Képminőség
Amint már jeleztem, a tesztre kapott Pentax K-3 II fényképezőgép béta firmware-rel volt feltöltve, ezért nem csak a működés, hanem a képminőség szempontjából sem vonhatunk le 100%-os következtetéseket a látottak alapján. Azonban nagyjából már most is látható, hogy mire számítson az, aki a kívül-belül végleges, a boltokban is kapható gépet szerzi meg. A próbák során kikapcsoltam az összes zajszűrést, RAW és legjobb minőségű JPEG állományokat használtam, az összes lencsekorrekciót kikapcsoltam csakúgy, mint a dinamikatartomány növelését. Az AA szimuláció sem volt bekapcsolva, a Pixel Shift Resolution módot pedig csak a „Működés” pont alatt látható tesztképeknél aktiváltam. A fényképezőgép RAW fájljait (PEF) az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatával és az Adobe Camera RAW beépülő modul legújabb, 9.1.1-es kiadásával hívtam a gyári értékeket meghagyva. A fényképezőgépre a Pentax DA SMC 16-50 mm F2.8 ED AL [IF] SDM jelölésű objektívet csavartam. Első körben a zajszintre voltam kíváncsi:
Balra a fényképezőgép saját JPEG állományai, míg jobb oldalon a RAW fájlokból hívott fotók láthatóak. Véleményem szerint ISO 3200-ig a gép saját JPEG fájljai is jó minőséget nyújtanak, ISO 25 600 és ISO 51 200 viszont már erős kompromisszumot jelent. RAW állományokból építkezve kb. 1 FÉ-t nyerünk, tehát még az ISO 6400-as érzékenységgel készült képek minősége is jónak mondható. Ha ezekhez az eredményekhez hozzávesszük, hogy a PSR funkció még javít vagy 1 FÉ-t, akkor máris egy nagyon kellemes tartománnyal állunk szemben. Második lépésben a dinamikatartomány mértékére szerettem volna némi fényt deríteni:
A próbák során azt tapasztaltam, hogy ha a csúcsfényekre állítjuk az expozíciós értékeket, akkor szinte bármilyen „mélységekből” felhozhatjuk a bebukott részeket, de ha hagyjuk kiégni a téma egyes részleteit, azt nehezebb, vagy akár lehetetlen lesz visszahozni. A fenti ábrák alapját képező felvételek mind ISO 100-on készültek.
