Zeiss Loxia Planar 50 mm F2 – egy modern klasszikus

A Loxia Planar 50 mm F2 Sony E foglalattal kapható, és a Zeiss legendás szimmetrikus optikai felépítését örökölte, amit még 1896-ban rajzolt meg Dr. Paul Rudolph. Ez az optikai formula egyszerre egyszerű és nagyszerű, ugyanis csupán hat lencsetagból áll, amit négy csoportba rendezve találunk meg a tubusban. A Planar belsőnek köszönhetően a színhibák igen jól korrigáltak (lásd majd később), és már teljesen nyitott rekesz mellett is meggyőző a képminőség.

A Zeiss Loxia Planar 50 mm F2 fémből és üvegből van, tehát nem csak optikai felépítésében, hanem kialakításában is igazi klasszikus objektív. Tízlamellás rekeszének vezérlése és az élességállítás egyaránt manuális módon történik, de az elektronikus kontaktusoknak hála minden érintésről visszajelzést kapunk a vázon, és az adatok belekerülnek az EXIF táblába is. A Zeiss Loxia Planar 50 mm F2 az úgynevezett DeClick funkcióval kedveskedik a videózás szerelmeseinek: egy apró csavarhúzóval (amit mellékelve megkapunk a csomagban) átválhatjuk a rekeszállítást fokozat- és kattanás-mentessé, így filmfelvételkor a fényképezőgép beépített mikrofonja nem veszi fel az egyébként is elég diszkrét rekeszállítási zajt.

Amint már említettem, az írisz tíz lamellából áll, aminek elvileg az a jótékony hatása, hogy szép, „krémes” a háttérelmosás – ezt a későbbiekben még közelebbről is szemügyre fogjuk venni, addig is íme, egy rövid animáció a blende állításáról:

A Loxia 50 mm F2 egy a full frame szenzorok kirajzolására tervezett optika. Bár élességállítása manuális, a selymesen lágyan járó fókuszgyűrű „csak” 180 fokban forgatható el. A rekeszgyűrű is hasonlóan finoman forgatható, még kattanós módban sem okoz különösebb gondot az egyujjas mozgatása. A kezelőgyűrűk olajozott mozgása akkor okoz csak gondot, ha az objektívet fel vagy le szeretnénk csavarni a vázra/vázról, mert kis mérete miatt szinte nem marad felület, ahol meg lehetne fogni csavaráshoz.

Élességállításkor a belső tubus kifelé/befelé mozog (a végtelen állásban a legrövidebb az objektív), de az 52 mm-es szűrőmenettel felszerelt tubusrész eközben nem forog, így a polárszűrők használata nem ütközik akadályokba. A fenti képen látható a gyárilag mellékelt napellenző is, ami a tubushoz hasonlóan szintén fémből készül, belseje pedig fekete bársonnyal van bevonva a tükröződések elkerülése végett.

A becsillanások elkerülésében fontos szerepet játszik a Zeiss méltán híres T* bevonata is, ami a frontlencsén látható – vagy nem:

Az objektív hátoldala – mármint a bajonettes vége – egy kék színű, a szokásosnál puhább gumigyűrűvel van körbevéve, ami a por bejutását akadályozza meg. Fontos: a Zeiss Loxia Planar 50 mm F2 nem időjárásálló!

Méretét tekintve a kis ötvenes ideális a Sony A7 gépcsalád tagjaival való használatra. A forgalmazótól, a Fotoplus Kft.-től, egy Sony A7r Mark II kíséretében kaptam próbára, ami tökéletes párnak tűnt a Loxiához.

Árnyékoló nélkül pont egyensúlyban van a gépváz és az objektív, így sík felületre helyezve billegés nélkül megáll a szett.

Nos, hogy kívülről már megismerkedtünk a Zeiss Loxia Planar 50 mm F2-vel, lássuk, milyen a lencserendszer képminősége, hiszen ez legalább annyira fontos, mint az esztétika és a mechanika (csak vicceltem, a képminőség fontos csak igazán). A Sony A7r Mark II-ben kikapcsoltam az összes olyan funkciót, ami beleszólhat az objektív képminőségébe, így se torzítás-korrekciót, se peremsötétedés-korrekciót nem alkalmaztam. A tesztképeket RAW-ban lőttem, az Adobe Camera RAW 9.8.0.692 változatával alakítottam JPEG állományokká (eközben az ACR alap beállításait használtam).

Bár a Zeiss oldalán „gyakorlatilag torzításmentesként” (Virtually distortion-free) emlegetik ezt a kis gyöngyszemet, de azért – amint az a fenti tesztábrán látható – akad némi hordótorzítás. Ez persze pánikra nem ok, hiszen egy csúszkával seperc alatt korrigálható (bajusztorzítás nem látható, ezért könnyű a görbület javítása).

A fókuszlégzés véleményem szerint egy kissé nagyobb mértékű, mint az 50 mm-es objektívektől megszokott, de ez is könnyen javítható: lépjünk picit előre vagy hátra fotózáskor.

A peremsötétedés, azaz a vignettálás mértéke nem vészes; a teljesen nyitott rekesznél fellépő sötét szélek egyedi hangulatot adnak a fotóknak. Akinek nem tetszik, az rekeszelje le F3.5-4 körüli értékre a blendét, vagy fotózzon RAW-ban, és konvertáláskor húzza kissé arrébb a javító csúszkát.

A Zeiss Loxia Planar 50 mm F2 színezése nagyon jól kordában van tartva, F2.8 fölötti értékeken már egyre kevésbé látni, de F2 felé is csak radikális helyzetekben jön elő némi élszínezés (CA).

A becsillanásokat kizárólag a képminták készítésekor, valós témák fotózásakor vizsgáltam, kifejezetten laborkörülmények között nem néztem, mennyire látszik a képen, ha erős fényforrást helyezek a téma szélére, sarkába. Amit tapasztaltam: napellenző nélkül sem tapasztalható a flare-hatás, a felvételek kontrasztvesztése is meglepően csekély.

Az objektív bokehjának megítélése ízlés kérdése, én a tíz lamellával szerelt, precízen, köralakban mozgó írisz láttán krémesebb háttérelmosásra számítottam. A kép szélei felé haladva a körökből egyre laposabb lencsék lesznek (kóma), de F2 mellett sem annyira látványos a központi téma szeparálása a háttértől. Nincs meg az a tipikus „3D hatás”, amit reméltem volna, és kissé „kemény” az elmosás jellege. Lássuk, mit tud az objektív élesség szempontjából!

 

Kattints!

A bal oldali kép a tesztábra közepét, míg a jobb oldali a tesztábra szélét mutatja F2-22 közötti értékeken lefotózva. Amit én látok: középen kb. F2.8-tól pengeéles az üveg, de ahhoz sem kell sokkal tovább rekeszelni, hogy a széleken is az legyen. A 42 MP-es full frame szenzorral karöltve kb. F13-14 környékén jelentkezik a diffrakció hatása, onnan elkezd lágyulni a Loxia rajza. A képminták feltöltése folyamatban van, itt találjátok őket.

Értékelés

Aki szeretné átérezni a „szép régi időket”, és fotózása nem esztelen kattogásból áll, hanem meggondolt, precíz komponálásból, aki élvezi a vajpuhán járó fókuszgyűrű és a manuális rekeszállítás adta életérzetet, aki nem szereti a műanyag hatású objektíveket, és akinek van elég pénze – a Zeiss Loxia Planar 50 mm F2 ugyanis nem olcsó, bruttó 269 000 Ft az ára -, az mindenképp vessen egy pillantást erre a kis gyöngyszemre! A Fotoplus budapesti szaküzletében ez az objektív személyesen is kipróbálható.

A Zeiss Loxia Planar 50 mm F2 objektívet és a Sony A7r Mark II vázat a Fotoplus Kft.-től kaptam bemutatómhoz. A lencserendszer részletes műszaki adatlapja itt tekinthető meg.

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...