Mindenhol dübörög a tükörnélküli fényképezőgép-rendszerek fejlesztése – szinte az összes gyártónak van már legalább egy (vagy akár több) full frame képérzékelős fotómasinája, ám az objektívek terén még akad itt-ott némi elmaradás. A Tamron ezt a helyzetet nem nézhette tovább tétlenül, így elkezdte a dSLR vázakra való optikák mellett a MILC lencserendszerek fejlesztését és gyártását. Itt van például a Sony E foglalat, amihez bár már igen sokféle objektív beszerezhető a gyártók kínálatából, valahogy mégis hiányérzete támad az embernek, ha egy kicsi, könnyű, jó rajzú, fényerős zoomokból álló szettet szeretne összeállítani magának. És pontosan ezt az ütőeret találta el a Tamron legújabb objektív-családjával: korábban már kipróbálhattam a kollekció első tagját, az általános gyútávokat lefedő Tamron 28-75 mm F2.8 Di III RXD-t, ami nagyon jól teljesített. Nos, ezt a gumioptikát egészíti ki lefelé a 17-28 mm F2.8 Di III RXD, amivel már a nagylátószög rajongói is jóllakhatnak!
A Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD kezelőfelülete a lehető legegyszerűbb: van rajta két vezérlőgyűrű (zoom és élességállítás) és kész. A feltűnést kerülő, jó minőségű műanyagból épített tubus páraálló szigeteléssel van ellátva; az objektív hossza zoomoláskor nem változik, mivel a folyamat a külső tubusgyűrűn belül történik (egyébként a belső tubus, ami a frontlencsét is tartalmazza, 28 mm felé zoomolva húzódik be, azaz hátrafelé). A tubusban 11 csoportba rendezve összesen 13 darab lencsetagot találunk, melyek közt van egy darab XLD (különösen alacsony szórású), két darab LD (alacsony szórású), egy darab hibrid aszférikus, és két darab öntött aszférikus is. A gyártó az összes üvegfelületet lekezelte a szellemképek és becsillanások elleni BBAR (Broad-Band Anti-Reflection) bevonattal, ráadásul a frontlencse fluorbevonatot is kapott, aminek víztaszító és szennyeződés gátló hatása van.
Amint az látható, a hátsó lencsetag nem zárja le a tubust
A blende írisze kilenc darab lekerekített alakú lamellából áll, melyek garantálják a kellemes bokeh-t. Az optika legkisebb tárgytávja 19 cm (17 mm-en), illetve 26 cm (28 mm-en), így a legnagyobb nagyítás 1:5,2 és 1:6 között mozog. Számomra különösen hasznosnak bizonyult, hogy nagylátóra állva igen közel tudtam menni a témához (csak vigyázni kell, nehogy beárnyékoljuk). Az A046 kódjelű lencserendszer szűrőmenetének átmérője 67 mm, így a szűrőzés még viszonylag olcsón megoldható, ráadásul a menet pont akkora, mint a cikk elején említett 28-75 mm F2.8 Di III RXD-é, tehát elég a szűrőkből egy-egy darabot vásárolni.
Természetesen a Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD az elektronikus csatlakozáson keresztül minden expozíciós adatot közöl a vázzal, tehát a fényképek EXIF adattábláiba belekerül a gyújtótávolság, a blendeérték és a tárgytáv is. A fotómasina menüjében a különféle képjavításokat is használhatjuk, ha például JPEG-ben mentjük képeinket („Vignettálás”, „Színeltérés kompen.”, „Torzítás kompen.”), de ezeket a korrekciókat kikapcsolva hagytam a tesztidőszak ideje alatt (lásd később).
Csakúgy, mint a 28-75 mm F2.8 Di III RXD, a Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD sem egy hatalmas objektív, ezért nem sokkal hosszabb, mint például a Sony 28-70 F3.5-5.6 kitoptikája. És az átmérőjük is hasonló, pedig a Tamron konstans F2.8-as fényértéket nyújt (igaz, a belső tubus nagyobb átmérőjű, ez a frontlencsén is látszik):
73 x 99 mm-es terjedelmével és csupán 420 grammos tömegével a legkisebb fotós táskákba is kényelmesen belefér a Tamron új nagylátó zoomja. Ami ennél az optikánál is szokatlan volt eleinte, hogy a Sony-hoz képest a zoomgyűrű és a fókuszgyűrű pozíciója fel van cserélve. Cserébe a Tamron üvege igen diszkrét megjelenésű, a frontlencse keretén semmiféle felirat nem árulkodik a típusról és a műszaki paraméterekről.
A próbák során használt Sony A7 III váznak a Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD még jobban áll, mint a nagyobbik testvére, a 28-75 mm-es lencserendszer, hiszen ez a termék nála rövidebb valamivel. Tökéletes egyensúlyt alkot a páros!
A Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD nevében szereplő „RXD” jelölés a „Rapid eXtra-silent stepping Drive” léptetőmotoros fókuszmeghajtásra utal. Ennek megfelelően a motor teljesen némán tette a dolgát, és a fókuszálás sebességével sem volt gond. AF használatakor bármikor belenyúlhatunk kézzel is az élességállításba, ha azt a vázon úgy állítottuk be. A fókuszgyűrű egyébként itt is elektronikus összeköttetetésben áll a lencsetagokat mozgató rendszerrel, azaz nincsenek fizikai végpontjai a fókusztartománynak. A kézi élességállítás nagyon finoman és pontosan kivitelezhető.
A külsőségek után lássuk, hogyan teljesít az objektív, ha a képminőségről van szó! A teszteléshez a már említett Sony A7 III vázat használtam, aminek menüjében kikapcsoltam az összes képjavító eljárást. A fotómasinát RAW-ban használtam, a fájlokat az Adobe Camera RAW beépülő modul 11.4.1.291-es verziójával alakítottam 10-es minőségű JPEG állományokká. Nézzük a geometriai torzítás mértékét a korrekciós profilok nélkül:
Míg 17 mm-es állásban enyhén „bajszos” hordótorzítást látható, addig az efölötti értékeken (20, 24 és 28 mm-en) párnatorzítás lép fel, ami 28 milliméternél látható a legjobban. Amint azt már korábban is írtam, pánikra semmi ok, hiszen a tesztábrás képek mindig az extrém oldalát mutatják a torzításoknak, „rendes” témák megörökítése során nem vettem észre a görbületek zavaró hatását.
A zoomolás során szinte milliméterre pontosan mindig ugyanott volt a kép középpontja, tehát se függőlegesen, se vízszintesen nem kell korrigálni a kompozíciót, ha a gyújtótávolság váltására kényszerülünk. A pár pixelnyi eltérés akár az állvány bemozdulásából is adódhatott.
A fókuszlégzés látható, de nem zavaró mértékű, így filmezéskor nem okoz nagy látószögváltozást, ha meghúzzuk a fókuszt. Nyilván, ha kritikus a kompozíció, erre is oda kell azért majd figyelni.
Elkészítettem a „színhibás” animációkat, de végül úgy döntöttem, nem pazarlom velük itt a helyet: a Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD gyakorlatilag teljesen mentes a színezéstől! Tehát sem laterális („lapos”) színezéssel, sem axiális („mélységi”, „bokeh-színezés”) CA-val nem találkoztam a tesztek során. Persze, a tesztképeket a képminták mellé feltöltöttem a szerverre, így mindenki maga is meggyőződhet erről.
Csakúgy, mint szinte az összes, full frame szenzorra tervezett, nagylátószögű optikánál, így a Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD esetében is jól látható a peremsötétedés – főleg 17 és 20 mm-es állásban észlelni a jelenséget. Itt F5.6-ra rekeszelve jórészt meg lehet szabadulni a vignettálástól, de a teljes rekesztartományban marad belőle egy kevés. 24 és 28 mm-en valamivel gyengébb a képszélek sötétedése, itt már F4-4.5 értékeken lecsökken a hatás. A korrekciók gépen belüli bekapcsolásával, vagy a RAW fájlok konvertálásakor nagyon gyorsan és egyszerűen meg lehet szabadulni a peremsötétedéstől, és a képminőség romlásától sem kell félni eközben.
A következő pontban arra voltam kíváncsi, hogy a Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD vajon parfokális-e, hiszen a 28-75 mm-es testvére épp hogy nem lett az. Amint a fenti animáció mutatja, a 17-28-as parfokálisnak tűnik, de 17 mm-es állásban kissé életlenebb a képe, mint a többi gyújtótávolságoknál. Az életlenség azonban olyan csekély mértékű, hogy – szerintem – a nem kritikus esetekben manuális élességállítás használatakor is lehet zoomolni anélkül, hogy újra élesre kellene állnunk a rendszerrel. Végül lássuk, mennyire éles a kis Tamron rajza!
Kattints!
Nos, 17 mm-es állásban már F2.8-as rekeszértéken is tökéletes a kép közepe! F4-re rekeszelve a kontraszt nő még egy nagyon kicsit, majd onnantól fogva a diffrakció jelentkezéséig (F11 környékén) konstans „kiváló” az élesség. A sarkokban is szinte csak a peremsötétedés szól bele a minőségérzetbe, de F5.6-ra szűkített blende mellet már senkinek sem lehet kifogása. 20 mm-en gyakorlatilag ugyanez mondható el, majd csak 24 mm-en változik kissé a helyzet, de ott is csak a képsarkokban: a párnatorzítás miatt F4.5-5.6-ra rekeszelt írisszel lesz szuper a sarkok minősége. 28 mm-es állásban a rajz valamivel lágyabb, mint kisebb gyútávokon, itt középen F4.5-5.6 körül keményedik be a kontraszt, illetve a képsarkokban F8-tól mondanám nagyon jónak a rajzot. A képmintákat itt találjátok.
Értékelés
A Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD képe már teljesen nyitott blendével is éles, illetve egy FÉ rekeszeléssel már-már borotvál, a fókusz a Sony A7 III vázzal pontos és gyors, az ellenfénynek nagyon szépen ellenáll (nincsenek becsillanások, szellemképek, a kontraszt sem csökken érezhető mértékben), a tubus kicsi és könnyű, ráadásul megfelelően szigetelt az időjárás viszontagságaival szemben, és még kvázi „makrózni” is lehet ezzel az üveggel! Az AF/MF kapcsolót hiányoltam róla, mert utálok a gép menüjében turkálni egy ilyen alapvető funkció miatt, és a háttérelmosás nem volt olyan tetszetős, mint a 28-75 mm F2.8 Di III RXD-nél. A Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD lefelé szépen kiegészíti a 28-75-öst, már alig várom a 70-180 mm F2.8-ast!
A Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD a Tripont Foto Video Kft. webshopjában már 329 900 forintért megvásárolható, ami egy a teljesítményének adekvát árképzés. Tőlem jár neki az „Ajánlott” biléta!
Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD
A Tamron 17-28 mm F2.8 Di III RXD objektívet a Tripont Foto Video Kft.-től kaptam bemutatóra, a műszaki paramétereket itt találod.
