egyszerű elkerülési technikákat is mellékelt hozzájuk.
Na, itt aztán semmi sem stimmel: túl hosszú záridő, túl magas ISO, zéró kompozíció stb.
1. Minden automata, azaz „Profi” módban készül (P mód)
A programautomatika gyakorlatilag csak arra jó, hogy megörökítsd a jelenetet, semmiféle művészi jellege nincsen. Tökéletes lehet az expozíció, de a mélységélesség, a záridő tuti nem olyan lesz, mint amit a téma megkövetelne. Én leggyakrabban rekeszprioritásos módot használok automata ISO mellett, így ugyanolyan gyors lehetek, mint P-módban, de legalább a mélységélességre van hatásom.
2. Minden főtémát a középpontba, azaz a kép közepére helyezel
Használd a harmadolásos technikát! Egyszerű, de látványos változást hoz fotográfiádba!
3. a kijelzőben bízol, s nem a hisztogramot nézed
Kizárólag RAW-ban fotózom, így annyira nem érint ez a hiba, de aki JPEG-et használ, annál fontosabb a helyes expozíció, így érdemes inkább a hisztogramra hallgatni, mint a kijelző fényerejét lesni.
4. Automata ISO használata gyenge fényben
A fényképezőgép mindig azon lesz, hogy kellően rövid záridőt állítson be (ehhez figyelembe veszi a gyújtótávolságot), de teszi ezt a képzaj kárára (tehát magasabb ISO értéket állít bem hogy ne mozduljon be a kép). Állíts be inkább te egy határértéket az ISO-ra és a záridőre, és használd a beépített képstabilizátort.
5. Soha nem pucolod meg a frontlencsét és/vagy a képérzékelőt
Hidd el, egy idő után a „legmegvigyázottabb” fotós felszerelés is poros, koszos lesz. Maszat kerül az objektív frontlencséjére, porszem a szenzorra és máris minden fotódon ott éktelenkedik egy sötét folt. Időnként érdemes legalább a körtepumpával kifújkálni a szettet, de ha félsz a tisztítástól, a szaküzletekben szívesen segítenek.
6. Minden exponálás után a kijelzőt lesed
Én ezt a jelenséget igazából nem hívnám hibának, hiszen a kritikus munka ellenőrzést kíván. Ha mást nem, hát az élességet ellenőrizni szoktam, mert általában olyan témát fényképezek, ahová nem, vagy csak nagyon macerásan tudnék visszajutni.
7. Minden fényképed szemmagasságból készül
Nos, ez is témafüggő, de valóban, általában kényelmesek vagyunk, és mindent szemmagasságból fotózunk le. Pedig a „földön heverő témához” illik leguggolni, és a perspektívát pedig meg lehet teremteni, amivel érdekesebbé tehetjük a felvételt.
8. Túlszerkesztjük az elkészült fotókat
A digitális világ egyik előnye, de ugyanúgy hátránya, hogy (szinte) mindent átszerkeszthetünk az utómunka során. Néha a kevesebb több, szóval egy kis expókorrekció még belefér, vagy az objektív profiljának betöltése, de törekedj arra, hogy már a fotómasinában megteremtsd a végső képet.
9. Nem figyelünk a háttérre
Gyakran vonja el a figyelmet egy érdekes téma, amit azonnal lencsevégre kell kapni. De tegye fel a kezét, aki nem járt már úgy, hogy a vágyott főtéma mellett (vagy mögött), valami olyan nemkívánatos elemet is lekapott, amit egy egyszerű átkomponálással kiszűrhetett volna!
10. Nem mindig az objektív a hibás, ha lágy a kép
Gyakran fogjuk rá az objektívre, ha nyitott rekesz mellett kissé lágy a kép. Pedig lehet, hogy csak arról van szó, hogy borotvaél-vékony az élességi síkunk, és egy 1-2 FÉ-s rekeszeléssel pengeéles fotót vihettünk volna haza.
11. A beépített vakuba vetett bizalom
Hú, nem is tudom, hogy hány évtizede nem használtam beépített vakut, de az biztos, hogy jó még nem sült ki a használatából. A beépített vaku jó mondjuk ellenfényes derítéshez, vagy külső rendszervakuk vezérléséhez, de rábízni egy témát soha nem szabad!
12. Portréfotózáskor életlen szemek
Ha betartjuk ezt az egyszerű szabályt, mindig sokkal szebb portrékat készíthetünk: mindig a szemekre fókuszálj, s ott is a fényképezőgéphez közelebb eső szemre állíts az élességet.
13. Adatmentés mellőzése
„Ó, nem kell ide adatmentés, hiszen nem kritikus munka!” – ja, aztán megy a sírás, hogy ez lett volna az utolsó kép a nagyiról, de elszállt a kártya.. Ha két foglalat van a fotómasinában, akkor használd ezeket tükrözve, de ha nincs, akkor mindig legalább két külön helyre mentsd le a kártyáról az adatokat!
14. JPEG használata
A JPEG egy eleve agyontömörített, már a fényképezőgépben „előhívott” állomány, amit a későbbiekben már nem igazán lehet jól szerkeszteni (pl. fehéregyensúly, expozíció szempontból). Nyilván van előnye is, hiszen kevés helyet foglal a memóriakártyán és azonnal bárkivel megoszthatjuk; minden eszköz IS ismeri a JPEG formátumot. Ha azonban nem csak kattogsz, hanem lehetnek a jövőben terveid a felvételekkel, akkor használj RAW formátumot.
