Portréágyúk harmadik rész: a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar bemutatója

A portréobjektívekkel foglalkozó cikksorozatom első részében a m4/3 rendszerhez legjobban illő lencserendszerekkel foglalkoztam, míg a második részben a Tamron SP 85 mm F1.8 Di VC USD-t vettem nagyító alá. A témakörhöz tartozó harmadik cikk egy igazi unikumról, a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar optikáról szól. Mint a Tamron esetében, úgy a Zeiss csodáját is egy Canon EOS 6D típusú, full frame szenzoros fényképezőgéppel tettem próbára. Kizárólag RAW-ban fényképeztem, a RAW-JPEG konverzió során pedig nem töltöttem be az amúgy elérhető profilt. Az Adobe Camera RAW 9.6.1.631-es változatával végeztem az átalakítást. Először azonban lássuk, milyen maga az objektív megtestesülése!

artsy

Amint már a fenti fotó is sejteti, a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar nem nevezhető csöppségnek, a portrémarkolat nélküli dSLR vázakhoz képest nagy, igazából a Canon és a Nikon egy számjegyű tükröseinek áll jól. A Zeiss sokat ad a presztízsre, ezért a termék csomagolása is különlegesnek mondható:

box

Az objektívhez gyárilag jár a (fémből készült) napellenző, így ennek utólagos beszerzésével nem kell bajlódni. A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar rekeszvezérlése elektronikus úton, tehát a fényképezőgépről vezérelve történik, ám az élességállítás kizárólag kézzel hajtható végre. Ha a dSLR kioldóját félig lenyomva tartjuk és eközben forgatjuk a fókuszgyűrűt, akkor élesre álláskor a kiválasztott AF mező felvillanásával kapunk visszajelzést a status quoról.

main

A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar élességállító gyűrűje kellően széles, s bár sima felületű, mégis jól tapad ujjainkhoz. A két végpont között körülbelül 260°-ban forgatható el a gyűrű, azaz a legfinomabb élességállítás is megoldható. Ha viszont nyitott rekesszel, kézből (azaz nem állványról) fényképezünk mozgó témát, akkor ember legyen a talpán, aki elsőre eltalálja az élességet! A manuális lencserendszerekkel általában lassulásra, fokozott összpontosításra kényszerül a fotós, ami sok esetben még a látásmódot is fejleszti.

views

A Zeiss portréobjektívje nem szigetelt, tehát esőbe, porba ne menjünk vele. A manuális fókuszgyűrű és a bajonett sem rendelkezik gumigyűrűkkel, és élességállításkor a hátsó lencsetag jókora utat tesz meg a tubusba befelé, így hátulról is védetlen marad a rendszer.

back

Elölnézetből tekintélyt parancsoló a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar: hatalmas üveglencse irányul alanyunk felé.

front

A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar rekeszének írisze kilenc, lekerekített formájú lamellából áll, melyek garantálják a kellemes háttérelmosást (lásd később). A rekesznyílást F1.4 és F16 közötti tartományban lehet harmad FÉ-nként a kívánt értékre állítani. A kilenc csoportba rendezett, összesen tizenegy lencsetag között találunk aszférikust, különleges, részleges szórásút – a lencsetagok lebegő rendszerbe vannak befogva, így elkerülhető a fókuszsík eltolódás (focus shift). Az apokromatikus lencsék segítségével szinte teljes mértékben kizárható a színezés, a kontraszt pedig minden esetben kimagasló.

A legkisebb tárgytávolság 80 cm lehet, így a 43 mm-es képkörrel rendelkező optika legnagyobb nagyítása 1:7,7. A szűrőmenet átmérője 86 mm, az objektív hossza 124 mm, legnagyobb átmérője 101 mm, tömege 1200 gramm. Méretéből adódóan a kisebb vázakon – mint pl. az EOS 6D-n – problémás lehet a nagyobb cseretalpak használata, ugyanis azok beleérnek a tubus hátsó részébe. Lássuk, milyen a Zeiss képminősége!

bokeh

Amint azt fentebb írtam, a szép, kellemes háttérelmosást a kilenc, lekerekített íriszlamella szinte garantálja, és valóban, a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar olyan szépen mos, hogy az ember legszívesebben állandóan F1.4-en hagyná a rekeszt.

distortion

Az objektívet úgy használtam, hogy fényképezőgépen belül kikapcsoltam az összes korrekciós eljárást, majd a RAW-JPEG átalakításkor sem töltöttem be profilt, nem használtam semmiféle képjavítást. Egyedül – ahol kellett – az expozíciós értékeken változtattam. A fenti ábra mutatja, a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar torzítását: minimális hordózás látható, ami azonban valós használat során sehol sem zavaró.

ca

A Zeiss a termék honlapján színezésmentességet ígér, s valóban, a tesztelés során nem tudtam az Otus 85 mm F1.4 Apo Planart olyan helyzetbe hozni, ahol a képen megjelentek volna színes szellemélek.

vignette

A peremsötétedés már más tészta, itt még a nagy frontlencse ellenére is egészen F4-ig kell szűkíteni a rekeszt, ha teljes mértékben meg szeretnénk szabadulni a vignettálástól. A képélessége a Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planarnak fenomenális! Ezúttal sem a tesztábrát fotóztam, hanem inkább a való világban győződtem meg az optika tudásáról. A képmintákat itt találjátok – mindenképp érdemes letölteni a fotókat az eredeti méretben, és kinagyítva is ajánlott a „pixel-kukkolás”!

Értékelés

A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar nagyon masszív felépítésű (fém és üveg az egész termék – no, meg pár részegysége gumiból készült); ennél az objektívnél érződik, hogy „az idők végezetéig és még egy nappal tovább” élvezhetjük majd használatát, azaz igazi befektetést jelent a fotósnak, már ha fogyasztási cikknél egyáltalán lehet ilyesmiről szó. Mivel kizárólag kézi élességállítással fókuszálhatunk, ezért nem a sietős, türelmetlen fotósnak való a jószág, hanem inkább a ráérős, minden apró részletre ügyelő fényképésznek. Nem csak mérete és tömege, hanem az objektív képminősége is lehengerlő: már teljesen nyitott rekesszel is fenomenális rajzolat érhető el. A kontraszt rendben van, színezéssel nem találkoztam radikális esetekben sem, a képélesség – ha eltaláljuk a fókuszt – szintén kimagasló. Tulajdonképpen nem lehet belekötni ebbe a Zeiss-be, ami valahol el is várható, hiszen bruttó 1 249 900 forintos árával az abszolút elitbe tartozik. Csupán ára miatt maradt le nálam az aranyéremről, így „csak” ajánlom, és nem lett kedvenc.

ajanlom

Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planar

A Zeiss Otus 85 mm F1.4 Apo Planart a Fotoplus Kft.-től kaptam bemutatóra. Az objektív webshopjukban vagy szaküzleteikben vásárolható meg a fentebb említett áron.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...

  • Bertalan Feher

    Csodálkozom az “ezüstérmen”… hiszen ez az az objektív amiben semmi hibát nem láttam. (Nekem is van egy ilyen és 5DsR-rel gyakorlatilag középformátum érhető el…) Bár belevéve a magyar szempontokat – mindegy hogy mi milyen csak olcsó legyen – akár rosszabb helyen is végezhetett volna.

    • mlzphoto

      “Csupán ára miatt maradt le nálam az aranyéremről, így „csak” ajánlom, és nem lett kedvenc.” – sajnos, valahol az árát is muszáj belevenni az összképbe, de amúgy igazad van, szerintem ez a legjobb képminőségű portréobjektív kisfilmes formátumban.

      • Bertalan Feher

        Szerintem nem drága. Ha úgy tekintünk rá, hogy igazából az Otus sorozat az, amivel pl. az 5DsR eléri azt a minőséget amit a szenzor tud, akkor már összehasonlítható a középformátummal. Úgy pedig kimondottan jó árúnak mondható, fóleg úgy hogy egyéb elényökkel is jár a középformátummal szemben. (Fényerő, árnyalat-terjedelem, rendszervakuk használata stb.)

        Persze ha egy belépő dslr kitobjektívjéhez hasonlítjuk akkor az ára sokkal magasabb. Igaz, hogy a minőséget kár összehasonlítani… és itt lép be a “magyar faktor”. A magyar piac nem igényli semmiből sem a minőséget (kivéve merdzsóból) és csak az a jó, ami olcsó. Én ezért nem dolgozok a magyar sajtónak…

        • C64forever

          Jézusom ezt most komolyan gondolod?! Nehogy már összehasonlítsd egy 20.000ft-os kitobjektívvel, te úgy beszélsz erről a több mint egymillió forintos objektívről, mintha bárki a zsebéből kitudna rá rántani pénzt, csak a magyarok sóherek és nem adnak a minőségre! Hidd el nekem bárki szívesen felcsatolná ezt a lencsét a gépére ha tehetné, hogy megvegye, elvagy te varázsolva.

          • Bertalan Feher

            1. Igenis: a magyarok sóherek. Kezdve a megrendelőtől akinek a legfontosabb szempont az, hogy a lehető legolcsóbb legyen – jelen esetben – a fotózás. Alapvetően minden olyan dologra igaz ami nem magamutogatással jár, hogy kizárólag a legolcsóbb a legjobb. Számtalan nagyobb cég jelentkezett nálam is, akik kerek perec megmondták hogy őket elsősorban az ár érdekli és nem az hogy mit kap. Olyan is volt aki hosszú munkaidőszak után azt mondta, hogy innentől olcsőbban szeretné kérni a munkát és az sem zavarja ha visszalépek a minőséggel.

            2. Ennek megfelelően kialakult a fotózásban is a megfelelő “ellátó iparág”. Ez a “fotográfi” réteg, aki kevés ráfordítással – kevés tudással, kevés tanulással és kicsi befektetéssel – látja el a magyar piacot. Ennek megvan a maga olcsó fotósiskolája is ahol döbbenetes baromságokat tanítanak oriási hiányosságokkal, majd innen kikerülve azonnal “professional photography” lesz az illető. Nem kell hosszú ideig tanulni, nem kell komoly felszereléssel rendelkezni és elég egy gagyi anyag. ez a piac ezt igényli. Ez a magyar rögvalóság – és sokan Magyarországon úgy gondolkoznak, hogy ez a normális – de elég csak kinézni külföldre és rögtön jönnek a pofonok.

          • C64forever

            Ebben teljesen biztos vagyok, hogy igazad van, én ugyan nem hivatás szerűen fotózok, de azt tudom, hogy “megrendelők” minél olcsóbban akarnak mindent, és a második pontban írtakkal is egyetértek, hogy ehhez az olcsósághoz alkalmazkodik a sok Gipsz Jakab Photography is. Ezzel kapcsolatban egyébként azt gondolom, hogy nagyon sok olyan hobbi fotós van, aki nem pénzért, inkább önkifejezésért és saját szenvedélye miatt fotóz, és jóval tehetségesebb, mint sok ilyen általad is említett földből gomba módjára szaporodó XY fotografi. Én értettelek félre ezek szerint, mert nekem tisztára más jött le a hozzászólásodból 🙂

          • mlzphoto

            “sóherek” vagyunk, mert nem 1 millió ft a nettó fizetésünk, hanem csak 150e. ha mondjuk németországban élnék, akkor ugyanazért a munkáért négyszeres bért kapnék. úgy már könnyű lenne nem sóhernek lenni. a cégek is azért “sóherek”, mert nincs fizetőképes kereslet. ez ennyire egyszerű. igény lenne a minőségre, hidd el, nem azzal van a gond.

          • Bertalan Feher

            Nem, ebben biztos vagyok hogy nem a pénz a probléma. Ebben elég nagy rálátásom van, mert olyan kampányoknál, ahol lett volna pénz a fotóra – a legdrágább verzió is csak 2%-kal emelte volna a kampány teljes költségét – ott is az olcsót választoták. Egy 44 milliós kampányköltésnél is arra kérdeztek rá elsőre hogy miért 80 ezer forint a fotó…

            Könnyű a pénzre hivatkozni, de nagyon sok esetben ez nem igaz. Sok kampányban dolgoztam mint kampánytervező és nem szeretnek fizetni a kreatív munkákért. Ennek pedig egyszerűen az az oka, hogy nem is tudják miről van szó, nem is tudják miért kerül az annyiba, de leginkább azt nem tudják hogy hosszú távon mi milyen hátrányokkal és előnyökkel jár. Jelen esetben elég sok külföldi médiummal dolgozok és azt tapasztalom hogy a követelmények is sokkal magasabbak. Ennek elsősorban az az oka, hogy tudják mit szeretnének, míg Magyarországon nem.

            A pénz ezeknek csak másodlagos következménye. És persze a legegyszerűbb válasz az, hogy “nincs pénz”, és ebbe senki nem kérdez bele, mert ez evidens. Pedig sokszor nem igaz.

            Lezárva az egész témát: az Otus sorozat egy nagyon jó ár-érték arányú választás. Én Canon 5DsR-rel használom és a legtöbb esetben a szet összevethető egy középformátummal történt munkával. Ez a szet pedig olcsóbb, mint egy középformátumú gép egy ennek megfelelő objektívvel. Ez erre készült. Azt se felejtsük el, hogy talán az Otus széria az egyetlen, amivel mostani nagyfelbontású gépek tudják a felbontésukat prudukálni. Egy 50 megapixeles váz egy kitobjektívvel nem ad 50 megapixeles eredményt – és akkor az viszont tényleg pénzkidobás volt.