Csak a lényeg: ilyen lett a Leica M Typ 262

A Leica az elmúlt időszakban az egyre több funkciók, szolgáltatások beépítésére koncentrált, ráadásul több olyan géppel jelent meg a piacon, ami a márka fanatikusai között némi felhördülést okozott (ilyen volt például a Leica X, vagy a Leica T, de a Leica SL rendszert sem fogadta mindenki fenntartások nélkül). Most, hogy kissé visszatereljék a kedélyeket a megszokott mederbe, a németek egy olyan masinát faragtak, ami hű maradt a „Das Wesentliche” („a lényeg”) elvéhez. A Leica M Typ 262 visszanyúl a „klasszikus” Leica M lényegéhez: nem kínál sem élőképet, sem videofelvételt, cserébe különösen halk zárszerkezettel, és kedvező árral csalogatja a rajongókat a kasszához.

A Leica M Typ 262 tehát egy lebutított M-váz? Igen is meg nem is. Egyrészt kimaradt belőle a „fölösleges sallang”, másrészt viszont sokaknak pont erre az egyszerű működésre van szüksége: csak beállítjuk az expozíciós értékeket, élességet állítunk a remek távmérő segítségével, és megnyomjuk a kioldót. Valahol a fotografálásnak erről kellene szólnia, és ezt – úgy tűnik – Dr. Kaufmann csapata is észrevette.

A készülék lelke egy 24 MP-es, full frame CMOS szenzor 3:2-es oldalaránnyal, és a márka Maestro chipje, ami a lapkáról érkező adatokat fényképpé alakítja. Az új zárszerkezet gyakorlatilag némán dolgozik, a Leica szóvivője szerint szinte nem is hallani munka közben. Egyes képkészítési módban másodpercenként két felvételt készíthetünk, míg a sorozatfelvételi sebessége a rendszernek 3 kép/mp, ami a gép jellegét tekintve untig elég kell, hogy legyen. A Leica M Typ 262 100 grammal könnyebb, mint többi M társai, mivel a tetőlemezt alumíniumra cserélték a gyárban. Az élőkép és a mozgóképfelvétel hiánya sokkal egyszerűbb menürendszert okozott, így ebben a készülékben már csak kétoldalas a rendszer.

A kedvezőbb ár alatt most ne gondoljuk azt, hogy a Leica M Typ 262-t megkapjuk egy „középkategóriás dSLR váz” árában: a már most kapható fényképezőgépért 5200 dollárt kér a gyártó.