Működés II.
A Canon EOS 7D Mark II még az elődmodellhez képest is valamivel ellenállóbb konstrukció lett: eleve egy roppant merev, magnéziumötvözetből épített vázzal van dolgunk, ami meglehetősen jól bírja a gyűrődést, de az időjárás-állóság is fontos szerepet kapott, ezért a váz – némi túlzással – számtalan szigeteléssel lett ellátva, hogy a megfelelően védett objektívvel karöltve akár szakadó esőben, vagy porviharban se kelljen azonnal abbahagynunk a fényképezést.
Kép forrása: Canon
A készülékben található GPS modul, ami lehetővé teszi a fotómasina órájának automatikus frissítését. Használatával az elkészült fényképek EXIF adataiba bekerülnek a helyadatok, és akár naplózhatjuk utazásunk/túránk útvonalát is. A GPS menüjében találunk egy digitális iránytűt, ami egy gyors kalibráció után elég pontosan mutatja az irányt (hagyományos iránytűvel összevetve legalábbis). Ha engedélyezzük a naplókészítést, akkor a fényképezőgép kikapcsolt állapotában is rögzülnek a koordinátáink; azonban érdemes kétszer is meggondolni, hogy használni akarjuk-e a GPS szolgáltatásait, mert az áramforrás hamarabb le fog merülni.
Az EOS 7D Mark II nyomógombjaihoz és tárcsáihoz saját igényeink szerint rendelhetünk funkciókat. A Felhasználói beállítások között megtalálható az a menüpont, ahol a fotómasina grafikusan is mutatja, hogy épp melyik gomb vagy tárcsa feladatkörét szeretnénk módosítani.
Természetesen rendelkezésünkre áll HDR mód, amivel akár természetes hatású, nagy(obb) dinamikatartományú felvételeket készíthetünk. A tartomány lehet automatikus, +/-1, +/-2, vagy legfeljebb +/-3 FÉ, a hatás természetes, művészi normál, művészi élénk, művészi feltűnő, vagy művészi domború. Meghatározhatjuk azt is, hogy csak egy HDR képet szeretnénk készíteni, és utána a fényképezőgép automatikusan visszaváltson normál képkészítésre, vagy minden felvétel legyen HDR (egészen addig, míg a fotós maga át nem kapcsol normál üzemmódba). Kérhetünk automatikus képillesztést (érdemes), és elmenthetjük vagy az összes képet (forráskép + HDR felvétel), vagy csak a HDR fotót. Utóbbi csak JPEG-ben készül, hiába kapcsoltuk RAW-ba a masinát.
A 7D Mark II menüjében megadhatjuk, hogy mi legyen a fényképezőgép érzékenységi tartománya, azaz mi legyen az ISO alsó és felső értéke manuális használat során (ISO 100-51 200 max.), illetve azt is, hogy automatikus érzékenységi használatkor mettől meddig állíthatja maga az elektronika ezeket az értékeket. Itt a legfelső szám ISO 16 000 lehet. Ezekhez az adatokhoz még a minimális záridőt is beírhatjuk, ami 1/8000-1 mp között bármilyen érték lehet.
Amint már korábban volt róla szó a cikkben, a 7D Mark II is rendelkezik egy olyan opcióval, amivel a különféle Canon EF és EF-S objektívek képe javítható már készüléken belül is. Az Objektívtorzítás korrekciójában lehetőségünk adódik arra, hogy bekapcsoljuk a vignettálás, a színhiba és a geometriai torzítások elleni védelmet – persze, az utómunka során, ha RAW-ban fotózunk, szintén elvégezhetjük a kívánt (vagy a szükséges) javításokat.
És ha már szó esett a fényképezőgépen belüli javításokról: nem csak a lencserendszerek tökéletlenségeire találunk itt gyógyírt, hanem a RAW fájlokat is átalakíthatjuk JPEG állományokká. A konverzió során lehetségessé válik egyes paraméterek módosítása, így egyfajta beépített, alapszintű nyersfájl-feldolgozó szoftverrel is el vagyunk látva.
Az EOS 7D Mark II-vel lehet time lapse felvételeket is készíteni, de a fájlokat nekünk kell összefűzni egy külső szerkesztőszoftverrel, a gép csak az állóképeket menti el. Az időköz lehet 1 mp-től 99 óra 59 perc 59 mp-ig bármi, a felvételek száma lehet maximum 99, illetve végtelen. Előző esetben a fényképezőgép maga automatikusan állítja le a felvételkészítést, utóbbi esetben manuális beavatkozással lehet pontot tenni a munka végére (pl. kikapcsolással). A felvételkészítéshez lehet tükörfelcsapást is kérni, de a képarány is lehet többféle: 3:2, 1:1, 4:3, vagy 16:9 oldalarányú. A felvételi terület pedig maszkolt vagy körvonalazott lehet.
Bulb módban már nem kell kizárólag külső, vezetékes kioldóra hagyatkoznunk, hiszen már a menüben is beállíthatjuk, hogy meddig tartson egy expozíció. A maximum 99 óra 59 perc és 59 mp lehet; a vezérlőtárcsával csak a rekeszértéket kell megadnunk.
A memóriakártya foglalat lehetőséget ad arra, hogy többféleképpen használjuk az adattárolókat: túlcsordulásos mentés, osztott mentés (RAW az egyikre, JPEG a másikra).
Az érdekesebb funkciók közt mindenképp említést érdemel még a Többszörös expozíció, aminek a lényege, hogy egy „képkockára” több felvételt menthetünk. Az egyes fotórétegek egymásra helyezése lehet additív, átlagoló, világos, illetve sötét, az expozíciók számát 2-9 között tetszőleges értékre állíthatjuk, és azt is meghatározhatjuk, hogy az összes forrásfájl is mentésre kerüljön, vagy csak a végső, többszörösen exponált kép. Külön érdekesség, hogy a többszörös expozíció nem csak JPEG-ként, hanem RAW fájlként is mentésre kerül!
