Működés, videós funkciók I.
A Sigma fp L használata során már kevésbé éreztem azt, hogy a mérnökök egyértelműen a filmkészítők kegyeit akarták volna elnyerni. A bő 60 MP-es felbontással félreérthetetlen jelzést kaptak a fotográfusok is, azonban a mechanikus redőnyzár hiánya miatt még mindig nem lehet azt mondani, hogy tetszőleges célra használható lenne a Sigma üdvöskéje. Az elektronikus zár miatt szinte észrevétlen a készülék működése, ami előnyt jelent olyan helyzetekben, ahol a diszkréció alapkövetelmény (pl. színházi próbák, temetések, esküvők fotózása, lesifotózás és hasonlók), azonban hátrányt jelent, ha gyorsan mozgó témát szeretnénk megörökíteni. A nagyobb felbontású képérzékelő még gyorsabb kiolvasást igényel, mint a 24 MP lapka, s hiába fejlődött sokat a technológia az fp óta, a gördülő zár okozta dülöngélés még mindig jelen van, s hatását nem csak álló-, hanem mozgóképek készítésekor is megfigyelhetjük.
25 és 50 kép/mp-es képfrissítés esetén ugyanakkora a dülöngélés mértéke
100 kép/mp-es frekvenciánál már elfogadható mértékre csökken a jello-hatás
4K @ 25 fps esetében a leglátványosabb a hatás
Itt, ilyen (svenkelős) helyzetekben jól látszik, hogy a Sigma fp L-ben sem globális elektronikus zár van, ami egyszerre olvasná ki a pixeleket, egyszerre kapcsolná ki/be azokat, hanem a kiolvasás soronként történik.
Igazából a 61 MP-es felbontás által nyert értelmet a digitális zoomolás, hiszen gyakorlatilag a képminőség romlása nélkül módosíthatjuk a „gyújtótávolságot” (feltéve, persze, hogy a kimeneti felbontás nem nagyobb 1920 x 1080, illetve 3840 x 2160 pixelnél). Full HD és 4K felbontás esetében más-más értékű a maximális nagyítás. A szemléltetés végett a Sigma 45 mm F2.8 DG DN | C objektívet csavartam a vázra:
Full HD-ban akár ötszörös nagyítás is elérhető
4K-ban csak 2,5-szeresre tolhatjuk fel a skálát
Igaz, a 61 MP olvasva soknak tűnik, de összevetve az fp 24 MP-elével még mindig nem értük el az „igazi kétszeres” képméretet (ami igazából négyszeres, hiszen oldalirányban és magasságra is kétszerezni kell). Így viszonyul a 6000 x 4000 pixel a 9520 x 6328 pixelhez:
Az élességállítás is egy külön kis fejezet a fényképezőgép menürendszerében. Aki elsőre azt hitte, hogy az fp L nem nyújt eleget e téren, az kellemesen fog csalódni, ha egy óvatlan barangolás során felfedezi a menüben a „Focus” alrendszert. Főleg, ugye, mivel az fp L immár fázisérzékeléses élességállítást végez, ami elvileg jóval gyorsabb és pontosabb működést ígér elsősorban mozgó témák lekövetésekor. Az fp L már az első firmware-rel feltöltve is képes a szem- és az arckövetésre – ezt a funkciót a régebbi fp esetében csak frissítések után választhattuk.
A menü elemei gyakorlatilag azonosak a Sigma fp-ben találhatókkal, azonban a harmadik oldalon egy további bejegyzést is találunk, ami a hangzatos „Quick Focus Frame Shiftre” hallgat. Ha bekapcsoljuk ezt a szolgáltatást, akkor a hátsó multifunkciós egység kurzorainak nyomkodásával tudjuk áthelyezni a fókuszmezőt, illetve a középső nyomógomb megnyomásával az aktív fókuszmező alatt belenagyíthatunk a képbe. Ez természetesen működik AF és MF módban egyaránt. Kvázi botkormányt kapunk a fókuszmezők mozgatásához. A hátsó tárcsa forgatásával a kiválasztott fókuszmező méretét tudjuk kicsi, közepes, illetve nagy között váltani. A hagyományos, érintőképernyős mozgatás is megmaradt azoknak, akik inkább úgy szeretik váltani a fókuszmezőt.
Alapvetően AFS, AFC és MFC módok közül választhatunk; a fókuszmező-választás lehet automatikusan többmezős, vagy egymezős, illetve arc-/szemkövetéses. Engedélyezhetjük az AF és az MF együttes használatát, az előzetes élesre állást (Pre-AF), aktiválható a nagyítás közbeni AF, az AF nagyítás (a mező alatti, illetve az azt környező részt nagyítja ki a készülék), illetve egyebek mellett bekapcsolható az élkiemeléses fókuszsegéd is (a kiemelt élek lehetnek fehér, fekete, vörös, sárga, zöld, cián, vagy kék színűek, de az intenzitás mértékére nincs ráhatásunk).
