Használat és képminőség
A Hasselblad 907X szettet valóban élmény használni, de aki sportrendezvényeket, madarakat, vadászgépeket szeretne lencsevégre kapni, az semmiképp se ezt a rendszert válassza, mert nem arra való! Az élességállítás lassú (kontrasztérzékelős, oda-vissza mozgós, cserébe pontos), a központi zár lassú (az objektívben van a zár, sem a hátfalban, sem a 907X közdarabban nincs redőnyzár), az általános működési sebesség lassú. A gép viszont kiválóan alkalmazható termékfotózásra (többek között ételfotózásra), divatfotózásra, portrézáshoz, természetjáráshoz (tájfotó), és nagyjából minden olyan szakterületre, ahol nem a gyorsaság az elsődleges szempont. A 907X egy rendkívül szerethető szett, ami felébreszti bennünk a szunnyadó, nagybetűs fényképészt, ami visszahozza a „régi szép idők nyugis, először szemmel komponálok, fejben megtervezem a képet, majd elkészítem azt” fotós élményt. Már önmagában a szett kézbe vétele is egy igazi élmény: a tömör, „súlyos” rendszer rendkívül magas minőségi érzetet nyújt, amit tovább fokoz az első expozíció elkészítése, az objektív központi zárának markáns, de nem túl hangos, kissé fémes „klattyanása”.
A középformátumú fényképezőgépeket ne akarjuk összehasonlítani a legújabb, full frame szenzoros dSLR vázakkal, vagy csúcskategóriás MILC-ekkel, mert három, egymástól igen különböző világot alkotnak. Míg a tükörreflexes, akár kisfilm méretű szenzorral szerelt gépek általában nagyon gyors fókuszrendszert és a kioldó lenyomására instant reagáló redőnyzárat kínálnak, a MILC-ek remek filmfelvételi lehetőségeket nyújtanak, és hihetetlenül modulárisak (gondoljunk csak a számtalan közgyűrűre, amelyek lehetővé teszik más rendszerek objektívjeinek használatát). A középformátum a nagyobb méretek miatt már fizikailag is lassúbb, hiszen a nagyobb szenzort kiolvasni, a nagyobb redőnyzárat mozgatni, az objektívbe szerelt zárat vezérelni több időt vesz igénybe, ráadásul a jellemzően nagyobb fájlok kiírása a memóriakártyára is tovább tart (a sorozatfelvételi sebesség is lassabb, mivel a dSLR-hez hasonló méretű pufferbe kevesebb fájl fér, a puffer ürítése is több időt vesz igénybe). Cserébe olyan látásmódot, olyan átgondoltságot, s nem utolsósorban olyan képminőséget kínál, amit a kisfilmes gépek erőlködve sem tudnak adni (elsősorban ne csak a zajszintre gondoljunk, hanem például a részletgazdagságra, vagy a tágabb dinamikára).
Semmiképp nem akarok istenkáromló lenni, de a maximális fotós élményre vágyva én biztos, hogy egy középformátumú rendszert választanék magamnak, amit egy maréknyi fix gyújtótávolságú objektívvel tennék teljessé (választanék egy makrót, amivel portrézni, tárgyfotózni is lehet, egy ultra nagylátószögűt, amivel épületfotózást művelhetnék, és általános célra valami „unalmas”, kisfilmes 50 mm-nek megfelelőt – több nem is kellene, esetleg még egy tilt/shift adapter is beugrana a táskámba). Bár régen kifejezetten élveztem a nagy batár dSLR rendszereket (pl. Canon EOS 1D Mark II, Nikon D3), ma már kihalófélben lévő dinoszauruszként tekintek rájuk. A MILC – szerintem – egy óriási előrelépés volt, mert a tükörakna és a tükör elhagyása hihetetlen lehetőségeket nyitott meg a gépek fejlesztése előtt. A tükörnélküliség a középformátumú fotómasinák világát is elég gyorsan meghódította, az újonnan megjelenő készülékekben már nincs tükör, és ezt az alkatrészt – szerintem – senki nem is hiányolja. A jövőben valószínűleg sokat gyorsulnak majd ezek a nagyobb rendszerek is, így a sebességhátrány jóval kisebb lehet, ám ne feledjük, hogy ezek az eszközök is egyszerű szerszámok, amik egy adott célra, feladatra használatosak. Egy anyacsavarnak sem egy csavarhúzóval esünk neki..
Szóval, aki a „feelinget” keresi, és elsősorban olyan témákat szeretne megörökíteni, amelyek „nem szöknek meg” a képalkotás során, az nagyon jól ellesz a Hasselblad rendszerével! A képminőség már más gépekből ismert (pl. a Hasselblad X1D-ből, hogy csak egyet említsek azon készülékek közül, amelyekben szintén ez a lapka található), így sok újat nem tudok róla írni: egyszerűen jó! Alacsony a zajszint, tág a dinamika (a 16-bites RAW fájlok hívásakor szép mozgásterünk van a kiégett és a bebukott részletek megmentése során), de számomra elsősorban a részletgazdagság nyújtott vizuális élményt. Íme, pár képminta, amit kéthetes betegségem után készítettem a környéken:
Az elmúlt évek során kiéleződött a konkurenciaharc, így az árak is elkezdtek az átlaghalandó által is emészthető kategóriába süllyedni, de a középformátum még mindig nem nevezhető olcsónak. Ha azonban megnézzük, hogy egy csúcskategóriás full frame váz és a hozzá való F2.8-as zoomsor mennyibe kerül, akkor már nem olyan hatalmas az árszakadék, hogy ne lenne érdemes elgondolkozni egy csinos középformátumú szetten. Ha őszintén belegondolunk, nem kell tucatnyi objektív sem, példám alapján két-három üveggel már szinte mindent le lehet fényképezni. A próbára kapott Hasselblad 907X szett durván bruttó 3,6 millió forintból kijön, ami – sajnos – a mai világban már nem annyira sok pénz. Aki teheti, mindenképp próbálja ki a Hasselblad 907X-et, egy teljesen új élményt nyújt a tükörreflexesek és a full frame MILC-ek után!
