Elvileg tegnap éjszaka volt a legintenzívebb a Perseidák okozta „csillaghullás”, de Szent Lőrinc könnyeit még jó pár napig láthatjuk az éjszakai égbolton. A legvaskosabb fénycsíkokra éjfél körül (és után) lehet számítani, tehát ekkor érdemes kiállni a teraszra, vagy felmenni a Mátrába a fényképezőgéppel. Nos, én tegnap este tízkor álltam neki fotózkodni, és éjfélkor már haza is jöttem – csalódottan.
Ez volt az egyetlen, tegnap éjjel elkapott Perseida..
Bevallom, sosem voltam túl türelmes, pedig a Persiedák megörökítéséhez igen sok kitartás kell: gyakran órákat állunk majd fölöslegesen a szabad ég alatt, és akkor is legfeljebb csak egy pár vékonyka fénycsíkot kaphatunk lencsevégre. Minél kisebb a fényszennyezettsége annak a helynek, ahonnan fotózunk, annál nagyobb eséllyel örökíthetünk meg egy-egy húsosabb (fényesebb) Perseidát. Hogyan, milyen beállításokkal essünk neki a meteorportrézásnak?
Tavaly a teraszomról sokkal sikeresebb voltam
Első körben keressünk egy olyan helyet, ahol minél alacsonyabb a fényszennyezettség mértéke (jó sötét van, nincsenek a közelben házak, utcai lámpák, utak stb.). Ilyen a Mátra (pl. a Kékestető), a Zselici Csillagpark, a Hortobágyi Csillagoségbolt-park, a Bükki Csillagoségbolt-park. Azonban a pestieknek sem kell elkeseredniük, mert a Budai hegyek (pl. a Hármashatár-hegy), vagy a Pilis (Dobogókő, Pilisszentkereszt, Pilisszentlélek) is remek helyszíneket kínál a csillagfotózáshoz. Tegnap éjjel én például Budakeszi határából kémleltem az égboltot (névtelen utca, a repülőtér mögött, a környező dombok árnyékában), ahol kellően sötét volt.
Vigyünk magunkkal kempingszéket, szendvicset, innivalót, stabil háromlábat, vörös fényű lámpát (ez nem zavarja meg a sötéthez szokott szemet), takarót, szúnyogriasztó szprét, papírzsebkendőt, kis binokulárt.
A fényképezőgépet állítsuk manuális módba, válasszuk ki a legalacsonyabb natív ISO értéket, használjunk minél nagyobb látószögű objektívet (akár halszem is lehet, én az M.Zuiko 7-14 mm F2.8 PRO-t vittem, azt 7 mm-es állásban használtam), az élességállítást állítsuk kézire. Az ideális záridő az, ahol még nem húznak csíkot a csillagok; a legjobb, ha még az éles bevetés előtt ki tudjuk próbálni az értékeket. Mint kiderült, 7 mm-en akár 25 mp-et is választhattam, így a csillagok bemozdulása még nagyon minimális volt.
Az élességállítás kritikus fontosságú, ezért azt végezzük el körültekintően! A kézi fókuszáláshoz használjunk élőképet (míg a MILC-ek esetében ez az alaphelyzet, a dSLR vázakat át kell kapcsolni élőképes módra), nagyítsuk ki a lehető legnagyobbra a keresőképet, és keressünk egy nagyon fényes csillagot, amin élesre állhatunk a rendszerrel.
Az expozícióhoz minél tágabb rekesz kell: jó, ha tudja az objektíved az F2.8-at, különben növelni kell az ISO értéket. Az Olympus OM-D E-M1 Mark II esetében 7 mm-en F2.8-at választottam 25 mp-es záridő mellett. Eleinte ISO 200-on hagytam a rendszert, majd ISO 320 és ISO 400 értékekkel próbálkoztam. Ha a gépedben van time lapse felvételi mód, akkor használd azt; az egyes expozíciók közt minél rövidebb időközt használj (1-2 mp maximum). Ha nincs ilyen mód a fényképezőgépedben, akkor manuálisan exponálj újra és újra. A kioldó megnyomásából eredő bemozdulásoktól ilyen hosszú záridőnél nem kell tartani.
A gyújtótávolság függvényében akár teljesen függőlegesen, az ég felé irányítva is fotózhatsz, de akár 45-60°-os dőlést is használhatsz. Az esti próbálkozásaim során én majdnem függőlegesen az ég felé irányítottam a frontlencsét, hogy minél többet befoghassak az égboltból. Persze, ha nem csak az égboltot akarod lefotózni, hanem például az előtérbe helyezel valami más témát (pl. egy pajtát, egy szép fát, egy épületet), akkor annak megfelelően válaszd meg a szöget.
Mindenképp RAW-ban használd a készüléket, úgy a legtöbbet kihozhatod majd a képek hívásakor. Valószínűleg emelned kell majd a kontrasztot, esetleg egy FÉ-vel növelni kell az expozíciót, változtatni kell a színhőmérsékleten stb.
