Az elmúlt évek során a fotóipar óriási veszteségeket termelt (katasztrófák, válságok, csökkenő piac stb.), és gyakorlatilag a szakadék szélére kerültek többek között a gyártók is. A fényképészek – főleg azok, akik emberek fotózásából élnek/éltek – szintén bajba jutottak, amit nem csak a csökkenő keresletnek, hanem a ránk zúdított világjárványnak (lásd: lezárások) is „köszönhettünk”. Ennek következtében pedig a szaksajtónak sem jutott sok a jóból (lásd: dpreview.com)..
Aki mostanában kezdi a fotózást – ha csak nem valami egzotikus szakirányról van szó -, az nagyon nehéz idők elé nézhet. Eleve nehéz „betörni” a piacra, hiszen alacsony az igény (főleg a fizetőképes), s az öreg rókák is vérre menő harcot vívnak a kuncsaftért. A kezdők általában ingyen is elvállalnak egy-egy (vagy jó sok) melót, hogy „nevet szerezzenek” maguknak a piacon. Ezt még akár el is lehetne fogadni, de egyrészt mennyi ingyen meló elég a sikerhez, másrészt nem kerülünk-e egy lefelé húzó spirálba az ingyen elvégzett munkák miatt („te, ismerek egy fotóst, tök jól dolgozik, és ingyen elvállalja!”)?
Örök vita övezi ezt a kérdést, és számtalan külföldi szaklap foglalkozott már a kezdők problémájával. Olvastam olyat, ahol azt ajánlották, szegődj asszisztensnek egy ismert fotós mellé (ingyen), ahol ki tudod tanulni a szakma csínját-bínját (trükkjeit), ahol „hálózatot tudsz építeni” (ez a kommunikációkészségeden múlik). Aztán vannak azok, akik azt javasolják a kezdőknek, hogy baráti, rokoni szálon induljanak el, kérjék meg ismerőseiket, hogy dolgozhassanak nekik (pl. csinálj ezerféle portréfotót szüleidről, nagynénédről, nagybácsidról, testvéredről stb.), majd ezekből a képekből építsenek egy portfóliót, amivel házalni tudnak remélt klienseknél.
Valószínűleg mindkét irány jó lehet, esetlek a kettőt párhuzamosan is lehet művelni (amit tanulsz a profi fotóstól, azt átveszed és kipróbálod ismerőseiden), de az biztos, hogy egy darabig nem fogsz pénzt keresni a munkáddal, sőt, az még vinni is fogja a lét. Kérdés azonban, hogy meddig lehet ezt az „ingyen sportot” űzni? Mikor válsz teljesen hiteltelenné, mikor taszítod magad egy olyan körbe, ahonnan nincs visszaút? Meg, persze, az sem mindegy, meddig bírod tartalékkal, mert a csekkeket, ugye, fizetni kell..
Szerintem nem szabad úgy ingyen dolgozni, hogy már „élesbe” megy a móka. Profi fotós mellett, vagy a saját portfóliódért ismerősöknek igen (végül is ők tesznek neked szívességet), de a piacról érkező kliensnek semmiképp. Nyugi, mindig lesznek pofátlan arcok, akik majd elvárják, hogy fizetség nélkül dolgozz nekik, de ezeket udvariasan el lehet utasítani. Aki pedig szerződés és előleg (foglaló) nélkül vállal el munkát, az magára vessen!
