Működés I.
Sajnos, a tesztre kapott Pentax K-3 II még a béta, 0.20-as vezérlőszoftverrel volt feltelepítve, és házilag nem lehetett frissíteni a firmware-t (időközben már az 1.21-es változat is elérhető), ezért javarészt csak bemutató jelleggel fogom végigvenni az elérhető funkciók és szolgáltatások fontosabb részét. Amint már a bevezetőben is említettem, a Pentax K-3 II nem egy, hanem több olyan képességgel van felvértezve, ami komoly előnyt jelenthet a konkurencia hasonló kategóriába sorolható tükörreflexes gépeivel szemben. A legfontosabbak csokorba szedve:
A szenzor elé nem helyeztek aluláteresztő szűrőt, ezért elméletileg előfordulhat, hogy hamis színekkel (moiré) találkozhatunk egyes témáknál (ismétlődő, sűrű minták például). Ennek elkerülése érdekében a mérnökök szoftveres megoldást kínálnak: a képérzékelő a képstabilizációs rendszer (SR) segítségével szubpixelnyi mozgást végez kioldáskor, így kissé „bemozdítja” a képet, a moiré pedig nem jön létre. És ebből nem is egy, hanem kapásból három mód áll rendelkezésünkre, így a témához igazíthatjuk az ideális szűrés mértékét. A funkció viszont csak 1/1000 mp-nél hosszabb záridők esetében fejti ki optimális hatását, és nem használható együtt más olyan szolgáltatásokkal, melyek a fényképezőgép SR rendszerét veszik igénybe.
A próbák során nem találkoztam olyan helyzettel, ahol szükségem lett volna bármiféle AA szűrő-szimulációra, azaz nem jött létre moiré a felvételeken. Persze, aki például olyan célra vásárolja meg majd ezt a készüléket, hogy textilanyagokat fotózzon, az tapasztalhat egyes esetekben hamis színeket. Ekkor jól jön majd ez a szolgáltatás, de alapvetően, a hétköznapokban nem kell félni az aluláteresztő szűrő mentességtől.
A „Csillagkövetés” egy nagyszerű szolgáltatás, amit a készülék a mozgó szenzor és a beépített GPS modul együttműködésével valósít meg: az égitestek mozgása szinkronizálódik a CMOS lapka mozgásával, így a csillagok nyomvonala (sávosodás) nem jön létre. A funkció használatához BULB mód és állvány szükséges (no, meg vezetékes távkioldó, illetve a menüben előre beállított BULB működési mód: első lenyomásra elindul az expozíció, majd második lenyomásra befejeződik).
Pixel Shift Resolution: e szolgáltatás használata során a fotómasina négy fényképet készít, ahol minden egyes fotó közt egy-egy pixellel elmozdul a képérzékelő, így a Bayer szűrő interpolációja általi minőségromlás elkerülhetővé válik (kb. mint a Foveon lapkák esetében). Hasonló elvvel már találkozhattunk az Olympus OM-D E-M5 Mark II-nél, ám attól eltérően a Pentax K-3 II esetében nem kapunk lineárisan megnövelt képméretet, csak finomabb részleteket, „teltebb” színeket. A négy részkép az elektronikus zár használatával jön létre, így nincs bemozdulás, ám egy stabil állvány használata elkerülhetetlen, ráadásul mozgó témák esetén nem használható a PSR funkció.
A különbség látható, de nem látványos – valószínűleg az újabb firmware-ben már optimalizálta a gyártó ennek a szolgáltatásnak a hatását. Egyébként a PSR-nek zajcsökkentő hatása is van, tehát magasabb érzékenységi értékeken jobb képminőséget kaphatunk:
Egy apró, ám igen hasznos funkció a K-3 II-ben a „Láthatárhoz igazítás”, ami tájképek készítésekor, vagy épületek fotózásakor lesz hasznos. A képérzékelő elforgatásával a fényképezőgép képes a ferde fotók kiigazítására (bizonyos határokon belül, persze), azaz a vízszintes vonal beállítására (alábbi animációban már egy kissé túlferdítettem a kompozíciót, ennek teljes kiigazítására már nem volt képes a masina):
