Képminőség
A Pentax K-1 tudástára óriási – erről fentebb ti is meggyőződhettetek -, ám mit sem érne mind ez a tudás, ha a készülék legfontosabb funkciója, a fényképezés során nem lenne megfelelő a képminőség. Erről szerencsére szó sincs; a fényképezőgép tesztelése során a zajszűrést és az objektívre vonatkozó korrekciós profilokat kikapcsoltam, automatikus fehéregyensúlyt használtam, és a legfinomabb, legjobb minőségű JPEG fájlok mellé a Pentax saját, PEF kiterjesztésű RAW állományait is elmentettem. A RAW fájlok hívásakor az Adobe Camera RAW 9.6.1.631-es változatát használtam a gyári értékek megőrzésével. Kizárólag az expozíciót és a fehéregyensúlyt változtattam meg igény szerint. Se a zajszűrés, se az egyéb képjavító paramétereket nem használtam. Egyes fényképeknél bekapcsoltam az objektív automatikus profilját. A szerverre a RW-JPEG konverziók mellé a fotómasina által létrehozott JPEG állományokat is feltöltöttem.
A gyártó egészen ISO 204 800-as értékig engedi az érzékenység emelését, így kíváncsi voltam arra, mit tud a 36 MP-es full frame lapka e téren, íme:
Kattints!
Balra a Pentax K-1 képalkotó motorja által létrehozott JPEG állományok, míg jobbra az ACR általi konverziók láthatóak. A tesztábrák alapján egészen ISO 12800-ig nagyszerűen használható az érzékenységi tartomány, ám e fölött már kompromisszumos a fotózás. A fényképezőgép saját JPEG motorja igen jó munkát végez, ugyanis a RAW konverziónál már ISO 51200-on is elszabadul a vörös csatorna. Nagyjából ISO 51200 az az érték, ami fölé már fölösleges menni, mert élvezhető képet nem fogunk látni.
A Pentax K-1 a dinamika terén is igen jól teljesít. Bár egyelőre ezt a részt nem vizsgáltam meg tüzetesebben, az első tapasztalatok alapján körülbelül a Nikon D810 szintjén teljesít, ami nagyon jó eredmény! Fenomenális, hogy a bebukott részekből mennyi részletet ki lehet menteni; a túlexponált, szinte kiégett képi részekkel valamivel nehezebben boldogulni, de itt is kisebb csodákat lehet művelni.
Fentebb, a készülék tudástáránál volt szó a „képponteltolás” névre hallgató funkcióról. Mivel ott összesen négy felvétel készül ugyanarról a témáról, így négyszer annyi fény, és „pixeladat” kerül mentésre, amiből a váz összerakja a végső fotót, tehát feltételezhető, hogy ott a dinamikaátfogás még nagyobb, a zajszint pedig még kisebb. Pechünkre viszont azt a funkciót csak statikus témákhoz használhatjuk..
