Bevezető, külsőségek
A Panasonic tavaly szeptemberben jelentette be zászlóshajójának, a DC-GH5-nek a fejlesztését, és bár az akkori sajtóanyagban a mérnökök már elhintettek pár fontosabb műszaki paramétert, a véglegesített gépről még gyakorlatilag semmit sem lehetett tudni. Aztán 2016. december elején részt vehettem egy zártkörű, titoktartási szerződéssel levédett sajtótájékoztatón, ahol Japánból érkezett szakemberek meséltek a már majdnem végleges GH5-ről. Ezen az összejövetelen már az összes újításról lerántották a leplet, így pontosan tudhattuk, hogy a GH5 miben lesz jobb, illetve sokkal jobb, mint a GH4 elődmodell. Most, ismét pár hónappal később, pedig végre hozzám is megérkezett a Panasonic jelenlegi csúcsmodellje, így megoszthatom veletek első tapasztalataimat.
A kézhez kapott fényképezőgép vezérlőszoftvere nem a végleges változat volt (konkrétan a 0.5-ös számot viselte), így egyes funkciók, szolgáltatások még nem teljesen úgy működtek, mint majd a kereskedelmi példányokban, de szerencsémre a tesztképeket és a képmintákat már teljes felbontásban közzé tehetem, mert a képminőség ezzel a firmware-rel már „nem volt béta”. Szerencsémre épp volt kéznél egy DMC-GH4 is, ami a GH5 elődmodellje, így ha nem is mindenhol, mindenben, de esetenként megpróbálom összevetni a két készüléket.
A Panasonic magyar képviselete elküldte a váz mellé a DMW-BGGH5 portrémarkolatot és a DMW-XLR1 mikrofonadaptert, amiket így fényképen is meg tudok mutatni. Próbáimhoz túlnyomórészt a Panasonic-Leica DG Vario-Elmarit 12-60 mm F2.8-4 Asph. Power O.I.S. objektívet használtam. Erről az optikáról érdemes tudni, hogy kompatibilis a Panasonic Dual I.S. kettős képstabilizációs rendszerével, rendkívül gyors az AF motorja (480 kép/mp mintavételezésű, azaz másodpercenként ennyiszer kommunikál a váz AF rendszerével), és egy úgynevezett „Micro-step Drive System” gondoskodik a blende mozgatásáról, ami különösen finom, átmenetmentes rekeszállítást tesz lehetővé – ennek előnyét filmfelvételkor észlelhetjük majd.
No, térjünk rá a lényegre, a DC-GH5-re! Első lépésben nézzük, mik a legfontosabb különbségek a GH4-hez képest, íme:
Látható tehát, hogy a DC-GH5 annak ellenére, hogy nagyobb felbontást kínál (20 vs. 16 MP) szinte mindenben gyorsabb lett, mint a GH4. A fejlesztők elsősorban azt szerették volna hangsúlyozni, hogy a GH5 egy ízig-vérig professzionális fényképezőgép/kamera hibrid. Ezt egyrészt fizikai, másrészt szoftveres módosításokkal érték el. A GH5 immár két memóriakártya foglalattal büszkélkedhet, melyek kompatibilisek az SDXC UHS-II formátummal.
A mikrofon be- és a fejhallgató kimenet mellett megtaláljuk az USB és a HDMI csatlakozókat is, de a GH5 esetében előbbi a 3.1-es szabványt követi, míg a HDMI aljzat már teljes méretű.
A GH5 profizmusát azzal is jelzik a mérnökök, hogy a bal oldali csatlakozókat egy becsavarható kábelvédő kiegészítővel is ellátták (ezt a kis műanyag eszközt gyárilag megkapjuk a GH5 mellé). Ha ezt a kis kütyüt felcsavarjuk a vázra, és a kábeleket az utasításnak megfelelően rátekerjük, akkor védve vagyunk az ellen, hogy valaki véletlenül kirántsa a vezetékeket.
A fotómasina hátoldalán a kihajtható és elforgatható, de immár 3,2”-os átlóval bíró érintőképernyő látható. Az igazi újdonság azonban a kis pöcökegér (vagy joystick – ki hogy becézi), amivel többek között az AF mezőt, vagy a mező csoportot helyezhetjük át villámgyorsan (természetesen az érintőképernyő használatával is mozgathatjuk a mezőket – szemhez emelve is). Szerencsére nem túl drámai a kezelőfelületet érintő változás, így azoknak, akik GH3/GH4-ről váltanak, vagy régebbi készülékük mellé vásárolják meg a GH5-öt, azok akár csukott szemmel is megtalálják majd a kívánt gombot.
Az előlapon is nagyjából maradt minden a régiben; a GH5 azonban egy újabb „szemölccsel” lett gazdagabb, ami egy további funkciógombot jelent az arzenálban.
A váz tetőlemezén is látható változás: eltűnt a beépített vaku, amivel a váz felső része masszívabb lett; a videofelvételt indító „REC” pedig felkerült a kioldó mögé. Szokás kérdése, de tény, hogy a GH4 után pár napig fura volt.
Noha első látásra és fogásra a DC-GH5 nagyobbnak és nehezebbnek tűnik, mint a DMC-GH4, ez csak részben igaz. A váz nem sokkal lett terjedelmesebb (lásd fenti táblázat), és tömege sem elfogadhatatlan mértékben nőtt. Nézzük meg a két gépgenerációt egymás mellé helyezve (balra mindig a GH5, jobbra a GH4 látható):
A képmód másodlagos előválasztó tárcsájára felkerült a 6K fotó mód funkció, a paraméterező tárcsák bordázata ritkább, durvább lett, de használat közben – szerintem – mindkét fényképezőgépnél azonos érzetet nyújtottak. A két memóriakártya foglalat miatt nagyobb lett a kártyafedél a markolat oldalában.
Igaz, a DC-GH5 ugyanazzal az akkumulátorral működik, mint a GH3 és a GH4 (DMW-BLF19E), a portrémarkolata mégis más. Ne sajnáljuk a DMW-BGGH3-at, az új markolat masszívabb és stabilabban fekszik fel a váz aljára, ráadásul kapunk általa egy második pöcökegeret is!
Alul a GH3-hoz hasonló látvány fogad: az akku ajtaját, és a portrémarkolat csatlakozóját láthatjuk egy gumifedél alá rejtve (a GH4-nek a fenéklemezen kettő csatlakozója volt a nagy, ormótlan DMW-YAGH miatt).
Látható tehát, hogy a Panasonic mérnökei egy szinte tökéletes gépet még „tökéletesebbre” tudtak faragni. Az alapok azonban megmaradtak (formavilág, kezelőfelület), hiszen ami jó, azt miért cserélnék le? A DC-GH5 már külsőleg is egy roppant profi fotómasina benyomását kelti, amit aztán a tudása tesz teljes egésszé.
