Évek óta folyamatosan azt hallani, hogy csakis a full frame érzékelővel szerelt fotómasinákkal lehet a legjobb képminőséget elérni – legyen szó jel/zaj viszonyról, vagy dinamikáról, a méretből sosem nincs elég. Azonban a szenzortechnológiák és a képalkotó algoritmusok rohamos fejlődésével manapság már sokkal árnyaltabb a helyzet, mint mondjuk tíz évvel, vagy akár öt évvel ezelőtt. A photofocus.com egy érdekes cikkben összeszedett hét pontot, amiben a szerkesztő elénk tárja, hogy valójában miért is nincs szükségünk full frame lapkás gépre. Íme:
1. A rossz fényviszonyok és az alacsony zajszint esete
A teljes Leica képkockás gépek mellett talán a domináló érv az, hogy a kisebb lapkákkal szerelt vázaknál jobb jel/zaj viszonyt nyújtanak. S valóban, ezt nem lehet elvitatni a „nagy vasaktól”, de amit a legtöbb MILC nyújt ezen a téren, az sem egy rossz teljesítmény. A „rossz fényviszonyok vallása” valószínűleg sokakat beszippantott, ám ezzel érvelni nem túl célravezető. Az elmúlt 100 évben ugyanis a fényképészek nem nagyon foglalkoztak a „rossz fényviszonyok melletti teljesítménnyel”: hoztak fényt, csináltak fényt, kölcsönöztek fényt, visszavertek fényt stb. A vakuk, a reflektorok és más mesterséges fényforrások bárhol bevethetőek, s mivel a FÉNYképezés alapvetően a fénnyel való munkát jelenti, érthetetlen, hogy manapság miért lett annyira divatos a fény nélküli fotózás.
2. A papírvékony mélységélesség
A „rossz fényviszonyok vallása” után második helyen a kis mélységélesség bevehetetlennek tűnő bástyája áll a FF szenzorok mellett. Kedves olvasó, valószínűleg nem tudod, de nem minden fotóhoz kell a papírvékony mélységélesség. Sőt, a legtöbb esetben inkább zavaró tényező, ha túl csekély része éles a témának. Ha kell, a tükör nélküli rendszerkompaktoknál is el lehet érni a kívánt hatást: vagy nagy fényértékű objektívekkel (remek példa erre az Olympus M.Zuiko Digital ED 75 mm F1.8, a Panasonic 42,5 mm F1.2, a Fuji XF 56 mm F1.2 stb.), vagy szoftveres utómunkálatokkal, ahol az F22-ből is tilt/shiftet meghazudtoló eredményt lehet elérni pillanatok alatt.
Olympus M.Zuiko Digital ED 75 mm F1.8 @ F1.8
3. A flexibilitás érve
Igen sok full frame vázzal fotózó fotós szereti használni a régi objektíveket, s gyakran azt hiszik, erre csakis a FF vázukkal van mód. Óriási tévedés! Pont fordított az eset: a tükör nélküli rendszerkompaktok kis bázistávolságának köszönhetően (s persze a megfelelő közgyűrű közbeiktatásával) szinte bármilyen üveg felcsavarható a MILC-ek elé, ami egyáltalán nem mondható el a FF vázakról (pl. Nikon F-re nem megy rá a Canon EF lencserendszer sem).
4. A képélesség
Na, ez mekkora tévhit! Sokan azt hiszik, csakis teljes képmezős szenzorral érhető el megfelelő képélesség. A fizika azonban mást mond: a képélességet ugyanis sok más tényező befolyásolja, mint például az optika minősége, a pixelek mélysége, a pixelek mérete (felülete), a téma távolsága és nem utolsó sorban a fotós tudása, gyakorlata, képzettsége. Ha azt hiszed, a FF lapkával élesebbek lesznek a képeid, akkor óriásit tévedsz!
5. A nagylátók hiánya kisebb szenzorokra
Egyáltalán nem értem, hogyan született ez a tévhit. Persze, a nagy nevű gyártók FF vázaira már régebb óta gyártanak különféle nagylátószögű objektíveket (fix és variábilis gyújtótávolsággal), de a MILC-ekhez is szép számban lehet kapni akár ekvivalens 14 mm-es üvegeket. Sőt, a tükör nélküli rendszerkompaktok nagylátószögű objektívjei általában jobb képminőséggel is kényeztetnek, mint a 36 x 24 mm-es lapkára gyártott optikák.
6. A jobb építési minőség legendája
Bevallom, egy Canon 5Ds R, egy Nikon D850 (és még sorolhatnám) elég rendesen össze van rakva, azért a MILC-eknek sincs szégyenkeznivalójuk. A nagyobb szenzornak pedig amúgy sincs semmi köze a gépváz minőségéhez; aki nem fogott még például Fuji X-T2-t, vagy Panasonic GH5/GH5S-t, vagy Olympus E-M1 Mark II-t, az pótolja, komolyan meg fog lepődni!
7. A full frame-es vázak sokkal menőbb külsővel rendelkeznek
Nos, ha annyira rossz fotós vagy, hogy számodra fontosabb az, hogyan néz ki a fényképezőgéped, mint a fényképeid, akkor reménytelen eset vagy. Menj el kertésznek, vagy halásznak – a fotózást nem neked találták ki! Viccet félre: a fényképészt ne a felszerelése, hanem a képei alapján ítéld meg!
A fenti kombinálva ezzel elgondolkoztató tud lenni 🙂 https://fstoppers.com/gear/zack-arias-debunks-full-frame-crop-sensor-debate-26944
De hát a sznobság meg a divat legalább annyira jelen van az FF hájpolásnál mint a tényleges előnyök.
a megfelelő szerszámot a megfelelő feladathoz..
Az a helyzet, hogy vannak területek ahol igen is kell, hogy „hozott” vagy „csinált” fény nélkül is helyt tudj állni sőt olyan is van, ahol nem tudod megvilágítani a témát, mert annyira messze van. A színek pedig egy külön történet. Azt meg ugye Ők sem gondolják komolyan, hogy a szoftveres háttérmosás bármikor is megközelítheti az objektív által „generált” bokeh-t. A 75mm 1.8 ekkora szenzoron a vicc kategória(ami a bokeh-t illeti) még egy 85mm/1.8@FF-hez képest is, nem, hogy mondjuk egy 135mm/2@FF-hez képest. Nem vitatom, van amire elég a MILC, de van amiben meg sem közelíti az FF gépeket és ez nem sznobság kérdése hanem azé, hogy mit fotózol. A fizikát nehéz átverni, vagy csak nem igazán lehet.A méret az már szubjektív dolog, én szeretem ha meg lehet fogni egy fényképezőgépet normálisan, a MILC-eknek pedig játék hatása van. Nem igazán tudom, hogyan tudnék vele a kényelmetlenség érzése nélkül végigfotózni tizeniksz órát. Nem munkára való.
Sw elmosást hagyjuk, nem fasza.
Dof-ról vagy adott üvegek bokehjáról beszélsz? Azt komolyan mondod hogy ha ugyanazt látod a képen, akkor az f2-es obinak kisebb az éles tartománya mint a 1,8asnak?
Milceknek játék hatása van? Ez igen pongyola megfogalmazás. Fog kézbe az X rendszerem, ezután a canikon műanyag vackoknak tűnnek. De ha szted minden amiben nincs tükör, gagyi, akkor elnézést, nincs miről beszélni, és láthatóan csak képről láttál CSC gépet és úgy hirdeted az igét.
Nem is értem hogy azok akik munkára használják a GH4/EM1/X-T1/A7-et, hogy tudnak velük dolgozni… Tényleg. Biztos valami testi hibájuk lehet :).
Pont az i-re, hogy általában azonos minőségű képhez a dslr rendszereken rekeszelned kell. Persze, van 1,2es portréüveg mondjuk canonra ff-re is, meg apsc milcre is, de te sem gondolod komolyan hogy nyitva az XF56-al felveszi a versenyt élességben – mire hasonlóan éles, hasonló a dof is. Igaz, kevés fénynél még ott a lehetőség ff-nél hogy nyitva használd.
De abban egyetértünk, hogy a téma határozza meg a felszerelést – de tényleges, obikra is kiterjedő elemzést érdemes csinálni ilyenkor, nem városi legendákból kiindulni. Tudod, mítoszrombolás…
Valóban, az SW elmosás nem oké. DoF-ról és bokeh-ról együtt beszélek mert ebben a tekintetben nem is igazán lehet különválasztani a kettőt és mivel az éles tartomány és ezáltal a bokeh nem csak a rekesztől hanem a szenzormérettől és a gyújtótávolságtól is nagyban függ ezért igen, komolyan.
A szenzorméretről és a váz méretéről, ergonómiájáról beszélgettünk. Hogy jön most ide pontosan az, hogy van-e benne tükör vagy nincs? Nem a tükörnélküliséggel van a baj, hanem a szenzor és az eszköz méretével. Volt a kezemben jó pár fényképezőgép és továbbra is fenntartom: egy esküvő kényelmes végigfotózására számomra alkalmatlan minden ami kisebb mint egy 6D. Megszoktam és szeretem, hogy meg lehet fogni az 5D MkII-imet, de már a 6D is határ ebből a szempontból. Egyébként amint lesz egy kb. Samsung NX1 specifikációival büszkélkedő tükör nélküli váz, FF szenzorral, normális mérettel, meg lehetőleg olyan bajonettel amire felmennek a mostani Canon üvegjeim, el fogok gondolkodni a váltáson, mert én is látom, hogy ez a jövő, csak jönne már.
„Amire felmennek a mostani Canon üvegjeid”.
Bruhaha. Hát itt van a gond a MILC-ellenességgel, hogy a profik féltik az eddigi befektetéseiket. Pedig az holtbiztos, hogy az objektívgyártás szemléletében és gyakorlatában 10 éven belül amúgy is radikális változás fog bekövetkezni. Persze mindig is lesznek Zeiss-hoz hasonló gyártók, akik optikailag tökéleteset akarnak csiszolni kvázi házi módszerekkel, de természetesen nem ez a jövő. Úgyhogy az objektívparkodat előbb vagy utóbb, de mindenképp le fogod cserélni.
Nem is a befektetés a probléma, hanem az, hogy pl a 135/2 vagy a 16-35 II annyira jó üveg, hogy sajnálnám lecserélni. Mivel mindkettőt használtan vettem, viszonylag fiatalon, garanciálisan, sokat nem buknék rajtuk ha el kéne adnom, csak nem igazán látom, hogy mivel tudnám kiváltani. Nem látom alternatívának jelenleg egyik rendszert sem.
135/2 nek nincs alternativaja sem fullon sem cropon. Egyik legjobb objektiv a vilagon ha nem a legjobb szerintem. Szerinted is ugy erzem:)
Én viszont egy Canon full frame esetében nem tudom elképzelni, hogy a halálban lehet végigfotózni tizeniksz órát. Emberek, én vagyok a világon az egyetlen, akikek az átlagnál gyengébb a csuklója? És én vagyok a világon, aki kemény 5 percig tartott már egy portrait grip-es FF kamerát a kezében? Objektívvel együtt simán megvolt 2 kiló, ha nem több.
Hát köszönöm szépen, emelegessen szemmagasságba két kilónyit órákon kereszül a hóhér.
Én viszonylag gyenge fizikummal rendelkezem, nem vagyok egy Izom Tibi de nem jelent problémát, sőt azt is megszoktam, hogy a válltáskám több mint tíz kiló, az idei szezonban több alkalommal gyalogoltam vele tíz kilométert egy-egy kreatív fotózás helyszínére (éljenek a jól megközelíthető helyszínek). 😀
Ne félj! Egy két évtized, és nem tudod cipelni a géped, meg éjszaka sem fogsz aludni, mert fáj a vállad. Begörcsöl a nyakad, és elgondolkozol azon, mit is szerettél ezen régen. Pedig a cspkodó tükör nem csinál jobb képet. Az FF lehet könnyű is (lásd R7)
Elég sokan kibírják, nem izomosak is… Én is megszoknám, elsősorban a pénztárcám tart vissza 🙂
Meg a nagytele, az nehéz lesz, akármit csinálsz…
Mutass nekem egy olyan terepmunkát (tipikusan riportfotózás), ahol nem elég egy GX7 + 35–100/2,8. Mi a hekkért kellene ilyen helyre is monstrumot cipelni, főleg, hogy fej felett fotózás meg hasonló kellemetlenségek is feltevődhetnek?
Te nem tudom, de nekem állandóan az a bajom, hogy APS-C meg 18-55-tel nincs látószüg. Pl. koncerten az is kell, meg kistele, nagytele is (utóbbira mondjuk pont jó a kisebb szenzor 🙂 ) Nem tudom, annak a 35-ösnek mekkora a látószöge, de valamilyen különös okból kifolyólag nem MILC-eket látok a profi sajtósoknál.
Hát ezt bizisten nem értettem. A nagylátószöget hiányolod? Ha annyi kegyetlenül jó nagytele lenne m43-ra, mint ahány kegyetlenül jó nagylátószögű, én lennék a legboldogabb…
Az a különleges ok pedig az, hogy a profik nem szívesen váltanak rendszert, amúgy fogalmuk sincs, mit tud egy jó MILC. Ja, és a riportfotóst kipakolják, ha nem elég nagy a szerszámja…
Ha annyi pénzem lenne, amennyi kegyetlenül jó nagylátó obi van, az jó lenne, akkor tudnék is venni… És nem m4/3-om van, hanem APS-C Canonom, ahogy írtam. De m4/3-ról meg a nagyobb telék hiányzonának…
„Az a különleges ok pedig az, hogy a profik nem szívesen váltanak rendszert, amúgy fogalmuk sincs, mit tud egy jó MILC”
Akiket én ismerek (fél pécsi média) azok tudják. Van is MILC-e párnak másodgépnek.
Eskuvokon , pedig gyakran elofordul
Richard. En is full framen hasznalok 85/1.2 es 135/2 es fixeket (5dmk3) de a pot vazam az apsc (7d) egyetlen elonyt sem tudok felsorolni a kepalkotas teren a cropos javara, ahogy mondod ez fizika, azt pedig nem lehrt megvaltoztatni. Ez nem snobsag meg hype ahogy egyesek mondjak… tobbnyire persze azok akiknek nics es meg nem is fotozott vele. Milc elonye szerintem riportfotozasnal jelentos mert kb zsebben elfer es boven tudjak azt ami az esetek donto tobbsegeben eleg igy van piacuk. Akar a 20mpixeles telefonoknak:)
A MILC egy dolog, a teljes képkocka egy másik. Lásd Leica vagy az R7.
Különben meg nincs az a pici fényképezőgép, amire ne lehetne egy fogót tenni.
Azért a látószög az kéne, legalábbis nekem APS-C-n azzal van a legnagyobb bajom. Obit meg majd veszek ha ad rá valaki lét… Amúgy ahogy Ricsi is mondja, szoftveresen nem lehet mindent elintézni. Mondjuk a zajszűrésből nem lenne gáz, ha nem menne a felbontásháború, akkor ugyanolyan kevéssé zajosodnának a kisebb szenzorok, mint a FF-ek.
Ismételten és ismételten megáll az eszem attól a városi legendától, hogy a kis mélységélesség inherens velejárója lenne a nagy szenzorméretnek.
De nem baj, leírom még egyszer, még egyszer és még egyszer.
Emberek.
A szenzor + objektív kombó adja a kis mélységélességet! Sőt, mondok még érdekesebbet: Ha az objektív helyesen, a megfelelő képkörre van szerkesztve, akkor durván a FIZIKAI (tehát nem relatív, F-stop) belépőpupilla méretével (fordítottan) arányos a mélységélesség egy adott ekvivalens fókusztáv esetén. Függetlenül a szenzormérettől. Érthetőbben, a kis(ebb) szenzoros rendszereknél nem az a baj, hogy azok „nem alkalmasak” a kis mélységélességre, hanem, mert rendszerint a kis vázhoz „találó” kisméretű objektíveket árulnak hozzá, a nagy ekvivalens fényerejű objektív drága és ritka. Ördögi kör: nem gyártanak tömegesen, azaz olcsón nagyméretű (azaz nagy ekvivalens fényerős) objektíveket crop-ra, mert az emberek azt gondolják, hogy csak az FF alkalmas kis mélységélességre, tehát nem lenne fizetőképes kereslet, és mivel nem gyártanak nagyméretű (azaz nagy ekvivalens fényerős) objektíveket crop-ra, valóban nehezebb ezekkel a rendszerekel kis mélységélességet kihozni. Ezen a szemléleten kellene változtatniuk a marketingeseknek.
Persze ott az ellenérv, hogy ha amúgy is nagy objektív kell a kis mélységélességhez, akkor már miért ne lehetne a váz (így a szenzor is) nagy. Nos, a kroppos gépnek pont ez lenne az elénye, hogy „kis dologhoz” elég lenne egy kis rendszer (kis váz + kis objektív”), és a „nagy rendszert” (kis váz + nagy objektív) csak a megfelelő munkához kellene használni. FF-nél viszont a konfiguráció mindenképp dögnagy és dögnehéz a váz miatt.
Amúgy egy érdekesség: ott a minden idők legelcseszettebb FF rendszere, a Sony FE (Full Frame NEX). A szenzor méretéhez képest brutálisan kicsi bajonettkör miatt F2 alá nem nagyon mennek a tervezők, talán egyetlen F1.8-ast gyártottak eddig hozzá, de az se (kis)tele. Akkor már elnézést kérek, de egy Fuji + 56/F1,2 nem fogja reggelire megenni a Sony Full Frame büszkeségét bokeh és háttérelmosás tekintetében?
Eddig azt hittem, azért nem mennek az FE-rendszerű objektívek F2 alá, hogy minél kisebbek legyenek és passzoljanak a vázhoz. Biztos, hogy a bajonettkör az oka?
Tudtommal igen. Gondold csak el, már az APS-C méretű sima E-mount (!) kapcsán is rebesgették, hogy túl kicsi a kör. Ha jól utánanézel, a Sony objektívek nem nagyon érik utól képsarkokban a jobbacska Fuji vagy MFT darabokat, és gyaníthatóan nem csak a lencse a hibás a dologban. És most beraktak alája egy FF lapkát!
Amúgy pont @mlzphoto:disqus blogján is volt egy bejegyzés, miszerint a Sony különlegesen kialakított mikrolencsékkel próbálja orvosolni a problémát, csak épp az a gond, hogy ez a három eddigi modell esetében csak egyiknél van implementálva, így nem egy tutibiztos dolog.
De, meg kell, hogy egye reggelire, ui. az 56 f/1,2 ekvivalens 85 f/1,8-cal.
(Kimaradt: a Sony 1,8-as „büszkesége” 50-es.)
Mostanában nagyon nem érezték, hogy mi lenne a határ, örülnék ha így lenne, de félek nem lesz. Sokkal inkább elképzelhetőnek tartom, hogy bejelentenek egy soktízmegapixeles 1DX-et. De ha még igazad is lenne (bár lenne) akkor is ellövik árban a csillagok közé azzal meg senki nem lesz beljebb.
Én fogtam FF-et, fényerős alapzoommal is, q..a nehéz.
Sőt, D5100 meg fényerős alapzoom sem volt túl kényelmes, puding vagyok.
Ahogy kesztió említi, pl a FujiFilm gyúrt arra, hogy még nem túl nagy méretben korrekt fényerős üvegekkel jöjjenek ki, amik lehetőleg nyitva is elég jók már. Így a hasonló árban elérhető ff canikon vonal nem jobb náluk (sőt). De azért mft fronton is akadnak jobb üvegek amikkel már el lehet lenni – de tény, dof terén lehet előnye FF 1,4-es üvegeknek.
Ez az előny némileg tompul, amikor kiderül, hogy a túlságosan is fényerős Canikon 85-ösöket azért nem árt rekeszelni egy picit. Az mondjuk más kérdés, hogy még rekeszelés után is maradhat némi DOF-előnyük.
Ezt már én is írtam fentebb.
Azt meg nem is pedzegetem, hogy FF rendszereken sok váznál nem megoldott a 1/4000-nél gyorsabb záridő, mindenképp ND-ézni (vagy rekeszelni) kell, a milceknél általában van gyorsabb megoldás is.
Mi? 😀 Jó, oké hogy most megjelent egy-két olcsóbb FF 1/4000-el, de alapvetően ez egy erősen MILC-es probléma volt sokáig, és a FF-nél alap, hogy van 1/8000. Ja és, itt jön a jó kis F0.95 ugye, amihez van 1/4000-ed. 😛 Persze ma már ez is változott.
Nikon vonalat ismerem jobban. D4 és 810ben van 1/8000. D750, D610, Df-ben nincs…
Elektromos zár az utolsó 1-2 generációs milcekben benne van a rendes mellett (nem mindben, elsősorban a magasabban pozícionált vázakban).
Vagy Df/D750-nél nem ciki hogy nincs más mód csak az ND, holott ezeknél jóval olcsóbb vázaknál van e-zár?
Canonokban kezdettől fogva benne van az 1/8000 ! Mindegyik tudja !
Jappersze, főleg a fullfrém 6DmkII.
A napokban jelentik be a 6DmkII-t, és akkor megengeded, gondolom, hogy hangosan felröhögjek.
petapixelen is volt ilyen témájú vita, még időben kiszálltam belőle.
nyilván sok tekintetben van előnye a nagyobb képkockának, ez vitathatatlan. amikor viszont előtérbe kerülnek a hátrányok, akkor nagyon sokan nem akarnak érteni a szóból, kötik az ebet a karóhoz. hát tegyék.
aki mindenáron a fullframe felsőbbrendűségét hirdeti, tudományos okosságok mögé bújva, hirtelen összerezzen a középformátum hallatán és rögtön elkezdi félteni a pénzét.. 🙂
számomra (mint hobbifotós) az aps-c tűnik ideálisnak. ettől függetlenül nem tartom elképzelhetetlennek, hogy sok riportfotós „hamarosan” m4/3-dal rohangáljon tudósítani, amire pl. egy Olympus 35-100mm f/2.0-as vagy Panasonic 35-100mm f/2.8-as van fölrakva. de szóljatok, ha ez egy képtelen vízió… 🙂
Egy ilyen Canon mirrorlessre nem tennék nagy összeget. Szerintem marad a dslr, csak mondjuk beleraknak majd egy 40MP-es szenzort és elmondhatják magukról, hogy mennyire innovatívak.
Na én most szararc leszek, de az érveid többsége nem több szűklátókörű bullshitnél. Az első kettő kapásból abból ered, hogy baromi szubjektív módon kezeled azt, hogy ki milyen módon és milyen célra használja a felszerelést. Jó, hogy azt nem akarod elmagyarázni, hogyan kell komponálni és aki nem úgy csinálja, azt nem is lehet megérteni…
Mondom ezt úgy, hogy elkötelezett Fujifilm rajongó vagyok, egyik kezemben egy X-E2, másikban egy 5D Mark III, jobban szeretem használni a Fujit, de összességében van olyan amikor kevés. Van olyan amikor kiváló APS-C szenzor ide vagy oda, de ISO 1600 mellett az 5D Mark III sokkal-sokkal jobb eredményt hoz, hát még magasabb érzékenységen vagy éppen amikor kell az a szűkebb DOF. Ezt csak a téma határozza meg, nem a hitvallás, hogy kinek milyen felszerelés a kicsi szíve csücske.
Rendben. és akkor nem az lenne a megoldás, hogy addig gyomrozzuk a Fujit, amíg ki nem rukkol a kedvedért egy F1 vagy akár F0,7-es üveggel? És az 5D Mark III előnye ripsz-ropsz szertefoszlik, nem beszélve arról, hogy a DxO Mark szerint a Canon full frame nagyon finoman szólva nem annyival jobb az APS-C Fujinál, mint amennyit a szenzorméret különbsége indokolna. És akkor egyetlen rendszerrel beérnéd, nem kellene két rendszer két tartozékaival tökölnöd.
És hogy a Fuji miért nem gyárt fényerős üvegeket? Többek között a hozzád hasonlóak miatt is, akik csak „másodgépnek” tartják. Pedig ha a sarkatokra állnátok, változna a dolog, mert akármilyen drága lenne a fényerős üveg, még mindig olcsóbb, mint párhuzamosan két rendszert fenntartani.
Az pedig, hogy bizonyos határon túl nem lehet túl fényerős objektíveket gyártani, mondjuk valóban létező ellenérv. A korlátok viszont szerencsére nem a fizika törvényeinek, inkább a marketingesek korlátoltságának tudhatóak be.
Amúgy komolyan, viccen kívül. Terjeng az a legenda, hogy levegővel érintkező lencsefelületek esetén nem lehet F0,5 alá menni. Tud-e valaki erről egy becsületes linket, mert első hallásra hatalmas baromságnak hangzik.
Azért vagy hiteles vitapartner, mert:
1.) A DxO még egyetlen X-Trans szenzoros Fujit sem tesztelt még. De szerinted a DxO mérései alapján a Fuji nincs sokkal elmaradva. Valószínűleg bennfentes vagy és te olyat tudsz, amit mi még nem.
2.) Eldöntöd helyettem is, hogy csak egy rendszert tarthatok. Köszönöm, de én tök jól érzem így magam. Szeretem mindkét rendszert.
3.) Tudod helyettem is, hogy melyik a másodgépem. Amióta megvan az X-E2, azóta az 5D Mark III lett a másodvas. Munkán kívül már nem használom, sőt ha nem kell videóznom, akkor már dolgozni is a Fujit viszem. Sokkal többet használom már a kicsit és ezt már sokszor leírtam itt is. De köszönöm, hogy tudod helyettem is.
4.) f/0.7-es üveg? Mi van? Gyárt ilyet bármelyik MILC gyártó is? Azért vedd már ki a biliből a kezed. Fiktív objektívek alapján vitatkozol.
1–3: Mea culpa.
4: Itt már nem értettél meg. Pont ezt akartam mondani, hogy nem fizikai, hanem marketinges „határai” vannak a fényerő növelésének. Melyik gyártó merne belevágni ilyesmibe, amikor a profik hallani sem akarnak arról, hogy létezhet profi igényű objektív FF méret alatt? De előbb-utóbb csak meg kell törni a jeget.
+1: Itt megint igazad van.
De mi értelme van még nem létező „talánegyszer” objektívek alapján vitatkozni? Ha valaki most tényleg szűk DOF-ot akar, annak az FF rendszerek a legjobbak. FF vázon az f/1.2 fényerejű üvegek már azért nagyon nem gyengék, ezekkel még a középformátum is bajban van, miközben a legtöbb objektívük f/2.8-nál megáll. Oké vannak MFT-re is f/0.85 objektívet, de nincs AF és minőségileg is kifogásolhatók.
Én sem szeretem azt amikor egy portréfotón kizárólag a szemek élesek és csak akkor ha full szemből fotózól, de a kisebb szenzoros gépeken jó fényerő ide vagy oda, teljes alakosnál, megnőtt tárgytávolság esetén már sokszor elveszik a DOF az FF-hez képest. Ez most valakit vagy zavar vagy nem, abszolút ízlés dolga. Épp ezért felesleges úgy előadni ezt, mint érvet az FF ellen vagy az APS-C/MFT mellett.
Alapvető tévedésben vagy. Ma már nem a vevők támasztják a piaci igényeket hanem a gyártók kemény marketing munkával állítják elő – diktálják – az addig nem létező fogyasztói igényeket.
Szerencsés kivétel volt a GH3, ahol hónapokig kínoztak profi fotósokat (kíváncsi vagyok, önként vállalták-e, vagy emberrablás útján kényszerítették őket arra, hogy „kis” szenzoros gépet vegyenek a kezükbe), amíg nem alakították ki a gép meglepően jó felületét. Ott a marketingeseknek – szerencsére! – kuss volt. Hátha sikerül még megismételni a performanciát.
Ez ritka eset. A világ nagy része mesterségesen gerjesztett igények miatt vesz gépet.
Főleg azok a majmok, akik a jobb cuccoktól lőnek jobb képeket 🙂
Teljesen egyetértek. Nem azért nincs egy jó MILC-em, mert annyira FF DSLR sznob vagyok, hanem mert jelenleg luxus lenne, van bőven más fontosabb kiadásom is, ami létkérdés a munkámhoz. A Fuji X jó lenne, de nem létkérdés. Majd ha kicsit olcsóbb lesz, és lesz rá, akkor veszek majd, mert sokszor jól jönne, szerethető rendszer.
Vagy majd ha fejlődik még annyit, akkor majd esetleg átállhatok, de ez nem most lesz.
Kevés fényben pedig igenis sokszor fotózik az ember. Akármilyen csoda fényeket csinálhatok én több vakuval, a helyszín hangulatát megöltem vele. Szóval F1.2-1.6 ISO 1600-6400, simán.
kesztió: Lehet, hogy egyszer talán lesz, de nem felhasználói nyomásra, hanem a marketingstratégia részeként. És ezért nem érdekel a dolog, majd ha minden ok, akkor szóljatok. Ugyanez fordítva is igaz, a Canon szenzorai se tökéletesek, majd biztos változik, ahogy az f1.2 fixek is azért tökéletlenek, mert nem mai darabok, és frissítésre szorulnak. De most egyelőre miért nyergeljek át? Nem is érdekel, hogy ezen rugózzak, részterületen egyik jobb, mint a másik, de jelentős különbséget nem érzek a másik javára, és a jelenlegi rendszeremmel stabilan és jól tudok dolgozni. Megszoktam, jól ismerem, szeretem, szimbiózisban élünk, az összes szarjával együtt is. Ez a FF vs. APS-C, meg DSLR-MILC vita annyira marginális és n-edleges a munkám és a fotózás összes többi részéhez viszonyítva.
Ha éget a dolog, és élhetetlenül nem jó a mostani, vagy lényegesen jobb a másik, akkor majd átgondolom. Addig meg elvagyok, és dolgozok tovább. Különben meg: „Na és?”, hogy egy klasszikust idézzek…
„Kevés fényben pedig igenis sokszor fotózik az ember. Akármilyen csoda fényeket csinálhatok én több vakuval, a helyszín hangulatát megöltem vele. Szóval F1.2-1.6 ISO 1600-6400, simán.-
Teljesen egyetértek, pont az ilyen szitukban jön ki a FF előnye, ezt nem lehet elvitatni. A cikkben ugyen elbagatellizálják mind a képminőség, mind a magas ISO teljesítmény fontosságát, pedig nem elhanyagolható a különbség.
A fuji x-trans szenzora nekem is ígéretesnek tűnik, csak hát még nincs olyan szoftver, amivel a raw fájlaiból minden szempontból megfelelő képet lehetne hívni. A finom részletek sajnálatos elmosására gondolok elsősorban, mint legnagyobb problémára, de az sem mellékes, hogy kb. 2/3 FÉ-vel lassabb maga a szenzor, mint egy bayer szűrős APSC szenzor. Ja, és a zöld csatorna sem az igazi, ugye?
+1 a kevés fénynek. Télen tök alap helyzet, éjszaka meg ugye megint csak. Nálam is nagyon sokszor felszalad az ISO…
Én inkább úgy látom, nem szimplán szenzor kérdése ez, hanem összetettebb a dolog. Egy félprofi/profi Canikon váz úgy összességében – a hordozhatóságon elegánsan átlépve – többet ad használhatóságban, mindamellett kevesebb képminőségbeli kompromisszumot kell kötni.
Azért kíváncsi vagyok, hogy melyiket tartod használhatóbbnak:
a) a félprofi Canon vázadon a legfennebb félszáz fókuszpont közül valahogy kiügyeskedni az egyiket, majd finoman újrakomponálni, mert az a fókuszpont azért nem biztos, hogy milliméterre ott van, ahol épp kellene lennie,
b) GH4-en vagy arc/szemfelismerést használsz, és akkor portrénál pl. pont oda fókuszál, ahova kell, vagy az érintőképernyővel egy mozgásból bárhová és bármekkorára teheted a fókuszpontot, beleértve a tűhegyes (pinpoint) fókuszmódot is. Sőt, tetszőleges alakú fókuszzónákat is beállíthatsz. Mindezt még akkor is, ha épp a nőzőkével komponálsz (virtual touchpad).
A teljes képmezőt lefedő AF rendszert feleslegesnek érzem. Kicsivel szofisztikáltabb AF rendszer – mint amilyen a mostani gépemben van – üdvözlendő, és lehet, unalmas a „rule of third” szerint komponálni, de sarkokba, képszélére nem szoktam és nem is fogok komponálni.
Ha előre tudom, h a képből 1:1, vagy 4:3 crop lesz, akkor a középső pontok is elegendőek.
Milliméter pontos kompozíciót amúgy is csak kivágással lehet elérni, mert az élet mozgásban van:-)
Sok esetben pedig manuálisan előre beállítok mindent, mert egyszerűen csak arra van idő és lehetőség mikor a téma megjelenik a keresőben, h megnyomjam az expo gombot.
Ezek szerint nem értetted meg.
Az „akárhová lehet fókuszpontot állítani”-ban nem az a pláne, hogy képszélre is lehet (bár ilyesmire is akadhat példa, never say never), hanem, hogy a fókuszpontok nincsenek rögzített helyen, tehát két fókuszpont „közé” is lehet élességet állíani. Akár pixelpontosan is. Ha például állványon van a géped, nem az állványt állítod a fókuszponthoz, hanem a fókuszpontot a már beállított téma után.
Sőt, a MILC-ek többsége azt is tudja, hogy a fókuszterület megérintésére azonnal exponáljon is.
Mondjuk, a DSLR-ek jellemzően P-O-N-T-A-T-L-A-N fókuszrendszereinek eetében valóban nincs is akkora pláne, hogy most pontosan hol is van az a fókuszpont. 😛
Értem én, hogy oda teszed a fókuszt, ahová csak akarod, csak épp erre nincs szükségem, mert állványon mindig LV-ban, 100%-os nagyításban, és kézzel állítok élességet…:-), egyébként meg a DOF úgyis elfedi az apró pontatlanságokat. Nézd meg pl. a minta portrét a cikkben. Azt hagyjuk, hogy egy szándékosan túl élesített (és leméretezett) valami, és nem is ez a lényeg, hanem az, h tök mindegy (enyhe túlzással), hogy eredetileg az orrára, a szemére, vagy akár a feje búbjára is fókuszált Laca, akkor is az éles tartományba esik az egész arc. Akkor minek is nanométer pontos, pixelszinten állítható, teljes képmezős AF?:-)
De ez már totál off, átmentünk MILC vs DSLR-be.
Egy jó PDAF-es FF milc ellen nem lenne kifogásom:-)
Ez a PDAF valami vallás? Miért fasza, hogy agyonszórják a szenzort képalkotásra alkalmatlan fázisdetektoros pixelekkel, amikor a lencse bokehkarakterisztikáját ismerve rendkívül gyors, a fáziséval gyakorlatilag egyenértékű kontrasztos élességállítás valósítható meg?
Itt a DFD technológia leírása:
http://www.imaging-resource.com/PRODS/panasonic-gh4/panasonic-gh4TECH.HTM
Azért fasza a PDAF mert gyártófüggetlen megoldás, míg a DFD csak first party obival megy.
Ez viszont nem technológia, hanem jóindulat kérdése.
Jaj. Én nem nagyon vettem észre, hogy annyira rettenetesen pontatlan lenne a gépem AF-e (a sötét obi inkább baj). Az sem szokott gond lenni, hogy pár darab előre megadott fókuszpont van. A jellemzően amatőr felhasználásban nem az jelenti a korlátot, hogy hol, mennyi fókuszpont van… Hanem általában még a jelenlegi belépő tükrösöknél, MILC-eknél is, az, hogy a használó kevésbé tud fotózni, mint amire a gép képes.
Nem vagyok fotós. Amatőrként fotózok a saját szórakoztatásomra, és környezetemben élők örömére.
Sokáig nem tudtam igazságot tenni magamban a témával kapcsolatban. Most sem tudok.
Van egy 5D MKIII – am pár „L”-es üveggel. Sokszor előfordult már, hogy kényelmetlennek, macerásnak éreztem a felszerelés cipelését. Sok alternatívát végig gondoltam magamban, aztán a közelmúltban beleugrottam. Vettem egy Olympus OM-D E-M1 vázat, egy 12-40 f2.8 obival.
Jelenleg felváltva használom a két rendszert. A terv az volt, hogy mennyiben az Oly beváltja a reményeimet, a Canon eladó lesz.
Egyelőre nagyon pozitív benyomásaim vannak. Lényegesen kisebb, könnyebb, hordozhatóbb. A felépítés, kidolgozás példás. A kezelhetőség, menü…szokni kell, mint minden új terméknél. Ma már logikusnak tűnik a kezdeti katyvasz. A képminőség is rendben van eddig.
De ami a lényeg!!! Nekem nem hiányzik a FF szenzor. Sőt! FF gépnél cseszhetem a fényerős obikat, ha cserébe alig marad éles tartomány a képen. Ha csak nem pont ez a cél. Ez esetben viszont még mindig lehet játszani a tárgytávolsággal, rekesszel, jó háttérválasztással…. Viszont ha a rossz fényviszonyok miatt használok tág rekeszt, és nem a háttér elmosása a cél, akkor számomra sokkal jobb előnyösebbnek tűnik a kis érzékelő nyújtotta élességi tartomány.
Nem gondolom, hogy igazságot lehet tenni a szenzorméretek időtlen vitájában. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy neki mi a fontos. Mindennek megvan a maga területe, ahol ha nem is jobb, de mindenképp előnyösebb, mint a másik.
Nálam jelenleg az m4/3 a befutó, de azért még egy darabig megtartom az FF rendszert is. Ki tudja mire jövök rá még a használat során.
Én párhuzamosan használok egy Canon 5DMk3-as és egy Fujifilm X-T1-es szettet. Ha a téma mozog=Canon, de ha áll, máris nyúlok a Fujiért. És a megrendelő semmi különbséget nem vesz észre, bár általában a Fuji képeit tartják szebbnek.
A kommenteknek igen magas lett a „PH-értke”. 😀
Nahát, valaki lúgosította a kommenteket?
Nem akartam kiírni pontosan h hol lehet ilyen végletesen meddő vitákat olvasni. Gondolom van akinek jön az áthallás. Mlaca már előre mulatott. Laca tudtad te ezt előre! 🙂
🙂
Van léte a MILC rendszereknek ez egészen bizonyos. Pro felhasználoknak feladattól függően másod vagy önnálló gépként is megállja a helyét. De kiváltani egyelőre nem fogja a full frame rendszert. Ami szenzációs a MILC rendszerben és ezen belül a Fuji X szériákban az az alap képminőség és a megannyi téma mód által keletkezett „kész kép” amit fullframeben csak kemény utómunkával lehet elérni hogy pl. a kék égről már ne is beszéljek.
10-15 éven belül pont úgy ki fogja váltani, mint anno a digit a filmeseket. Pedig ott is sokáig ment a mese, hogy a digit sohasem fogja utólérni a celluloidot.
Egy-két specializált területen azért nem vagyok annyira biztos a dologban, valamint stúdiómunkánál sem. De ha a MILC-ek fókuszsebessége és shutter lag-je tényleg utól fogja érni a tükrösöket (már vitatható, hogy ez megtörtént-e), terepmunkánál egyszerűen több érv nem fog szólni a tükrösök mellett.
Nem MILC vs tükörről volt szó elsősorban, hanem fullframe vs kisebb szenzorok.
A filmes sem halt ki teljesen még, a FF sem fog egykönnyen.
A témamódok meg… nem helyettesítik a fotózni tudást, én pl. még kompaktokon se nagyon használok ilyet, mert az utómunkában pont olyanra húzkodom, amilyenre akarom, nem amilyenre a gyártó mérnökei akarták.
Az FF majdani térvesztését én abban látom, hogy a szenzortechnikában még legalább 4 FÉ tartalék van (graphene, Bayer-szűrő eldobása, stb.), de az objektívtervezés is kisebb forradalom előtt áll: meggyőződésem, hogy potom 10 éven belül nagyságrenddel olcsóbb lesz a fényerős objektívek gyártása, nem beszélve arról, ha még valami radikálisan új megoldás is születik (képlékeny lencsék, szuperintelligens digitális korrekció stb.)
És – nem utolsósorban – ezt a meccset egyszer már végigjátszodtuk. Még a 80-as évek elején sem számított a FF profi formátumnak, a hivatásos fotósok majdhogynem mind KF-fel dolgoztak, így van?
Az igaz, csak itt volt technológiaváltás is. Valószínű amúgy elmozdulás lesz majd a kisebb szenzorok felé, csak majd meglátjuk, mikor és hogyan.
Őszintén szólva, van most egy Nikon Coolpix 2100-am, a maga 2Mp-éhez képest elég jó képei vannak – összenézve mai alsókategóriás kompaktokkal, nem látom a hatalmas fejlődést.
A Canon 1D-ket viszont annál inkább érdemes összevetni. Vagy a Panasonic L1-et a GH4-gyel.
A témamódos megjegyzésedet nem értem, az a MILC-ekről is kezd már kikopni. Az intelligens full automata módnak viszont hatalmas létjogosultsága van, méghozzá akkor, ha egy gombbal elő tudod hozni. Bárkivel előfordulhat ugyanis, hogy valami lehetetlen beállításokon felejtette a gépet, és kétlem, hogy a legprofibb fotós is egy mozgásból visszaállítja az ISO6400 + –3,66FÉ + ultraibolya lámpára beállított fehéregyensúly + 3 sec zársebesség együttest valami használhatóra, ha azonnal rá kell mozdulni egy elkapott pillanatra. Nos, ilyenkor lépnek be az iA vagy társai a képbe, ugyanis ma már jó eséllyel használható lesz a végeredmény.
Erika említette a témamódokat feletted. Szerintem ha valaki komolyan fotózik, akkor gyermekké tesznek, ha nem, akkor meg nem azon fog múlni, hogy milyen témamódot húzott rá.
Éljen a 6×6 és 6×9, a full frame és full plate, avagy „no replacement for displacement”.
😉
Pite: ha nem ertesz a fenykepezes alapjaihoz akkor ajanlok egy online dof kalkulatort, ott megkapod a 135@f2 vs 85@f1.8 kerdesedre az objektiv valaszt(haha).
OKé, nézzük.
85 1.8 2méterről:
Depth of field
Near limit 1.98 m
Far limit 2.02 m
Total 0.04 m
135 2.0 3.2 méterről:
Depth of field
Near limit 3.18 m
Far limit 3.22 m
Total 0.04 m
Te jössz hogy mire gondoltál, hogy szerinted hogy lesz kisebb a dof az efkettes üveggel ugyanazt fotózva.
tetszik a cikk.. sokszor gondoltam én is hasonlókat…. nem nézem végig a hosszú HSZ tengert gondolom sokan ellenezték… szerintem az a lényeg hogy megtalálja mindenki ami kell neki…. hiszen van akinek kell az FF lapka de van akinek felesleges… az a lényeg hogy felismerjük mi a legjobb a számunkra. magam részéről még mindig hiányzok néhány optika olcsón ahhoz hogy a Milc kategóriát válasssza DSLR helyet… sajnos nem lehet kapni rá 70-200 f2.8 APS-C vázon-al egyenértékű cuccot azonos árban.. ilyesmit 120-150 ezerért lehet kapni használtan… ha lenne hasonló opció….. 40-150 f 2,8 és nem horror árban már lenne értelme.
Mindenekelőtt el kéne dönteni, hogy miről beszélünk. A cikk írója folyamatosan szembeállítja az FF gépeket a MILC-ekkel. Teszi ezt úgy, hogy mindjárt az első kép a cikkben egy A7. XD Ez önmagában elég ahhoz, hogy teljesen komolytalanná tegye az egészet. Aztán van olyan rész is, ahol minden mondatával ellentmond az előzőnek. Ugye a 4. pont. Először tévhitnek állítja be, hogy FF géppel élesebb képeket lehet készíteni, majd elismeri, hogy a pixelmérettől is függ az élesség (ugye hiába növeljük a szenzor felbontását, ha az nem a képérzékelő növelésével történik, hanem a pixelméret csökkentésével, akkor adtunk egy pofont a sz@rnak, mert a diffrakciós limit fogja meghatározni az élességet és nem a szenzor felbontása), majd ismét kijelenti, hogy tévedés, hogy FF érzékelővel élesebb a kép. Ezt hogy sikerült összehozni? Tisztázzuk is gyorsan, hogy is van ez, hátha amatőrök is járnak ide okulni: az elméleti maximális felbontást nagyon egyszerű képlettel lehet meghatározni: r=2,44*F-stop*λ ahol „r” az a minimális távolság, amely távolságban már egymástól független a leképződés, azaz a pixel átmérője, „λ” pedig a beérkező fény hullámhossza (ezt érdemes 700 nm-nek venni, mert ez a legnagyobb hullámhossz, amit rögzítünk, tehát ez a meghatározó). Nézzünk egy gyors példát, mondjuk egy átlagos teleobjektívvel fotózunk, legyen f2,8, akkor 2,44*2,8*0,7μm=4,7824μm lesz a pixelméret. Ezzel FF-en 36000/4,7824=7527 pixel lesz a vízszintes felbontás, 24000/4,7824=5018 a függőleges, tehát f2,8-on FF-en 37,8 megapixel az elméleti határ. APS-C estében ez már csak 14,8, m4/3-nál pedig 9,5. Ennél nagyobb felbontást ha fene fenét eszik se tudunk elérni ilyen blendével (tágabbal igen), mert ez az elméleti határ, a gyakorlati csak rosszabb lehet (vagyis a kis kompaktoknál a nagy felbontású képérzékelő pusztán parasztvakítás, semmi értelme nincs), azaz FF-en igenis élesebb képeket lehet készíteni, persze az is igaz, hogy 20MP fölé csak akkor van értelme menni, ha olyan óriásplakátot akar nyomtani a képből az ember, ami karnyújtásnyiról is tűéles. Láthatjuk tehát, hogy már a mai gépeknél is veszítünk az effektív felbontásból egy szűkebb blendés objektívvel, ill. a kis érzékelőseknél már tágabbnál is (legalábbis vörös fényre, a kéket kb. 4-szer ekkora felbontással képezheti le az objektív), éppen ezért – figyelembe véve napjaink felbontás őrületét – szerintem nem hogy visszavennének az emberek, és a kényelem javára kisebb gépeket választanának (persze nyilván megmarad ez a réteg is), hanem inkább arra lehet számítani, hogy a középformátumú gépek a jelenlegi „legfeljebb csak hírből hallottunk róla” kategóriából bekerülnek a köztudatba és a használatba. Ha valakit esetleg a fenti számítás elméleti háttere is érdekel, ássa bele magát a hullámterjedés rejtelmeibe. Javaslom a „diffrakciós limit” kifejezésre rákeresni, sok hasznos cikk található az interneten, de ne tévesszen meg senkit, hogy a legtöbben 1,22-es szorzóról írnak, az a megkülönböztethetőségre vonatkozik, nem a független leképződére, ami azért nagyon nem mindegy (de aki elolvassa az adott cikket, és értelmezni is tudja, annak erre magától is rá kell jönnie). Mondjuk úgy, hogy 1,22-vel számolva kapjuk azt a határt, aminél még némi utólagos trükközéssel (Fourier transzformáció) jó közelítéssel ki lehet számítani, hogy milyen lett volna az adott pixel, ha nem zavar be a diffrakciós limit.
A másik vicc a cikkben: „Kedves olvasó, valószínűleg nem tudod, de nem minden fotóhoz kell a papírvékony mélységélesség.” Természetesen tudjuk, csakhogy nagy képérzékelő esetében szélesebb skála áll rendelkezésre. Vagy hogy azonos módon fogalmazzak: kedves író, valószínűleg nem tudod, de nagy képérzékelős géppel is lehet nagy mélységélességgel fotózni. Ja hogy nagy szenzornál ilyenkor sokat veszítünk a fényből a szűk blende miatt? Na ez a nagyon nagy tévhit! Nézzük csak meg, amit kesztió – nagyon helyesen – megfogalmazott: „durván a FIZIKAI (tehát nem relatív, F-stop) belépőpupilla méretével (fordítottan) arányos a mélységélesség egy adott ekvivalens fókusztáv esetén” Ezt szem előtt tartva nézzünk megint egy konkrét példát, mondjuk FF 80mm f8 (mert nagy mélységet akarunk), az 80/8=10mm-es blendeátmérőt jelent, ill. APS-C 50mm szintén 10mm blendeátmérővel, hogy azonos legyen a mélységélesség, az f5 lesz. Az egy dolog, hogy FF esetében azonos záridőhöz nagyobb ISO értéket kell állítani, csakhogy az ISO érték jelen esetben semmit nem mond, hiszen a zajszint – a gyártási technológián túl – attól függ, hogy abszolút értékben mennyi fényt kap az érzékelő egy pixele. Mivel mindkét esetben 10mm-es lyukon haladhat keresztül a fény, mindkét esetben ugyanakkora térszögből detektáljuk a beérkező fényt (azonos ekvivalens fókusztáv), és ugyanakkora a képérzékelő felbontása (mert most nem a felbontásbeli különbségeket akarjuk vizsgálni, tehát legyen azonos), ezért az egy pixelre jutó abszolút fénymennyiség is azonos lesz, tehát a magasabb ISO ellenére semmivel nem vagyunk rosszabbak FF-nél, mint kisebb érzékelők esetében. Ha pedig az elméleti maximális felbontás kapcsán vázolt képlettel megvizsgáljuk a helyzetet, akkor azt kapjuk, hogy FF-nél 1,6-szer akkora lesz az effektív pixelméret, mint APS-C-nél (csak a blendeérték változik a képletben), viszont mivel a képérzékelőnk dimenziói is 1,6-szeresek, ezért ugyanannyi pixel fér el rajta.
Végkövetkeztetés: nagy szenzorral minden tekintetben tökéletesen pontosan ugyanazt a végeredményt kapjuk, mint kisebb szenzorral és arányosan kisebb F-stoppal. Tehát vegyünk miniatűr érzékelős gépet f0,1-es optikával, mert ha átmérőben nem is, de legalább hosszban kisebb lesz az azonos látószögű objektív (kisebb valós fókusztáv). 😛 A probléma csak az, hogy f0,5 alá nemigen lehet menni, mert bezavar a teljes visszaverődés a lencsék felületén (ugye f0,5-nél éri el a 45°-ot a legnagyobb mértékű fénytörés az objektívben). Tükrös objektívvel mondjuk el lehet menni elméletileg f0,25-ig is, sőt, ha gyakorlatilag 0 vastagságú a szenzor és mindkét oldalára eső fényt érzékeli, valamint kitakarjuk a közvetlenül – tükrön való visszaverődés nélkül – ráérkező fényt, akkor elméletileg tetszőlegesen kis értékig el lehet menni, de ez a megoldás már komoly technikai problémákat vet fel objektívcsere, sőt még fókuszállítás terén is.
Akkor nézzük a tényeket:
-a DOF kevesebb mint fele a 135 f2-vel, mint a 85 f1.8-al azonos távolságról, és a két objektiv ff és DX vázra téve kb ugyanazt a látószöget adja, még 135/f4 mellett már majdnem hasonló a DOF… az ár meg, szerintem épp fele egy 135/f4 nek, mint egy 85/f1.8 nak…
-a FF szenzor képátlója másfélszerese, de a felülete több mint kétszerese, fényérzékenységben pedig még nagyobb a különbség, ugyanis azonos pixelszám mellett a pixelek közti holt zóna azonos méretű tehát százalékosan a FF érzékelő kevesebb százeléka vak… igy ~2.5 szer annyi fény hasznosul, ami fényérzékenységben rengeteg!!!!
-A képélesség is lényegesen nagyobb hisz az objektivek felbontása adott… és az élesség SEM százalékos, az objektiv felbontása DPI ben kifejezhető, tehát nagyobb felületen nagyobb pixelszám különböztethető meg, tehát nagyobb felbontásnak van értelme… tehát mivel 2 szeres felület van a FF szenzoron mint a DX-en, ezért kétszer akkora Mpixelnek van értelme…
-filmes objektivek használata: való igaz, a filmes objektivek rémennek FF/DX vázakra ugyanúgy, DE nem mindegy hogy egy jó épitésű fém-üveg 28-105-ös filmes objektiv egy rendes alap zoom megfelelő nagylátószög tartománnyal, vagy pedig DX en hiányos nagylátószög tartománnyal, igényel másik objektivet is…
ennyi a FF vs DX… de a cikk keveri a szenzorméretet és a váz felépitését!
A DSLR vs MILC egy másik problémakör más jellegű problémákkal, de semmiképp sem lehet azonos helyen kezelni a kettőt, mégha képminőségben azonos is (pld a sony A7R milcben ugyanaz a szenzor van mint a nikon D800 ban) de a kezelhetősége, az azonnal elérhető funkciók, a kézreálló kapcsolók, gombok, menü nélkül is a gyorsan szükséges funkciók azonnal elérhetőek, a nagyobb objektiv választék (a közgyűrűkkel, adapterekkel feltett objektivek nem azonosak nativ objektivekkel!!!)… de persze biztosan van előnye a milcnek is, súly, méret… de ez nem a fullframe/kisebb szenzor problémaköre!
-Tehát egy D800 23,8 µm^2 pixelmérettel rendelkezik, a saját APSC X-E2-őm 22,6 µm^2-el, és szerinted 2,5× annyi fényt hasznosít? 🙂 A matekkal gondok vannak… És akkor ha már fényhasznosításnál tartunk még rákereshetsz az X-Trans felépítésre…
-A lényegesen jobb képélességre hozz pár példát akkor a saját apsc XF objektívekhez képest hogy ne a levegőbe beszéljünk, kérlek! Hasonlóan éles képhez jobban kell a canikon hasonló objektíveket rekeszelni, kb hasonló dofnál lesz hasonlóan éles. Ennek nincs köze a szenzorhoz, csak ahhzo hogy ezek új tervezésű obik.
-Igaz, manuálozásnál nem mindegy hogy [MILCS vs DRSL:az ugyanakkora méretű kereső elég világos-e, nagytható-e, van-e focus peaking, és] az objektív szélét is kell hogy használja, vagy csak az obi ‘javát’ használja!
Kritizálja az olvasót, nem profi…. Lol