Főleg az iparágat kezdő fotósok esnek abba a csapdába, hogy ingyen elvállalnak egy-egy munkát, mert azt remélik, hogy az elégedett ügyfél majd további munkalehetőséget kínál cserébe (vagy továbbajánlja a fotóst, vagy maga ad neki több munkát). Persze, ez gyakran meg is történik, de legfeljebb újabb fizetés nélküli „munkalehetőségek” várnak az így bemutatkozott fényképészre. Azt, hogy miért ne fotózzunk ingyen, már ezeregy cikk kivesézte, de egyesek (főleg munkáltatók) még mindig nem értik, hogy a fotózás nem csak kattintásokból áll, és a fotósnak (komoly) költségei is vannak, amiket – dobpergés – a fizetéséből kell fedeznie.
Hogy a problémát jobban megértessék a keményfejűekkel, a torontói Zulu Alpha Kilo ügynökség felfogadott egy férfit, hogy járjon végig pár nem fényképezéssel foglalkozó vállalkozást (képkeretező, kávézó, edzőterem, étterem, építész), és közölje a személyzettel, hogy ingyen, illetve komoly megkötésekkel és kedvezményekkel venné igénybe a szolgáltatásaikat. „Előre ideadja nekem a terveket ’próbára’, s majd ha tetszik a belőle felépített ház, akkor talán fizetek érte. Ez így jól hangzik?”, vagy „Jelenleg nincs arra 1,75 dolláros büdzsém, hogy vakon odaadjam egy kávéért, ezért szeretnék egy ízelítőt – ingyen.”, vagy „Csinál nekem egy ingyen reggelit, s ha ízlik, akkor az ön étterme lesz a kedvencem, és gyakran fogok idejárni.” – észbontó 🙂
A lenti videóban további meghökkentő jelenetek, párbeszédek fogadják a nézőt; azt hiszem, nem fogalmazok pontatlanul, ha az összes felkeresett vállalkozó válaszát egy szóba tömörítem: „nakabbe!”.
