Képminőség
A Canon EOS 7D Mark II lelkét (azaz képalkotó rendszerének kétharmadát) egy 22,4 x 15 mm-es, 20 MP felbontású CMOS szenzor (aluláteresztő szűrővel is rendelkezik), és két darab DiG!C 6 jelfeldolgozó processzor alkotja. Ez azt jelenti, hogy kisfilmre vetítve körülbelül a Canon legújabb csúcsgépeinek, az EOS 5Ds és az EOS 5Ds R pixelsűrűségével állunk szemben. Persze, egy ideje már a többi gyártónak is van képpontokkal ennyire „sűrűn lakott”, APS-C formátumú fényképezőgépe, tehát rekordot nem döntött a japán vállalat, de érdemes észben tartani, hogy ez elé a lapka elé mindenképp ajánlott az újabb tervezésű optikákat csavarni, ha kimagaslóan jó képminőséget szeretnénk elérni (ilyen például a nem is drága EF 50 mm F1.8 STM, ami az 50 MP-es EOS 5Ds R vázon szinte új életre kelt és olyan apró részleteket is megmutatott a témából, amire senki sem számított volna).
A tesztben egy EF 24-70 mm F2.8L II USM és egy, az imént megemlített EF 50 mm F1.8 STM objektív szerepelt az EOS 7D Mark II-re csavarva; a fotómasina RAW fájljai az Adobe Photoshop CS6 próbaváltozatával és az Adobe Camera RAW (ACR) beépülő moduljának legfrissebb, 9.1.0.441-es kiadásával, a gyári paraméterek használatával lettek feldolgozva. A fényképezőgépben az összes zajszűrés és az összes képjavító algoritmus (geometriai torzítások, peremsötétedés, színhibák) le lett tiltva. Fájlformátumnak a natív méretű, legjobb minőségű JPEG és a szintén natív méretű CR2 (RAW) lett kiválasztva. A képminőség vizsgálatakor a zajszintre és a szenzor dinamikaátfogására derült fény. Első lépésben következzenek a stúdióban, tesztábráról készített „zajos” felvételek. A sorokban bal oldalt a fényképezőgép saját JPEG motorja általi fájlok, míg jobbra az ACR RAW konverzió látható:
A fenti tesztképek szerint elmondható, hogy kikapcsolt zajszűréssel, a készülék saját JPEG fájljai körülbelül ISO 3200-ig szinte makulátlanok, színzaj nem látható, csupán némi részletvesztés tapasztalható. Homogénebb felületekből álló témák esetén akár 1 FÉ-vel feljebb, tehát ISO 6400-ig is elmehetünk. RAW fájlokból építkezve némileg módosul a kép: ISO 6400-on is nagyon jó minőségű fényképeket lőhetünk, és némi kompromisszummal akár az ISO 12 800-as érték is bevállalható.
Fenti tesztképeken a 7D Mark II dinamikája látható ISO 100-as érzékenységen. Az első négy felvételen alulexponált képekből korrigált fotókat láthatunk (persze, minden esetben a fényképezőgép RAW fájljaiból alakított JPEG állományokról van szó), míg az utolsó négyen túlexponált fotók lettek visszahúzva. Amint várható volt, a készülék sokkal jobban tűri az alulexponálást: míg a szinte bebukott képrészletek is szépen visszahúzhatóak (-4 FÉ-t némi kompromisszummal, -3 FÉ-t szép képminőséggel nyugtázza a gép), addig a túlexponált, azaz „kiégetett” fotók esetében legfeljebb a 2 FÉ-vel túllőtteket menthetjük meg.
A képminták, melyek a fényképezőgép saját automatikus fehéregyensúlyával készültek, az MLZphoto FLickr oldalán találhatóak, itt.
