Mi okozza a memóriakártyák halálát, mire ügyeljünk fotózáskor?

Hogy egy örök klasszikust idézzek: „Kétféle fotós van. Az egyiknek már volt, a másiknak pedig lesz adatvesztése!” – nos, én az első csoporthoz tartozom, szerencsére nem munkát vesztettem el, „csupán” pár családi fotót, amit Halloweenkor, tökfaragás közben készítettem a lurkókról. Ez is eléggé megrázott (nem, nem tudtam visszahozni többféle adatmentő programmal sem), nem is merek belegondolni, mi lenne, ha épp egy határidős munka fotói „mennének a levesbe”, mert az egyik memóriakártya beadná a kulcsot.

death

Tulajdonképpen a neves gyártók eredeti (!) termékei nagyon megbízhatónak mondhatóak. Lehet, hogy némelyik picit lassabban működik, lassul idővel, de a megbízhatóság terén – elvileg – kifogásolhatatlanok a mai modern adathordozók (most itt konkrétan a fényképezőgépekhez használatos memóriakártyákra gondolok). Ehhez persze szükséges, hogy némi karbantartással segítsük eszközparkunk működését, mint például azzal, hogy legalább minden harmadik-ötödik fájlmásolás után a fényképezőgépben (amiben használjuk) leformázzuk a teljes felületét.

Azonban akadnak olyan tényezők, melyek a kártya karbantartásától függetlenül is idő előtti elhalálozáshoz, vagy adatvesztéshez vezethetnek. Ilyen például:

..ha (nem a megfelelő módon) megszakítjuk az adatforgalmat a kártya és a fényképezőgép/PC közt,
..ha nem kapcsoljuk ki a fotómasinát és úgy vesszük ki belőle az adathordozót,
..ha nem választjuk le szabályosan a kártyát a számítógépről fájlmásolás után,
..ha videózás után megváltoztatjuk a memóriakártya fájlstruktúráját,
..ha sztatikus töltésnek, vagy áramnak tesszük ki a kártyát,
..ha állandóan (nedves, zsíros, koszos) kézzel fogdossuk az érintkezőket,
..ha nem formázzuk le a memóriakártyákat (legalább időnként) abban a fényképezőgépben, melyben használjuk,
..ha nem megfelelő „fizikai gondviselésben” tartjuk (ne üss rá kalapáccsal, ne verj át rajta százas szöget, ne tedd sósvízbe stb.).

A listát mindenki egészítse ki saját tapasztalataival. A lényeg: bár igen sokat bírnak ezek a kis „memóriadobozkák” (elsősorban a zárt SD kártyák), azért nem árt odafigyelni rájuk, és pár évente (komoly igénybevétel esetén évente) lecserélni őket újra. Igen, tudom, hogy némelyik komoly pénzbe kerül, de mi ér neked többet? Pár tízezer forint, vagy mondjuk egy nagyobb (értsd: jó pénzt fizető) munka elvesztett adatállománya? És gondolj bele: ha még mindig filmes gépekkel fotóznánk, akkor ott mindennapos lenne a pluszköltség, ami a film és a hívás velejárója!

eatme

Ha a gépedben két memóriafoglalat van, és a masina képes a párhuzamos írásra (tükrözést használj, ne csak szeparált RAW/JPEG írást), akkor használd! Figyelem: videofelvételt általában nem képesek ezek a „konzumer” masinák egyszerre két helyre rögzíteni. Használj vagy külső felvevőt (HDMI portra csattintva), vagy olyan kamerát, ami képes a párhuzamos írásra (hogy egy példát említsek, a Canon C100 már képes erre a funkcióra). Végül álljon itt pár olvasásra érdemes írás, ami a memóriakártyákkal kapcsolatos és hasznos lehet: (Készült a photofocus.com írásának ötlete alapján)

Hirdetések:
Weboldal készítés

.

Ezek is érdekelhetnek...