Működés
Mivel az OM System OM-1 tulajdonképpen egy felturbózott E-M1 Mark III, óriási különbségekre senki se számítson az általános és alapfunkciók esetében. Ahol azonban komoly fejlődés látható az elődmodellekhez képest, az a fókuszrendszer és a sorozatfelvételi sebesség, illetve csavartak még egyet a beépített képstabilizátoron is, ami önmagában 7 FÉ-re képes, de olyan objektívvel párosítva, ami saját IS-t tartalmaz, akár 8 FÉ előny is elérhető!
Kattints!
Gyorsan el is végeztem a stabilizátoros tesztet, ehhez a 40-150-es optikát csavartam a vázra és 150 mm-re állítottam a gyújtótávolságot. A remegő kezemben még az 1/3 mp záridővel készült fotók elfogadható élességet mutattak, de ha teljesen biztosra akarok menni, akkor 1/15 mp-nél hosszabb záridőt nem használok ekvivalens 300 milliméteren. Le a kalappal!
Csakúgy, mint a korábbi modelleken, úgy az OM-1 kezelőfelületét is úgy alakítja a fotós, ahogy azt ő szeretné. Szinte az összes gombhoz és tárcsához hozzárendelhetjük a kívánt funkciót.
Természetesen nem maradhatott ki a szolgáltatások repertoárjából a Nagyfelbontású mód sem, ahol 50 és 80 MP-es kompozit képeket készíthetünk a vázzal (12, illetve 8 képből rakja össze a rendszer). A rendszer nagyjából ugyanúgy működik, mint ahogyan már megszoktuk és megszerettük, de továbbra is korlátozó tényező az ISO 1600-as csúcsérték. A kézben tartott módnál 50 MP a csúcsérték, míg az állványos módnál 80 MP is választható. Mindkét esetben a RAW fájl 80 MP-es, viszont a JPEG képmérete 50/80 MP lesz. Érdekesség a 25 MP-es mód, aminek túl sok értelmét nem látom, hiszen a szenzor natívan alig alacsonyabb felbontású. Ami nagy pozitívum, hogy a Nagyfelbontású módban lőtt képek sokkal gyorsabban elkészülnek, mint az E-M1 Mark III esetében: a jóval gyorsabb CPU-nak csupán fele/harmad annyi időre van szüksége az egyes képek összefésüléséhez, mint eddig (kb. 7 mp áll a korábbi 17 mp-cel szemben)!
Az ND szűrők hatását szimuláló Live ND mód immár a 6 FÉ hatású szürkeszűrők hatását is képes utánozni, és használja a váz beépített képstabilizátorát is.
Gyorsabb lett és jobb minőségű képeket ad a fókuszrétegezés, ahol fele annyi idő is elég egy sorozat elkészítéséhez, mint korábban. Hasonló előrelépés látható a HDR módoknál is.
Egyik kedvenc szolgáltatásom, a Pro Capture sem maradt ki szerencsére: ha kiválasztjuk ezt a szolgáltatást sorozatfelvételnél, akkor félig lenyomott kioldónál a rendszer elkezd pufferelni (akár 120 kép/mp-es sebességgel), majd ha exponálunk, a fotógép nem csak az exponáláskor rögzített képet menti a kártyára, hanem a pufferelteket is. Azt beállíthatjuk, hogy kioldás után is készüljenek-e még fotók, amiket aztán elment a rendszer.
Bár én nem rajongok érte, mivel sosem használok értékelést, az OM-1 lehetővé teszi, hogy már képeink visszanézésekor értékeljük azokat. Ez nyilván azoknak a fotósoknak jelenthet kényelmet, akik rengeteg fotót készítenek egy-egy eseményen, így felgyorsíthatják munkájukat már az „on site” értékeléssel.
Az OM-1 elektronikus keresőjét is beállíthatjuk úgy, hogy az expozíciós rendszer ne alkalmazza rá az expozíciós értékeket, kvázi olyan hatást elérve ezzel, mintha optikai keresővel szemlélnénk a témát.
A fókuszrendszerről már ejtettem pár mondatot korábbi cikkemben, de a további beállításokról még lesz szó csakúgy, mint a videofelvételről. Folytatás következik!
