Derült égből villámcsapásként érte a közösséget a Sigma bejelentése: egy APS-C és egy APS-H méretű Foveon szenzorral szerelt gépet mutatott be a gyártó. Mindkét tükör nélküli rendszerkompakt Sigma SA foglalatú objektívek fogadására képes. Az sd Quattro és az sd Quattro H közti különbség csupán a képérzékelő méretében keresendő – a „H” utótaggal rendelkező modell épült a nagyobb lapka köré. A készülékeknek van beépített elektronikus keresőjük, a hibrid AF rendszer a szenzorra „szerelt” fázisérzékeléses AF mezőkre támaszkodik.
Az APS-H szenzoros fotómasina alapfelbontása 25,5 MP, ám a Foveon technológiának köszönhetően az ezzel rögzíthető részletgazdagság vetekszik az 51 MP-es, hagyományos felépítésű, Bayer színszűrővel ellátott lapkákéval. Mivel azonban ez a 26,6 x 17,9 mm-es képérzékelő kb. 30%-kal nagyobb, mint az APS-C formátumú változata, ezért kérdéses, hogy melyek azok a Sigma DC jelölésű objektívek, melyek elegendően nagy képkörrel rendelkeznek, hogy kompromisszumoktól mentesen használhatóak legyenek a vázzal.
Az APS-C lapkás készülék natív felbontása 19,6 MP, amivel körülbelül annyi részlet lesz rögzíthető, mint egy 39 MP-es Bayer-féle szenzoros géppel. Ez az sd Quattroban alkalmazott Foveon szenzor fázisérzékelős változata azoknak a chipeknek, melyek megtalálhatóak a mostani DP Quattro masinákban.
A sok közül egy érdekesség, hogy a fényképezőgépeknek két hátsó kijelzőjük van: a klasszikus nagyobbik a hagyományos, élőképes képet mutatja, míg a kisebbiken (tőle jobbra találhatón) az aktuális expozíciós beállításokat láthatjuk – tehát a gyártó kvázi hátra költöztette azt a kis státuszkijelzőt, amit pl. a dSLR vázakon felül találhatunk. Az USB 3.0 aljzattal is felszerelt vázakhoz portrémarkolatot is csatlakoztathatunk majd.
Mindkét újdonsággal JPEG és RAW állományok is rögzíthetőek, ahol a nyersfájlokat veszteségmentes, tömörítetlen formában tárolják a gépek. Az érzékenység mindig is egy Achilles sarka volt a Foveon technológiának, ezért nem meglepő, hogy ezeknél a fényképezőgépeknél is ISO 6400 a maximum. A sorozatfelvételi sebesség sem észveszejtő: az sd Quattro H-nál 3,8, míg az sd Quattronál csak 3,6 kép/mp a csúcs. A váztesteket egyébként magnéziumötvözetből alakították ki a mérnökök úgy, hogy por- és cseppállóak lettek.
Sajnos, egyelőre további részletek nem érhetőek el a Sigma két új fényképezőgépével kapcsolatosan, így árakat sem közöltek az illetékesek. Nekem kifejezetten tetszenek ezek a gépek, remélem, nem lesz olyan elborult az árazásuk, mint anno, az SD1 esetében, ahol majdnem 10 000 dollárról indult a jelenleg 1900 dollárért kapható készülék ára..
Frissítés: a Sigma sd Quattro és sd Quattro H teljes műszaki paraméterlistája megtalálható ezen az oldalon, ám az árazással kapcsolatosan nem érkeztek új információk.
Az a kereső…
Akkora ergonómiai hibának tűnik, hogy nincsenek rá szavak.
Értem én, hogy szembe akarnak menni a „hagyományos” iránnyal, de azért ezt erősen túltolták szerintem.
Pontosabban mire gondolsz?
nem véletlenül tolják mindig inkább a váz bal oldala felé a keresőt:
bele akarsz nézni a jobb szemeddel, de útban van az orrod! Illetve nincs takarva a bal szemed.
Itt, hogy a középvonaltól jobbra tolták el a keresőt, így az orrod pont a két kijelző környékét éri el, a gép bal oldala kitakarja az egész arcod. Ezen túl próbáld meg az AEL-t nyomkodni úgy, hogy a szemed a keresőn van. Kb a szemedbe kell belenyúlni.
Észrevették ezt azért Sigmáék is, ezért áll el a kereső olyan baromira a váz hátsó síkjától. Így meg a tokban-táskában lesz mindig útban…
Mivel a jobb szemem rossz, alig látok vele szemüvegben is, ezért erre nem is gondoltam. Az orr dolgot meg megoldották, ami vagy jó vagy nem jó. De pl a bal szemeseknek (ha van rajtam kívül még ilyen) ez mindegy, ellenben a gombok nyomkodása tényleg lehet, hogy nehézkes lesz. De valószínűleg a bal szemességem miatt nem gondoltam arra, hogy az baj lehet hogy a gép közepén van a kereső.
Nem vagy egyedül! Én is bal szemes vagyok… 🙂
én is balszemes vagyok
Annyira értelmezhetetlennek tűnnek ezek a gépek… pedig tudom, hogy baromim jó, de egyszerűen UFO (nem a külseje) 😀
Marha jo kis cuccnak latszik, nekem tetszik a forma es a ficsorok is pl ez a kettos kijelzo. Raadasul vegre kihoztak egy cserelheto obis verziot (vagyis kettot), a csucs a tortan meg az erzekelo. Igaz nem annyira jo mint a merill de az rgb-seknel sokkal jobb. Akinek volt sigmaja az tudja mirol szol egy ilyen gep. Az kulon pozitiv hogy van egy gyarto aki mer mast csinalni mint a mainstream.
(egyebkent anno volt hasonlo fazonu filmes gepe a sigmanak)
A Pentax nagyobb, elismertebb gyártó és milyen elegánsan elhasalt ugyanezzel a koncepcióval. (Mármint hogy MILC, de tükrös bázistávolsággal.)
Ha ennyire jók a Foveon szenzorok, hogy ilyen agyament szörnyeteget el tudnak vinni a hátukon, miért nem kattant rájuk mindenki, miért továbbra is a Bayer a szabvány?
Mert úgy iso200-ig jó a képminősége, 200-400 csak ha nagyon muszáj, 800 felett jobb nem is megnézni…
De 100-on brutális.
Ha ezekben nem is (gondolom, elég drága darabok lesznek, a Merill anno induláskor volt vagy 10000 usd, aztán persze jött a leárazás, majd a bocsánatkérés, de ez már a múlt, hagyjuk is), de a dp1 quattro-ban elgondolkoztam.
Azt a baszott négyzetes szenzort lépné már meg valaki, de mindenki csak idétlenkedik innováció jogcímen.
Bizisten, akár Sonyra is átnyergelnék gondolkozás nélkül, ha ők hoznák ki elsőnek…
én háromszög alakú szenzorra vágyom, mert a háromszög a mindenség, a stabilitás szimbóluma 🙂
a fuji átlépte kb 10 éve, ő hatszög alakú szenzort használt, aminél méhsejt szerűen épültek az rgb szenzorok egymásba, és egy olyan algoritmust használtak, hogy az RGB pixeleket többször olvasták ki, hisz minden egyedi szinpixel csoportositás függvényében 3 külön képponthoz tartozhat és a nativ felbontásnál próbáltak nagyobb felbontást elérni, és tulajdonképp el is érték valójában… majd próbálkoztak más elrendezéssekkel is pld a fuji s5 ben az eltérő méretű, formájú és gammájú pixelek mátrixa volt, amivel pedig a nativ felbontásnál kisebb képet viszont többszörös dinamikával produkálta… (fehérre beégetett részeken -4Ev korrekcióval megjelentek raw konverzió közben részletek…) szóval voltak már kisérletek!
Teljesen egyébről beszélek.
Arról, hogy maga a szenzor legyen négyzet alakú, mint pl. a Ljubitelnél anno. Így nem kell forgatni a gépet, ha portrait üzemmódban fotózol.