Nikon P900 – bru-tá-lis!

Működés

Igaz, a Nikon Coolpix P900 alapvetően a hatalmas átfogású optikája köré épül (nem csak fizikailag, hanem funkciók és szolgáltatások kapcsán egyaránt), de ha most azt hiszed, hogy csupán egy digitális távcsövet kapsz a pénzedért, akkor hatalmasat tévedsz (az objektívvel és a gyújtótávolsági tartománnyal kapcsolatban majd a képminőség pontban olvashatsz többet). A P900-ban van beépített WiFi (NFC-vel), és GPS modul. Előbbivel vezeték nélküli távkapcsolatot hozhatunk létre fényképezőgép-okoseszköz között, így akár távolról is készíthetünk fotókat. Ennek a funkciónak az amatőr természetfotósok örülhetnek majd elsősorban, hiszen „titokban” kaphatják lencsevégre a kiszemelt állatot úgy, hogy még a gép közelébe sem kell menniük. Ehhez csupán le kell tölteni az ingyenes Nikon alkalmazást, ami iOS és Android rendszerek alá egyaránt elérhető. Pechünkre csak programautomatika módban lehet használni a WiFi-s távvezérlést, semmiféle ráhatásunk nincsen az expozíciós értékekre. Bekapcsolhatjuk az időzítőt, nézegethetjük az elkészült képeke, de akár át is tölthetjük ezeket okoseszközünkre. Ekkor a rendszer az áttöltött képek felbontását automatikusan lecsökkenti 1440 x 1080 pixelesre.

A keresőkép elég gyenge minőségű, látszik rajta, hogy kicsi a felbontása és nagy a tömörítés. Erre valószínűleg azért van szükség, hogy zavartalan legyen az élőképes adatátvitel gép-gép között.

A Nikon P900 képstabilizátora fenomenálisan jól teljesít! Mikor anno, egy „másik márka” 5-tengelyes stabilizátorát próbálgattam, azt hittem, ettől már nem lesz jobb semmi jó ideig. Hát de! A gyártó 5 FÉ előnyt ígér, és a próbák szerint nem is állított valótlant. Ekvivalens 2000 mm-en még az 1/10 mp-es záridőt is képes voltam megtartani bemozdulásoktól mentesen! A Nikon VR normál és aktív módot kínál, ahol nem csak a lencserendszer, hanem maga a szenzor is mozog.

A már említett GPS modulnak hála nem csak az EXIF táblába kerülnek be a helymeghatározó adatok, hanem akár naplót is készíthetünk, amit később akár a Google Earth-ben is visszanézhetünk.

A gépen egyetlen egy funkció gomb van csak, cserébe ezt szabadon programozhatjuk, azaz olyan funkciót bízunk rá, amilyet csak szeretnénk (jobban mondva, amit a gép lehetővé tesz). Például ehhez rendelhetjük az ISO gyors elérését, vagy a stabilizátor be/ki kapcsolását, a képminőséget, a felbontást, a fehéregyensúlyt stb.

Van time lapse mód, ahol azonban 10 mp a korlát, azaz ilyen hosszú lehet a felvett képekből készített videó, kapunk 19 sémát (akár a gépre is rábízhatjuk a megfelelő séma automatikus kiválasztását), gyors AF, ami azonban nem minden esetben van a helyzet magaslatán (főleg hosszabb gyújtótávolságok esetén). Egy praktikus dolog a „Zoom visszaállító gomb”, amit ha megnyomunk az optika oldalán, akkor visszaveszi a zoomot, így könnyebben újra megtaláljuk a fókuszból kiesett témát.

A Nikon Coolpix P900 dSLR és MILC vázakhoz képest kissé döcögősen működik, a zoomolásnak nincs több sebességfokozata, és a fókuszáláskor elvesztett témát is csak lassan lehet újra befogni: meg kell várni, míg az AF oda-vissza mozgatta a lencserendszert. Szerencsére van kézi élességállítás is, ami nagyon finom lépésekben működik, ám ennek következtében lassú. Az élkiemelés (focus peaking) mértéke ötféle fokozatban állítható, így a fényviszonyoknak megfelelő intenzitást bármikor beállíthatjuk.

A gyártó a termék honlapján külön kiemeli az akkumulátor hosszú élettartamát, bár szerintem inkább az egy töltéssel való fotózás/videózás hosszára/mennyiségére gondoltak – és valóban, az akku meglepően sok kép elkészítését teszi lehetővé (nem mértem, de több száz kép, több videó, és hosszas menüzés sem merítette le a kis telepet).

Ám kétség kívül a Nikon P900 legnagyobb vonzerejét a gigantikus átfogású optikája jelenti; lássuk, milyen képminőséget produkál a BSI szenzor, a képalkotó algoritmus, és az objektív hármasa!