Az átlagember, de néha még a kezdő fotós sem érti minden esetben, hogy mi a különbség egy hozzá nem értő és egy professzionális fényképész között, hisz mindkettő „csak kattogtatja a gépét”. Nos, valóban van a kettőben közös, hisz mindkét esetben kiold a zár, és hallatszik a jellegzetes „kattanás” – feltételezve, persze, hogy mindkét esetben egy tükörreflexes fényképezőgép zárrendszere működött el 🙂 A digitális korszak robbanásszerű fejlődésében szinte már mindenkinek van valamiféle képalkotó eszköze: legyen szó okostelefonról, vagy a legprofibb dSLR rendszerről, a képkészítés sokkal gyorsabb, könnyebb lett, mint korábban, amikor még 24 vagy 36 képkocka után „tárat” kellett cserélni a gépben, és az exponálások közt még nem láttuk, hogyan is sikerült az egyik vagy a másik felvétel.
Hiába azonban az egyszerűség, a gyorsaság, ha nincs meg a megfelelő látásmód, ha hiányzik valakiből a tehetség, a jelenetek felismerése, akkor a legdrágább fotómasinával sem fogunk „jó” képet készíteni. A kompozíció, a téma kiemelése, a szép, az érdekes felismerése, az esztétika alapvető szabályai tanulással is fejleszthető tényezők, de gyakran nagyon hosszú és rögös út vezet az egyszerű kattintástól a tudatosan megalkotott mesterműig. A modern kor fotósainak azonban nem minden esetben elég meglátni a szépet, gyakran az utómunka során ölt csak igazán alakot a csiszolatlan gyémánt. Mint egy darab fa, vagy kő, ami a szobrász keze alatt válik műalkotássá. A reddit.com közösségi oldalon a „2manyToys” felhasználónevet viselő ember összeszedett egy pár példát arra, hogy milyen az „előtte” és az „utána”, azaz mit lát egy kezdő és egy profi fotós egy adott helyszínen, környezetben. (Forrás: digitalrev.com)
Kezdő és Pro PS bajnok inkább 🙂 Azért megnézném melyik gépből jön ki RAW-ban ugyanez…
„A modern kor fotósainak azonban nem minden esetben elég meglátni a szépet, gyakran az utómunka során ölt csak igazán alakot a csiszolatlan gyémánt. Mint egy darab fa, vagy kő, ami a szobrász keze alatt válik műalkotássá.”
Vagyis a bal oldali képekből kellő PS tudással kihozható a jobb oldali is 🙂
meg ha odaültetsz vkit 😛
A képsorozat lényege, hogy a szemmel láthatóan egyébként nem szép helyszíneken, jól megválasztott kompozícióval és kiragadott háttérrel, milyen kiváló képek készíthetők. Ha neked ebből ennyi jön le, hogy „persze csak a photoshoptól ilyen” akkor szerintem nem sikerült felfogni a cikk lényegét!
No, mert ha alaposan paraméterezi a felokosított jpg beállításait, és netán hasonló eredményt kap az miért jobb? Mellesleg a fenti eredményt egy sima raw konverzióval el lehet érni LR-ban, nem is kell ide PS. 😛 (Tónusgörbe, kicsi vibrance és kb kész is. Persze lehet tovább gyúrni, egy-két maszkolás, de akkor mi van?)
Sosem értettem ezt a felfogást. A fotós készít egy alkotást. Ha nem riporter, akkor olyat és úgy hoz létre, ahogy akarja. Teljesen mindegy, hogy milyen eszközökkel, hogy idealizál-e vagy sem.
Ezt főleg annak fényében mondom, hogy anno a filmes világban, tőlünk nyugatabbra, a profiknál ugyanúgy létezett az utómunka fogalma, a laborban rengeteg finomítást kapott egy kép. Persze ezt akkoriban sokszor inkább egy profi laboráns végezte, nem feltétlenül maga fotós. Valamelyik fotóssal készült riportfilmben mutatták épp, hogy ott volt a méteres nagyítás, mondta hogy jójó, de még visszaküldte egy ismétlő körre, hogy itt-ott még kér egy kis maszkolást, több részletet az árnyékokban, stb. Szóval mire kiállításra került, az egyébként is profi alkotás kapott egy nagyon komoly utómunkát. Szerintem ez így is van rendjén.
Ma a digitális világban a szenzorok (többé-kevésbé) lineárisan (legalább is törekszenek rá) rögzítik a fényt. A filmes világban mikor volt ez így? Befűztél egy Portra-t vagy egy Ektar-t, már eleve tök más az eredmény, hát még ha alá/fölé lőttél, máshogy színeződtek az árnyékok meg a csúcsfények. De kár is ezt ragozni, mert a záridő, rekesz, látószög, perspektíva, a fotós szeme, ötlete, hangulata, mikor készült, épp mi volt, stb. blabla… mind befolyásolják az eredményt. A technika, az ember és a környezet egyaránt. És ebből azért a legfontosabb tényező még mindig az ember, akkor is, ha jó technikával dolgozik, és akkor is, ha netán ért is hozzá…
Másrészt, a riportos utómunka nem változtatja meg a képtartalmat. Színeket húzkodhat, élsíthet, de nem rajzolhatja át, ami a képen van.
Photoshop nem egyenlő utómunka.
Nálam okosabb fotós mondta, hogy a rosszul sikerült képeket egyböl töröljük, és máris sokkal jobb fotósnak látszunk. Szerintem ez egy alap érvényú mondás minden esetre. 🙂
Meg hogy a jó fotókhoz vezető út szar képekkel van kikövezve. 🙂
Most mé’? Csak az első 1000 (10000, 100000… vagy az öszes többi is) képed rossz 😀