Képminőség
A Pentax K-1 tudástára óriási – erről fentebb ti is meggyőződhettetek -, ám mit sem érne mind ez a tudás, ha a készülék legfontosabb funkciója, a fényképezés során nem lenne megfelelő a képminőség. Erről szerencsére szó sincs; a fényképezőgép tesztelése során a zajszűrést és az objektívre vonatkozó korrekciós profilokat kikapcsoltam, automatikus fehéregyensúlyt használtam, és a legfinomabb, legjobb minőségű JPEG fájlok mellé a Pentax saját, PEF kiterjesztésű RAW állományait is elmentettem. A RAW fájlok hívásakor az Adobe Camera RAW 9.6.1.631-es változatát használtam a gyári értékek megőrzésével. Kizárólag az expozíciót és a fehéregyensúlyt változtattam meg igény szerint. Se a zajszűrés, se az egyéb képjavító paramétereket nem használtam. Egyes fényképeknél bekapcsoltam az objektív automatikus profilját. A szerverre a RW-JPEG konverziók mellé a fotómasina által létrehozott JPEG állományokat is feltöltöttem.
A gyártó egészen ISO 204 800-as értékig engedi az érzékenység emelését, így kíváncsi voltam arra, mit tud a 36 MP-es full frame lapka e téren, íme:
Kattints!
Balra a Pentax K-1 képalkotó motorja által létrehozott JPEG állományok, míg jobbra az ACR általi konverziók láthatóak. A tesztábrák alapján egészen ISO 12800-ig nagyszerűen használható az érzékenységi tartomány, ám e fölött már kompromisszumos a fotózás. A fényképezőgép saját JPEG motorja igen jó munkát végez, ugyanis a RAW konverziónál már ISO 51200-on is elszabadul a vörös csatorna. Nagyjából ISO 51200 az az érték, ami fölé már fölösleges menni, mert élvezhető képet nem fogunk látni.
A Pentax K-1 a dinamika terén is igen jól teljesít. Bár egyelőre ezt a részt nem vizsgáltam meg tüzetesebben, az első tapasztalatok alapján körülbelül a Nikon D810 szintjén teljesít, ami nagyon jó eredmény! Fenomenális, hogy a bebukott részekből mennyi részletet ki lehet menteni; a túlexponált, szinte kiégett képi részekkel valamivel nehezebben boldogulni, de itt is kisebb csodákat lehet művelni.
Fentebb, a készülék tudástáránál volt szó a „képponteltolás” névre hallgató funkcióról. Mivel ott összesen négy felvétel készül ugyanarról a témáról, így négyszer annyi fény, és „pixeladat” kerül mentésre, amiből a váz összerakja a végső fotót, tehát feltételezhető, hogy ott a dinamikaátfogás még nagyobb, a zajszint pedig még kisebb. Pechünkre viszont azt a funkciót csak statikus témákhoz használhatjuk..
A képpont eltolásos módszerrel nem csináltál képet (vele-nélküle)?
dehogynem, hisz benne is van a cikkben. például: http://mlzphoto.hu/wp-content/uploads/2016/09/highres1_big.jpg
Tényleg, megvan, köszi. Mondjuk valami könnyebben kiértékelhetőre gondoltam (közelebbi téma), ami a pixel-buzerátorságomat kielégíti 🙂 Egyszer kellene egy nagy teszt, nem az hogy mi a jobb, mert mindennek meg van a helye, ki mit szeret stb., de mondjuk különböző gyártók, formátumok normálobijaival kép ugyanarról a témáról. Canon, Nikon stb, fullframe, aps-c 4/3 és kisebb, kisfilm, középformátum, nagyformátum, mindenki hozza a normálját. Biztos nem lennének „labor” tisztaságú körülmények, de mindenki a legjobbat hozza ki a rendszerből, és erről egy összehasonlítás. Mégegyszer mondom, nem azért, hogy melyik győzi le a másikat, csak hogy ki (mi) mit tud. Anno akartunk olyan tesztet egy online fotós blogban, mikor kijött valamelyik hátfal a Mamiyához, hogy RB-vel filmre, aztán filmes hátfal le, és digihátfal fel. Stúdióban utcán stb. Leveleztünk a forgalmazóval de nem jött össze.
csináltam tesztkörnyezetről is képeket, de az a vicc, hogy ott meg alig-alig látszott különbség a „normál” és a „képponteltolásos” között. sokszor próbálta, sokféleképp, de mindig ugyanaz jött ki. fene se érti ezt.
Érdekes… szemfényvesztés lenne?
dehogyis! volt difi, de nem látványos.
Gondolkodom már vagy 2 éve hogy az 5D mark II után /mellé mi legyen a munkagép. Eos 6D, Sony A7II és most a K-1 is bejött a versenybe, és most nagyon úgy néz ki, hogy a Pentax lesz a befutó. Nem tudom van-e aki már használja, és van tapasztalata, bár nem egy tömegcikk nálunk.