Bárkivel megeshet, hogy szerelmes lesz egy fényképezőgépbe, valahogy összeböjtöli az árát, de üvegre már nem marad pénz. Sebaj, a „mindenki” által utálva imádott kitobjektív is megteszi egy darabig. De hogyan tovább, ha már visszanőtt az elárverezett vese, ha már van pénz hagymára is a zsíros kenyér mellé? Először is fontos, hogy legyen elképzelésünk arról, hogy mit szeretnénk majd fényképezni. Az olyan határozatlan nyafogások, hogy „nem tudom, talán a családot, a várost, a Holdat, vagy hangyákat?” nem visznek messzire, legalább egy fő csapásirányt határozzunk meg: embereket, vagy tájakat, esetleg épületeket tartunk elég érdekesnek ahhoz, hogy elővegyük a fotómasinát?
Ha már eldőlt, hogy milyen irányzattal szeretnénk foglalkozni, akkor már jobban körvonalazódhatnak az igények:
Emberek: portré, csoportkép, esküvő, céges buli, koncert, színház, cirkusz stb. Ha egyetlen embert szeretnénk fényképezni (klasszikus portré), akkor nagyobb, jellemzően ekvivalens 85-135 mm közti, esetleg picivel hosszabb gyújtótávolságú lencserendszerre (tehát telére) lesz szükségünk, ami lehetőleg minél nagyobb rekeszértékről indul (F1.2-1.8). Ha viszont javarészt csoportképeket akarunk készíteni, akkor nagylátószögű optikát kell választanunk, hogy minél több ember férjen a képre (ha épp nem áll rendelkezésre egy focipályányi hely, hogy hátrébb álljunk komponálás közben). Ehhez a feladathoz a körülbelül (ekv.) 16-24 mm-ről induló tartomány felel meg remekül; itt a nagy kezdő F-érték annyira nem fontos, mivel nagyobb mélységélességre lesz szükségünk, tehát úgyis rekeszelni fogunk legalább F5.6-ra. Vigyázzunk a szélesebb látószögű objektívekkel, mert azoknak a széltorzítása már jelentős, a kép széleire állított személyek sziluettje már erősen torzulhat.
Konkrét objektívek erre a célra: Olympus M.Zuiko Digital 45 mm F1.8 MSC, Panasonic 42.5 mm F1.7 Asph. Power O.I.S. – ez a kettő már igen kedvező áron, 100 000 Ft alatt elérhető. Ha a büdzsénk engedi, akkor mindenképp vessünk egy pillantást a Panasonic-Leica DG Nocticron 42.5 mm F1.2 Asph. Power O.I.S. lencserendszerre is. Ha van elég hely a fényképezéshez, akkor nagyon jó választás lehet még az Olympus M.Zuiko Digital ED 75 mm F1.8 MSC, ami a m4/3 rendszer egyik legjobb képminőségű optikája!
Csillagászat: az asztrofotózás során tulajdonképpen bármilyen gyújtótávolságú, fényerős optika szóba jöhet; a nagylátószögűekkel, vagy a halszemoptikákkal nagyon szép csillagképes felvételeket lehet készíteni (pl. a Tejútról), míg a telékkel már ködöket, galaxisokat, vagy akár bolygókat is le lehet fényképezni. Csillagfotózáshoz fontos a nagy kezdő F-érték és a minél kisebb széltorzítás, hogy a kép sarkaiban is pontszerűek legyenek a csillagok.
Konkrét objektívek erre a célra: Olympus M.Zuiko Digital ED 75 mm F1.8 MSC, Olympus M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO, Olympus M.Zuiko ED 40-150 mm F2.8 PRO, Olympus M.Zuiko ED 7-14 mm F2.8 PRO, Olympus M.Zuiko Digital ED 12 mm F2 MSC, Panasonic-Leica DG Summilux 15 mm F1.7 ASPH., Samyang 7.5 mm F3.5 halszem.
Makró: makrózni lehet nagyító előtétlencsékkel, közgyűrűkkel, fordítottan csatlakoztatott objektívekkel, kihuzat közbeiktatásával (gyakorlatilag ez is úgy működik, mint a közgyűrűk), vagy kifejezetten a makrózáshoz gyártott objektívekkel. Utóbbiakból mára már többféle kapható, az egyszerű használatot a kezdőket segítő autofókusz is elősegíti. A nagyító előtétlencsék általában a kép közepén nyújtanak elfogadható képminőséget, de ahogy a szélek felé haladunk, úgy lesz egyre gyatrább a látvány – cserébe viszont ez a legolcsóbb megoldás. A közgyűrűkkel szinte minden objektívből makró varázsolható, viszont elveszítjük a végtelenbe való fókuszálás lehetőségét, a közgyűrű méretétől függően veszítünk a fényerőből. Csakis fémből készült, belül matt felületű, az elektronikus jeleket (AF, rekeszvezérlés) átadó terméket vásároljunk! Az objektív fordított felcsavarásához speciális adaptergyűrű kell, aminek egyik oldala a váz bajonettjébe illeszkedik, míg másik az objketív szűrőmenetébe csavarható. Vagy teljesen manuális objektívekkel használjuk (rekeszvezérlés és fókuszálás), vagy válasszunk olyan adaptert, aminek van olyan része is, amit a fordítottan felcsavart optika bajonettjére lehet rácsavarni, és vezeték közbeiktatásával az összes jelet átadja a gép felé. A kihuzatokkal általában hatalmas nagyítás érhető el, működésük a közgyűrűkéhez hasonló.
Konkrét objektívek erre a célra: aki kedvezőbb árfekvésben keres, annak ajánlom az Olympus M.Zuiko Digital ED 30 mm F3.5 Macro optikát, vagy a Panasonic Lumix G Macro 30 mm F2.8 ASPH. MEGA O.I.S.-t. Utóbbiban ráadásul van beépített képstabilizátor is, így a vázba épített (szenzormozgatásos) stabilizáció nélküli fényképezőgépekkel együttesen is használható. A 30 mm-es gyújtótávolság azonban igen rövid (ekv. 60 mm), általában nem lehet használni tücskökre-bogarakra, mert túl közel kellene menni a témához. Aki bogarakat is szeretne úgy fényképezni, hogy ne riassza el őket, annak remek választás az Olympus M.Zuiko Digital ED 60 mm F2.8 Macro.
Épületfotó: van, aki épületeket kívülről, és van, aki belülről szereti megörökíteni. Ha kívülről szeretnénk fényképezni, akkor a rendelkezésre álló hely függvényében nagylátószögű, vagy akár teleobjektívet is választhatunk. Elsődleges szempont lehet például az alacsony optikai torzítás, bár az utómunka során elég sok lehetőségünk van ezek korrigálására (ilyenkor minden esetben számítani kell némi képminőség romlással, vagy méretveszteséggel a levágások miatt). Ha az épületek belsejét szeretnénk fényképezni, akkor ahhoz minél nagyobb látószögű, elsősorban rektilineáris képet adó optika az ideális. Persze, az sem baj, ha nagy a kezdő F-érték, bár állványról dolgozva ez nem játszik akkora szerepet, mint maga a gyújtótávolság.
Konkrét objektívek erre a célra: a m4/3 rendszernek pillanatnyilag három olyan lencserendszere kapható, amivel megvalósítható az építménybelsők fényképezése. Az első kettő magasabb árú, cserébe ekvivalens 14 milliméterről indulnak. Az Olympus M.Zuiko Digital ED 7-14 mm F2.8 PRO egy FÉ-vel nagyobb kezdő F-értéket kínál, mint a Panasonic Lumix G Vario 7-14 mm F4 Asph., cserébe nagyobb és nehezebb. Olympus vázra én inkább az Olympus optikát ajánlanám a hatékonyabb korrigáltság végett (színhiba és társaik). Költséghatékony megoldásként az Olympus M.Zuiko 9-18 mm F4-5.6 említhető, de ez kevésbé széles, hiszen ekv. 18 milliméterről indul.
Tájfotó: általában nagylátószögű, alacsony torzítású, „jó felbontóképességű”, fix gyújtótávolságú lencserendszereket szokás bevetni, de gyakorlatilag bármivel lehet próbálkozni, akár makró objektívekkel is fényképezhetünk tájakat – a téma dönt el mindent.
Konkrét objektívek erre a célra: nagyon hosszú lehetne a felsorolás, így csak pár példát említenék. Aki szereti a kicsi, könnyű objektíveket, annak e célra ideális lehet az Olympus M.Zuiko Digital ED 12 mm F2 MSC, az Olympus M.Zuiko Digital ED 17 mm F1.8, a Panasonic-Leica DG Summilux 15 mm F1.7 ASPH., de ha nem bánod a nagyobb „üveget”, akkor a Panasonic-Leica DG Summilux 12 mm F1.4 Asph. is rendkívül jó választás.
Utazás: aki gyakran utazik, és szereti megörökíteni a helyszíneket, amiket bejár, annak gyakorlatilag „mindent az egyben” megoldásra van szüksége, azaz olyan zoomobjektív után kell néznie, ami viszonylag nagy átfogású, így a nagylátószögtől a teléig mindent meg lehet oldani vele. Cél, hogy minél kevesebb fotós eszközzel, lehetőleg objektívek cserélgetése nélkül utazhassunk, ami roppant előnyös, ha repülőgéppel kelünk útra. A nagy átfogású zoomobjektívek általában nem a csúcs képminőségükről híresek, hiszen itt is érvényesül a „valamit valamiért” elv (a kényelem oltárán feláldozzuk az egy-egy gyújtótávolságra kiélezett, optimalizált képminőséget). Persze, aggodalomra nincs ok, a gyengébb képminőséget ne úgy képzeljük el, hogy élvezhetetlenek lesznek a fotók, csak ne várjuk el mindenáron, hogy egy fényerős, méregdrága fix képét lássuk viszont. A nagy és/vagy fix F-érték itt nem követelmény, de ha célirányosan indulunk el utazni, hogy mondjuk a célállomásunkon csak és kizárólag a templomok belsejét fogjuk fényképezni, akkor nyilván más érvek szerint kell összeállítani a fotós táska tartalmát (lásd fent, „Épületfotó”).
Konkrét objektívek erre a célra: az újabb objektívek közül nagyon ajánlom az Olympus M.Zuiko ED 12-100 mm F4 IS PRO-t, vagy a Panasonic-Leica DG Vario-Elmarit 12-60 mm F2.8-4 Asph. Power O.I.S.-t, de a szerényebb büdzsével rendelkező turistáknak sem kell lemondaniuk a jóról, ugyanis a Panasonic G Vario 12-60 mm F3.5-5.6 Asph. Power O.I.S. is nagyon jó vétel. A régebbi termékek közül a Panasonic Lumix G Vario 14-140 mm F3.5-5.6 Asph. Power O.I.S., vagy az Olympus M.Zuiko Digital 14-150 mm F4.0-5.6 II lehet jó partner.
Természetfotó (vadállatok): a „vadonban” élő állatok megörökítéséhez telefotó objektívre lesz szükségünk. Minél messzebbről tudjuk lefényképezni a kiszemelt állatot, annál kisebb az esélye annak, hogy elriasszuk, illetve annál nagyobb az esélye annak, hogy természetes viselkedését kaphassuk lencsevégre. Ha madarakat röptében, emlősöket futtában szeretnénk fotózni, akkor nem árt a nagy fényerő, hogy rövid záridőt választhassunk, az elmosódások elkerülése végett. Az sem árt, persze, ha van beépített képstabilizátor. Legalább ekvivalens 300 mm-re lesz szükségünk, ami elég jól leszűkíti a felhasználható optikák körét.
Konkrét objektívek erre a célra: jelenleg a két legjobb megoldás a vadonban élő állatok fényképezésére a Panasonic-Leica DG Vario-Elmar 100-400 mm F4-6.3 ASPH. Power O.I.S., illetve az Olympus M.Zuiko ED 300 mm F4 IS PRO. Utóbbi használható az 1,4x és a (később megjelenő) 2x telekonverterekkel együtt. Kedvezőbb áron a Panasonic Lumix G Vario 100-300 mm F4-5.6, illetve az Olympus M.Zuiko Digital 75-300 mm F4.8-6.7 említhető. Kevésbé szégyellős állatokhoz az Olympus M.Zuiko ED 40-150 mm F2.8 PRO is elsőrangú választás már csak azért is, mert ezt az objektívet telekonverterrel együttesen is lehet használni.
