Működés II.
A többi szokásos automatizált funkció (pl. HDR felvétel, Panoráma mód stb.) mellett megjelentek a „Élő kompozíció” és a „Live Time” módok is, amiket már a magasabb kategóriába tartozó Olympus vázakból ismerhetünk. Előbbinél az egymás után készített fotók esetében a gép csak azokat a részeket rögzíti, ahol megváltozott a fényerő, majd egyesíti azokat. Utóbbinál egy hosszú expozíciós kép készül, ahol „élőben” követhetjük annak alakulását. Ezeknél a funkcióknál már lehetőségünk nyílik arra, hogy igényeinknek megfelelően konfiguráljuk, paraméterezzük azokat.
Megmaradt a számtalan művészi szűrő, aminek halmaza az „Instant Film” hatásúval bővült. Értelemszerűen ezek a hatások csak a JPEG állományokra érvényesek, a RAW fájlokra nem. A művészi szűrőket akkor is aktiválhatjuk, ha nem csak kizárólag JPEG módban fényképezünk, hanem például RAW+JPEG beállítással.
A „Motívum módban” (sémák) hat fő elem található: Emberek, Éjjeli táj, Mozgó téma, Tájkép, Beltéri, valamint Közeli felvétel, ezeket aktiválva további „al-módok” kerülnek elő, így legalább alapszintű választási lehetőséget kapunk.
Ahogy a fenti menüképeken láthattuk, az automatikus módok használata során a fotómasinától alapvető tanácsokat, magyarázatot is kapunk a kiválasztott funkcióhoz, de semmi több nem jár.
Az Olympus OM-D E-M10 Mark IV-nél a nyomógombok zöme fix kiosztású, azaz nem módosíthatjuk, hogy mi legyen az általuk aktivált funkció. Ezen a vázon csupán az AEL/AFL, a filmfelvételt indító, valamint a digitális telekonverter gombjához párosíthatunk egy szűkös menüből kiválasztva funkciót.
A közkedvelt Time Lapse funkció sem maradt ki az E-M10 Mark IV-ből, ráadásul a szolgáltatás igen sokrétűen paraméterezhető. Összesen legfeljebb 999 felvételből állhat egy-egy snitt, ahol azt is meghatározhatjuk előre, hogy a gép összefűzze-e a képeket mozgóképpé, vagy sem. A felbontás és egyéb paraméterek is kiválaszthatóak.
Az automatikus ISO-nál az alsó („Alapérték”) és a felső határ adható meg, semmi több. A próbák során azt vettem észre, hogy az automatikus módokban picit mintha másképp viselkedne az automatikus érzékenység állítás. Itt ugyanis a gép megpróbálja azt az értéket kiválasztani, ahol az adott gyújtótávolság függvényében elkerülhető a bemozdulás, míg PASM módokban kevésbé agresszív az ISO feltolása.
Szóval, annak ellenére, hogy az Olympus OM-D E-M10 Mark IV egy belépő kategóriás masina, rengeteg érdekes, ösztönző funkcióval és szolgáltatással várja a fotóst. Igaz, ezek zöme „előre beprogramozott”, azaz mélyreható beállítási lehetőségünk nincsen, de az elérhető eredmények így is meggyőzőek tudnak lenni.
