Különbségek szolgáltatások és funkciók tekintetében
A sok azonosság után most nézzük meg, mi a különbség az Olympus OM-D E-M1 Mark II, OM-D E-M1X és az OM-D E-M1 Mark III között! Alábbi táblázatban összefoglaltam a legfontosabb paramétereket – itt látható, hogy mi maradt azonos, illetve mi változott, mi lett jobb, mint a másik két fotógép esetében.
Kattints!
Az Olympus OM-D E-M1 Mark III lelke egy 20 MP-es 4/3”-os CMOS szenzor, ami vélhetően a Mark II-ben és az E-M1X-ben található finomhangolt változata. A lapka natív érzékenységi tartománya továbbra is ISO 200-25600 közé esik, ám az újoncnál ISO 64 és ISO 100 is választható kiterjesztett értékként. A két másik Olympus masinánál csupán ISO 80 érhető el. Az OM-D E-M1 Mark III-ban egy új képfeldolgozó processzor mutatkozik be, ami a TruePic IX névre hallgat. Ennek a CPU-nak köszönhetően elvileg még jobb lehet a képminőség, ami elsősorban a készülék saját JPEG fájljain látszik majd meg. A színmélység továbbra is 12-bites RAW fájlok esetében (veszteségmentesen tömörített állományok).
A képérzékelőt mozgató rendszer immár – csakúgy, mint az E-M1X-nél – 7 FÉ előnyt képes nyújtani stabilizáció terén – ezt még fél FÉ-vel tovább növelhetjük, ha beépített képstabilizátoros objektívet használunk a vázzal. Az E-M1 Mark III fókuszrendszere maradt a régi 121 fázisérzékelős, de megkapta azokat a hangolásokat, amik az E-M1X-ben is megtalálhatóak. A Mark III-ban azonban hiába keressük az intelligens témafelismerést, az marad a zászlóshajó kiváltsága (ott két processzor számolja az adatokat, valószínűleg a Mark II CPU-ja nem lenne képes kiszolgálni a rendszert). Az E-M1 Mark III új AF funkciójának az asztrofotós közösség örülhet: bekerült a rendszerbe az úgynevezett Starry Sky AF, ami kétféle prioritással működtethető (sebesség, vagy pontosság). Az Advanced Face Priority / Eye Priority AF módok pedig a portréfotósoknak kedvez.
Az Olympus OM-D E-M1 Mark III továbbra is egy UHS-I és egy UHS-II kompatibilis memóriakártya foglalattal gazdálkodhat – erre a kombinációra valószínűleg a processzor teljesítménye miatt volt szükség. A sorozatfelvételi sebesség is maradt a korábbi 18 kép/mp (mechanikus zárral), illetve 60 kép/mp (elektronikus zár, rögzített AE/AF funkciók). Új viszont a zárszerkezet, ami 400 000 kioldásra lett tervezve, mint az E-M1X esetében.
Az újonc a Mark II elektronikus keresőjét örökölte, tehát itt is 2,36 millió képpontos a felbontás, illetve 0,74-szeres a nagyítás. A BLH-1 típusú akkumulátort viszont már USB aljzaton keresztül is tölthetjük, ami elsősorban a sokat utazóknak jelent jó hírt. Az sem egy utolsó dolog, hogy a nagyfelbontású mód 50 MP-es verziója már kézből, azaz állvány nélkül is használható. Állványról akár 80 MP-es kompozit képeket is készíthetünk – ezek korlátai (érzékenység, zársebesség stb.) maradtak a régiben.
A videós részleg Handheld 4K-val és C4K-val, OM-Log400-zal, többféle hatásfokú képstabilizátorral, 120 fps lassított felvétellel (FullHD módban), valamint High-Res hangrögzítéssel még vonzóbb lett, de az E-M1X-ből átvett Live ND funkció sem egy utolsó dolog.
Az úgynevezett „Multi Selector” joystickkel pillanatok alatt és könnyedén kiválaszthatjuk azt az AF mezőt, vagy csoportot, amit használni szeretnénk. Ehhez még a gépet sem kell levenni szemünk elől (nekem ez a megoldás fotózás közben jobban bevált, mint a képernyő tapogatása).
