Külsőségek
No, most, hogy már bemelegedtünk, nézzük meg a Canon EOS R fényképezőgép külsejét, kezelőfelületét és ergonómiáját is! A készülék meglehetősen letisztult vonalvezetésű lett, ami ráadásul emlékeztet a régi, filmes SLR vázak formavilágára. A kecses váz azonban nagyon masszív, merev felépítésű, hiszen az alap vázszerkezet – csakúgy, mint a dSLR gépeknél – itt is magnéziumötvözetből készült.
Az előlapon gyakorlatilag csak a LED-es AF-segédfényt, a kioldót és az objektív reteszét látni – a központi szerep az RF-foglalatra jut. A hátoldal már sokkal érdekesebb képet fest:
A Canon EOS R fényképezőgép a klasszikus SLR-féle felépítést követi, így nem csoda, hogy az elektronikus kereső sem a váz szélére, hanem egy harmaddal beljebb, a középponthoz közel került. Magáról a keresőről pár szót már elejtettem, most nézzük meg kicsit közelebbről is! A 3,69 milliónyi képpont (1280 x 960 x 3 RGB szubpixel) egy 0,5” átlójú panelra került. A képfedés 100%-os, a nagyítás 0,76-szoros, a betekintési távolság 23 mm-es. Természetesen arra is van lehetőségünk, hogy a kereső képét saját szemünkhöz igazítsuk, így a dioptriát -4 és +2 közti értékekre állíthatjuk. A kereső fehéregyensúlyát igényeink szerint alakíthatjuk, de a megjelenített kép is kétféle változatban vetíthető a panelra:
Használat közben kellemes meglepetésként ért, hogy a fényképezőgépet portré állásba forgatva az EVF-ben megjelenített információs sáv is elforgott. Egyébként az elektronikus keresőben ugyanazokat a paramétereket lehet megjeleníteni, mint amiket az „INFO” gomb nyomkodásával a hátsó, nagy kijelzőre is ki lehet tenni.
Mivel a Canon EOS R kezelőfelülete eltér a gyártó tükörreflexes fotómasináin megszokottaktól, ezért az első percekben, vagy órákban kissé idegen lehet a készülék használata. A kihajtható kijelző miatt eleve nincsenek meg pl. az EOS 5D sorozatnál megszokott nyomógombok, de hiányzik a hátsó tárcsa, vagy az igen jól bevált joystick is. Kapunk cserébe egy multifunkciós egységet és egy úgynevezett „M-Fn sávot”, ami „koppintásra” és „seprésre” egyaránt reagál és sokszínűen felprogramozható fotózáshoz és képnézegetéshez egyaránt. Ez a sáv a hüvelykujjunkhoz igen közel esik, ami egyrészt jó, hiszen könnyen elérhető, másrészt rossz, mert gyakran akaratlanul is hozzáérünk, ami a beállított funkciót működésbe hozza.
Kattints!
Erre persze gondoltak a mérnökök is, ezért az M-Fn sáv rendelkezik egy biztonsági zárral is, ami azt jelenti, hogy egészen addig nem lép működésbe, amíg folyamatosan két másodpercen keresztül nyomva nem tartjuk. Ennek ismét van egy jó és egy rossz oldala: a jó, hogy elkerülhető a véletlen működtetés, míg a rossz, hogy ha épp gyorsan kell a ráprogramozott funkció, akkor kényszerből várhatunk két másodpercet, mire az elérhetővé válik. Az M-Fn sáv ráadásul nem ad semmiféle érezhető visszajelzést a fotónak, azaz érintéskor nem kattan, nem csipog, nem ráz meg.. A kezelőszerv szabad programozhatóságát az is elősegíti, hogy a koppintás és a seprés külön-külön letiltható, vagy épp fordítva, engedélyezhető. A próbák során én egyszerűen letiltottam ezt a sávot.
Ha már a gép hátoldalánál tartunk, még kitérnék az AF-mezők pozicionálására. A Canon EOS R kétféle megoldást kínál az aktív AF-mező áthelyezésére: az egyik a „klasszikus módszer”, ahol előbb meg kell nyomni a dedikált nyomógombot, majd a kurzorok (vagy a tárcsák) segítségével a kívánt pozícióba mozgathatjuk a mezőt. A másik a „menő módszer”, ahol a kijelző simogatásával (vagy bökdösésével) azonnal oda tehetjük a mezőt, ahová élességet szeretnénk állítani. A gép beállítható úgy, hogy csak a mezőt helyezze át, de úgy is, hogy a mező áthelyezése után fókuszáljon és ki is oldjon. Szemhez emelt fényképezőgép esetében is él ez a módszer, azaz a kijelzőn oda mozgathatjuk az AF-négyzetet, ahová szeretnénk. A gép menüjében még azt is meghatározhatjuk, hogy a kijelzőnek melyik részét (vagy épp egészét) szeretnénk a „célzáshoz” használni!
Ha menet közben kinyitjuk a foglalat ajtaját, a gép elmenti a fájlokat, majd kikapcsol
A fényképezőgép markolati részébe került az egyetlen SD memóriakártya foglalat, ami SD/SDHC/SDXC típusú kártyákkal bővíthető. A kor elvárásait követve, ez a foglalat természetesen kompatibilis az UHS-II besorolású kártyákkal, de a gyakorlatban nem tapasztaltam gyorsabb puffer-ürítést a 95 MB/mp és a 280 MB/mp sebességű SanDisk Extreme Pro kártyákkal.
A váz bal oldalában találhatók a csatlakozók: vezetékes távvezérlő, mikrofon bemenet, fejhallgató kimenet, USB és HDMI állnak rendelkezésünkre.
Ha menet közben kinyitjuk az akkufedelet, a gép azonnal kikapcsol, semmi sem kerül mentésre
A fényképezőgép alja a szokásos képet nyújtja: az optikai középvonal alatt található a fémből kialakított állványmenet, balra tőle (egy gumidugó alatt) a portrémarkolathoz szükséges elektronikus csatlakozók, jobbra pedig az akkunak helyt adó fiók ajtaja.
A fényképezőgép felső része egyedi, friss kialakítású kezelőfelületet tár elénk: a bal oldalon csupán a be/ki kapcsolásért felelő tárcsa látható, míg az elektronikus kereső/vakusaru párostól jobbra egy státuszkijelző (mindjárt részletesebben is megmutatom) díszeleg. A fotózási módok közt nem egy szokásos kialakítású tárcsával, hanem módválasztó gombbal válthatunk: ha megnyomjuk a gombot, a státuszkijelzőn előbukkan egy menü, ahol külön sorba vannak rendezve az álló- és a mozgóképes módok. A kezelőszerveket le is zárhatjuk a „LOCK” feliratú nyomógombbal.
Az említett státuszkijelző többféle információs lapot képes megjeleníteni. Alaphelyzetben a fotós/videós módot, a zársebességet, a rekeszértéket, az ISO értékét, az akku töltöttségét, az expozíciót és a kioldási módot jelzi, de az izzó ikonja fölötti gomb rövid nyomkodásával több menüoldalt pörgethetünk végig. Ha az izzós gombot kicsit hosszabban tartjuk lenyomva, akkor bekacsol az OLED panel világítása, de invertálhatjuk is a fekete-fehér kijelzést.
A Canon EOS R markolata egyébként nagyon hasonló méretű, mélységű, mint az EOS 6D Mark II-é, de mivel nem volt épp kéznél ilyen dSLR váz, ezért az EOS 5Ds R-rel hasonlítottam össze:
És a cikkem ezen oldalának zárásaként álljon itt még pár termékfotó az EOS R-ről, ahol a fényképezőgép többféle objektívvel összepárosítva látható (köztük RF és konverterezett EF is lesz):
Megjegyzés: a képminták készítésekor a Canon EF 100 mm F2.8 USM Macro objektívet is használtam. Fényképezés közben nem vettem észre különbséget az AF sebességében – ebben az EOS 5Ds R vázzal hasonlítottam össze az EOS R + konverter működését.
