Bevezető, újdonságok
A Canon tükörnélküli rendszerkompaktjai egy immár több mint hat éves múltra tekinthetnek vissza. Az EOS Mobility (avagy röviden: EOS M) 2012 júliusában mutatkozott be a nagyérdemű előtt; az „ős-MILC” gyakorlatilag egy apró testbe zárt EOS 650D volt, aminek a lelkét egy APS-C méretű CMOS képérzékelő alkotta. Az évek során a Canon több új EOS M modellel állt elő, melyek szinte minden téren egyre többet nyújtottak a fotósnak. A rendszer csiszolódott, javult, gyorsult, de egészen idén szeptemberig egy valami nagyon fontos, sokak által már nagyon várt részlet hiányzott belőle: a full frame méretű, azaz 36 x 24 mm-es szenzor!
Megszületett hát a Canon EOS R mint rendszer, amelynek első fényképezőgépe egy 30 MP-es, kisfilm méretű lapkára, valamint egy teljesen új bajonettre, a Canon RF-re épül. A foglalat 54 mm-es belső átmérőjű, a bázistáv kereken 20 mm, és az objektívekkel való kommunikáció egy 12-tüskés interfészen keresztül zajlik (ennek elvileg a gyorsabb váz-objektív közti kommunikáció a velejárója). Az adatok feldolgozását az EOS R készülékben egy DiG!C 8 processzor végzi, de ez az idő előrehaladtával, ahogyan jönnek majd az újabb, fejlettebb modellek, nyilván változni fog. Az új fényképezőgép négy natív objektívvel startolt el: az RF 24-105 mm F4L IS, az RF 50 mm F1.2L, az RF 28-70 mm F2L, valamint az RF 35 mm F1.8 IS Macro szerepel a repertoárban. A jelenlegi bemutatóhoz ebből kettőt, az RF 24-105 mm F4L IS-t és az RF 50 mm F1.2L-t kaptam.
Persze, az új rendszerrel a „régi” Canon EF objektíveket is használhatjuk, ám ehhez a művelethez egy olyan átalakítóra lesz szükségünk, amiből a gyártó kapásból háromfélét kínál: „A három új objektív adapter olyan rugalmasságot tesz lehetővé, hogy több, mint 70 EF és EF-S objektívet csatlakoztathatunk az innovatív EOS R rendszerhez. A meglévő optikák mellett új funkcionalitást kapunk, miközben a korábban megismert EOS DSLR-ek kiváló teljesítményszintjét és funkcionalitását biztosítják. A Canon adapter az RF objektíveken található vezérlőgyűrűvel is rendelkezik, hogy a felhasználók megtarthassák beállításaikat objektív csere esetén is. A drop-in szűrő adapter a drop-in polarizáló szűrő vagy a drop-in változtatható semlegesség-szűrő egyszerű csatlakoztatását segíti. Ideális eszköz filmkészítők számára és olyan objektívek esetén, amelyekre nehéz szűrőket csatlakoztatni. Az ND szűrő javítja a képet, mindemellett a körpolarizációs szűrő csökkenti a becsillanásokat és a színeket élénkíti. A különleges történetek elmesélése különlegesen élénk képekkel – ezt a jogos igényt szolgáljuk.” – állt a hivatalos sajtóközleményben.
Csakúgy, mint a másik nagy gyártó korszakalkotó rendszere esetében, úgy a Canon EOS R-t sem tudom egyetlen egy cikkben kivesézni, hiszen egy új fényképezőgép generáció, ami ráadásul ilyen korszakalkotó szerepkört tölt be, számtalan részlettel hengerli le a tesztelőt, a fotóst. Ebben az első részben egy összefoglalót szeretnék nyújtani a készülék külső jellemzőiről (főbb műszaki részletek, ergonómia, összehasonlítás a tükrösökkel), megnézzük, mire számíthatunk a képminőség szempontjából (a cikk írásakor még nem állt rendelkezésemre az Adobe Camera RAW legújabb verziója, ami a Canon EOS R CR3 fájljait is meg tudta volna nyitni, de lásd majd később, mire jutottam), illetve röviden felvázolom a videós képességeket.
Az első érdekes pontja a fényképezőgépnek, hogy kikapcsolt állapotban a redőnyzár lent van, védi a képérzékelőt. Ha viszont bekapcsoljuk, a redőnyt azonnal felhúzza az elektromechanikus rendszer, és a szenzor láthatóvá válik:
Nos, első pillantásra úgy tűnhet, hogy a Canon EOS R az EOS 5D Mark IV-et másolja, csak a tükörakna és az ahhoz tartozó alkatrészek nélkül. Ám a látszat csal, hiszen ez a CMOS lapka nem pont ugyanaz a 30 MP-es egység, ami az említett tükörreflexes vázban található. Az EOS R érzékelőjén például 5655 darab fázisérzékelő található, így az AF-rendszer – a gyártó információi szerint – akár már -6 FÉ-nél is működőképes (igaz, csak F1.2-es optikák esetében). Az optikai kereső helyére egy 3,69 millió képpontos elektronikus kereső került, és a hátoldalon található érintőképernyő kihajtható, elforgatható.
A sorozatfelvételi sebesség rögzített fókusszal 8 kép/mp, folyamatos fókusszal 5 kép/mp, és témakövetés-prioritásos módban 3 kép/mp. A fényképezőgépen USB-C aljzatot is találunk, ami azt jelenti, hogy az akkut akár ezen keresztül is tölthetjük (ez egy értelmes fejlesztés, mivel menet közben, akár a sztyeppe kellős közepén sem maradunk áram nélkül, ha van nálunk egy powerbank, vagy egy napelemes töltő). A filmkészítők kapnak Canon C-log profilt (8-bit 4:2:0 adatfolyam SD kártyára, illetve 10-bit 4:2:2 a HDMI aljzaton keresztül külső felvevőre), 4K UHD felbontást 25 kép/mp-es frekvenciával és 1,83-szoros képvágással (lásd majd később).
Az RF-foglalat
Amint azt már fentebb említettem, az RF-foglalat egyik és egyben talán legfontosabb újdonsága a 12 tüskén keresztül zajló, az EF-bajonettnél gyorsabb kommunikáció a váz és az objektív között, aminek hatására hatékonyabb képstabilizációt, vagy képkorrekciót lehet beépíteni a rendszerbe. A Canon úgynevezett „Digital Lens Optimizer” (DLO) optimalizáló motorja is kamatozik a felgyorsított tempóból, hiszen a különféle optikai hibákat és a diffrakciót is hatékonyabban lehet ezáltal legyűrni. A DLO a korrekciós profilt immár az adott objektívben tárolja, így nem kell a vázat az újabb lencserendszerek bevezetése után frissíteni, és nincs hatalmas, a folyamatot lassító méretű adatbázis a fényképezőgépben.
Bár megmaradt az EF-foglalat 54 mm-es belső átmérője, a 44 milliméteres bázistávolságot a mérnökök 20 mm-re csökkentették, ami jobb képminőségű nagylátószögű, vagy nagyobb kezdő F-értékű optikák tervezését teszi lehetővé. A Canon az RF-bajonettet ugyanolyan robusztusra tervezte, mint amilyen az EF, tehát lesznek tartalékok bőven.
A C-RAW
Bár már nem újdonság a Canon C-RAW nyersformátuma, hiszen az már az EOS M50-ben is választható volt, azért mindenképp említést érdemel ez az opció. A C-RAW a hagyományos CR3 kiterjesztésű fájlokhoz képest körülbelül 40%-kal kisebb fájlméreteket eredményez úgy, hogy közben a képminőség nem romlik látható mértékben (hacsak nem szeretnénk valami különlegesen extrém dolgot művelni a nyersfájl hívásakor).
