Így év vége felé ismét eljött annak az ideje, hogy egy rövid összegzést állítsak össze az általam 2018-ban tesztelt legjobb fotós eszközökből. Aki még nem döntötte el, mit hozzon a Jézus, az fussa át a listámat, hátha lesz közte olyasmi, ami örömet okoz majd!
1. Szuper telefotó – full frame szenzoros vázakhoz
Ebbe a kategóriába nem egy, hanem több objektív is befért. Az egyik a Bigma utódja, a Sigma 60-600 mm F4.5-6.3 DG OS HSM Sports, ami remek képminőséggel és hasznos funkciókkal támogatja az igényes hobbifotóst. Aki nem engedheti meg magának az F4-es szuper teleobjektíveket, de nem akar nagyobb kompromisszumot kötni a képminőség terén, az nyugodtan belevághat ebbe a lencserendszerbe!
A másik, ami nagyon kellemes meglepetést okozott számomra, az a Nikon AF-S Nikkor 200–500 mm F5.6E ED VR volt. Ez a lencserendszer már csak a paraméterek alapján is egy rendkívül sokoldalúan használható szuper telefotó zoomobjektívnek ígérkezik, amit elsősorban a természet-/állatfotósok fognak imádni. Persze, a szabadtéri sportfotózás ellen sem szól semmi, de a túl gyorsan mozgó témák lekövetése kissé lomhábban fog majd történni, mint az F4-es szörnyekkel. Az optika képminősége nagyon jó, egyedül a zoomtartomány felső vége felé tapasztalható némi lágyulás a rajzolatban. Ezen azonban némi rekeszeléssel segíthetünk.
Végül a harmadik egy igazi nagyágyú: a Sigma 500 mm F4 DG OS HSM Sports optikájáról van szó! A Sigma 500 mm F4 DG OS HSM Sports egy csúcskategóriás objektív, amit nem csak a majdnem 2 millió forintos ára tükröz, hanem felépítésének, képének minősége egyaránt. Tulajdonképpen semmibe sem tudok belekötni, hiszen gyors és pontos volt az autofókusz működése, a képélessége már teljesen nyitott blendével is tökéletes, a beépített képstabilizátor pedig megbízhatóan és ugrálások nélkül tette a dolgát.
2. Ultra nagylátó – full frame szenzoros vázakhoz
Tájfotósok és épületfotósok kedvencei az ultra nagylátószögű objektívek. Ezek között mára igen szép méretűre duzzadt a kínálat, de a sok gyöngyszem között csak kevés az igazgyöngy! Ebben a kategóriában is többféle termék foglal helyet: elsőként a Tamron újdonságát, a 17-35 mm F2.8-4 Di OSD-t említeném, ami igen jó képminősége mellett kellemesen alacsony árával győzött meg. A Tamron 17-35 mm F2.8-4 Di OSD esetében tényleg mindhárom tulajdonság mellett ott van a pipa: „kedvező ár, ultra nagylátószög, szuper képminőség”! Még a becsillanásokat is szépen kordában tartja az optikai formula; Nappal szemben fotózva sem tudtam erős becsillanásokat produkálni, ami szép eredmény! Persze, semmi sem tökéletes, így ez a termék sem: a legnagyobb hendikepje az, hogy AF állásban nem lehet kézzel belenyúlni a fókuszálásba. Egyesek azt is zavarónak találhatják, hogy nincs távolságmérő skála, vagy beépített képstabilizátor, de nekik – talán pont ezért – ott a drágább kategória.
Akinek Sony A7, vagy Sony A9 fényképezőgépe van, annak merem ajánlani a Zeiss Batis Distagon 18 mm F2.8 ultra nagylátóját, ami kívül-belül kiváló minőséget nyújt. Az AF sebessége nagyon gyors, és emellett szinte hangtalanul működik a rendszer. Az optika felbontóképessége nagyon magas szinten mozog, a 42 MP-es full frame szenzor sem tudta megizzasztani, így valószínűleg „jövőbiztos” befektetés lesz ez a Zeiss objektív (is). Tetszett a kis tömeg, így még az egésznapos kirándulás során sem kellett jegelni a kezemet. Csillagfotósok örülhetnek a kóma és CA mentes képnek!
Annak, aki a radikálisan nagy látószögeket kedveli, az nem mehet el a Sigma 14-24 mm F2.8 DG HSM Art mellett! Rajza nagyon jó, a kép élessége fenomenális; a hordótorzítást a korrekciós profil betöltésével, vagy manuálisan egy csuszkával egy szempillantás alatt ki lehet venni. Talán a peremsötétedés mértéke az egyetlen pont, ami 14 mm-es gyújtótávolságon kissé lerontja az összképet. Por- és cseppálló kivitelezés, a technokraták szívét erősen megdobogtató külső, nagyon jó képminőség, na, meg az a hatalmas frontlencse – aki nem csak önmagáért a fényképezésért nyúl egy ilyen műalkotáshoz, az azonnal szerelmes lesz belé!
3. Portréobjektív – full frame szenzoros gépekhez
Természetesen ez a kategória sem egyetlen objektívet vonultat fel, hanem „kettő plusz egyet”. Az első a Sigma 85 mm F1.4 DG HSM Art, ami az abszolút „klasszikus” gyújtótávolságot képviseli kisfilmes vázakon. Már teljesen nyitott rekesz mellett is kellően éles a képe – csupán annyit lágyít, hogy a portréalanyunk kisebb bőrhibáit elrejtse. Az optikai teljesítmény csúcspontját F2.8-F4 között éri el; a háttérelmosás, a bokeh nagyon kellemes, geometriai torzításokkal pedig nem kell számolni sehol. A peremsötétedés F1.4-en sem vészesen nagy, ráadásul ez a hatás – szerintem – kifejezetten jól áll a régies típusú portréfotóknak.
A másik objektív is a Sigmától származik. A Sigma 105 mm F1.4 DG HSM Art picivel hosszabb gyújtótávolságú, és szinte csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. A külsejének kivitelezése egy álom, a képminősége szintén nagyon jó. Minek használnánk például egy idejétmúlt 85 mm F1.2-t, ha itt van ez a gyors fókuszú, tökéletes rajzú optika? A bokeh álomszerű, lágy, „krémes”, szinte elolvad minden a téma mögött és előtt is. Hátrányként csak a méretét és a tömegét tudnám említeni, de kit érdekelnek ilyen „apróságok”, ha cserébe olyan képeket lehet készíteni ezzel az objektívvel, amik szinte életre kelnek számítógépünk képernyőjén?
A „plusz egy” pedig nem más, mint a Canon EF 85 mm F1.4L IS USM, ami szintén elég új termék ahhoz, hogy beférjen a felhozatalba. A Canon EF 85 mm F1.4L IS USM időjárásálló, van beépített képstabilizátora, gyorsan fókuszál, „igazi” mechanikus fókuszgyűrűje van, és valamivel kedvezőbb, mint az EF 85 mm F1.2L II USM. A képminősége már teljesen nyitott rekesz mellett is rendben van, igaz, itt még kissé lágy a képe, de F2-2.8 körül már nem nagyon lehet belekötni a látottakba. A CA mértéke picit magas, de rekeszeléssel ez is kiiktatható.
4. Portréobjektív – m4/3 rendszerre
Pont a napokban tesztelhettem a Sigma legújabb portrécsodáját, az 56 mm F1.4 DC DN | C-t, amiről azonban tudni kell, hogy nem csak m4/3-hoz, hanem az APS-C szenzoros Sony vázakhoz is kapható. Mivel a nagyobb lapkákat is kirajzolja, nem volt csoda, hogy annyira jól teljesített Olympus OM-D E-M1 Mark II vázamon. Az objektív már teljesen nyitott rekesszel is nagyon élesen, kontrasztosan rajzol, azaz rekeszelni csak a nagyobb mélységélesség miatt kell majd elsősorban. F1.4-en van benne még annyi jóindulatú lágyság, hogy portréalanyunk legapróbb szeplőit, bőrhibáit még épp hogy el tudjuk „simítani”, de közben már olyan aprólékos rajzot kapunk például a szem íriszéről, hogy „szem nem marad szárazon”! Az AF gyors és halk, a pontosságával sem volt baj.
5. Általános zoomobjektív – full frame szenzoros fényképezőgépekhez
„A Canon által valaha gyártott legjobb általános zoomobjektív” – röviden így lehetne jellemezni a japánok legújabb, EOS R rendszeréhez fejlesztett Canon RF 28-70 mm F2L USM optikát. A Canon RF 28-70 mm F2L USM képminősége már „nyersen”, azaz korrekciós profilok nélkül is szinte tökéletes. Ráadásul pont ott remekel igazán, ahol a Canon korábban kissé gyengélkedett: a nagylátószögű része ennek az optikának egyszerűen csúcs!
Akinek azonban még tükörreflexes fényképezőgépe van, az mindenképp nézze meg magának a Tamron SP 24-70 mm F2.8 Di VC USD G2-t! A Tamron SP 24-70 mm F2.8 Di VC USD G2 még szebb, masszívabb külsővel hódít, mint elődje, az SP 24-70 mm F2.8 Di VC USD. Időjárásálló felépítése és hatékony képstabilzátora külön pluszpontot ér csakúgy, mint az automatikusan reteszelődő napellenző, vagy a kellemes fogású gumírozás a vezérlőgyűrűkön. Nem hátrány a termékregisztráció után életbe lépő 5 éves garancia sem, ami külön megnyugtató hatással lehet a fotós lelkivilágára.
6. Riporterzoom – full frame lapkás gépekhez
Nem véletlenül kedvelik a fotóriporterek a 70-200 mm-es objektíveket, hiszen ez az a gyújtótávolsági tartomány, ami például egy sajtórendezvényen tökéletesen „hozzáférhetővé” teszi a riportalanyt. Mivel elsősorban beltéri eseményekről van szó, nem árt az F2.8-as kezdő érték sem. Itt is nagyot görbített a Tamron az SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2-vel, ami akár sportrendezvényeken is hatékonyan használható. Nos, nyugodtan kijelenthetem, hogy a Tamron SP 70-200 mm F2.8 Di VC USD G2-vel senki sem nyúlhat mellé: időjárásálló felépítés, belső zoomolás és fókuszálás, kompatibilitás a Tamron telekonvertereivel, a TAP-in konzollal, nagyon hatékony képstabilizátor, mesésen lágy háttérelmosás, szinte tökéletes képminőség már nyitott rekesszel is. A fókuszsebesség is gyorsabb lett az elődhöz képest, és az AF pontosságára sem lehet panasz.
7. Telefotó – m4/3 rendszerre
Ha egy univerzális, szinte tökéletes képminőségű telezoomot keresel m4/3 rendszeredhez, akkor ne keress tovább! A Panasonic Leica DG Vario-Elmarit 50-200 mm F2.8-4 ASPH Power OIS kicsi, könnyű, borotvaéles képű optika. Ráadásul nincsenek becsillanások, a CA minimális, a beépített képstabilizátor (főleg a vázakba építettekkel kombinálva) nagyon hatékony, de az AF sebességére sem lehet panasz (főleg a csúcskategóriás Panasonic vázakon használva).
8. Makró objektív – full frame szenzoros gépekhez
A makrózás szerelmeseinek is több ajánlatom van: az egyik a „full extrás” Sigma 70 mm F2.8 DG Macro Art, ami beépített AF motorral és elektronikus rekeszvezérléssel is rendelkezik. A Sigma 70 mm F2.8 DG Macro Art ott folytatja, ahol méltán legendás elődje 2014 környékén abbahagyta. Nagy valószínűséggel az újoncból is igazi kedvenc lesz, hiszen a képminősége (legyen szó élességről, alacsony geometriai torzításról, színhibáktól való mentességről stb.) kiváló! Egyedül csak a lassú autofókusz és az F2.8-on kissé erős peremsötétedés lehet bosszantó, de mindkettő könnyedén orvosolható: makrózáskor amúgy is kézi élességállítást alkalmazunk a makró sín mozgatásával, a peremsötétedés meg többféleképpen kioltható képminőség-romlás nélkül.
S hogy miért emeltem ki a Sigma esetében a beépített AF motort és az elektronikus rekeszvezérlést? Mert a másik, általam ajánlott makró objektívnél egyik sincs jelen, cserébe olyan szolgáltatásokat nyújt, amit máshol keresve se nagyon találnánk. Kinek ajánlom a Laowa 25 mm F2.8 2.5-5X Ultra Macro objektívet? Nos, elsősorban a tapasztaltabb fotósoknak, akik kedvenc szakterülete a makrózás. Persze, tudományos célokra is ideális választás lehet a Laowa 25 mm F2.8 2.5-5X Ultra Macro, hiszen a képe sokkal jobb, mint egy nála többszörösen drágább sztereó mikroszkópé. Anyagvizsgálathoz, entomológiai képek készítéséhez, vagy művészi, makró csendéletekhez tökéletes választás. Aki már gyakorlottabb és rendelkezik a szükséges kiegészítő fotós felszereléssel (makró lámpa, makró sín, távkioldó és hasonlók), az akár az élővilágban is lőhet érdekes és akár díjnyertes fotókat ezzel az objektívvel.
9. Általános jellegű, fix gyújtótávolságú objektív – full frame szenzoros készülékekhez
Ebben a kategóriában jelenleg két lencserendszert tudok ajánlani az újak közül. Az egyik a Sony vázakra csavarható Zeiss Batis 40 mm F2.0 CF, ami azon kívül, hogy tökéletes utcai fotós optika, még „makró szerű” funkciót is kínál. A „CF” ugyanis Close Focust, avagy közeli fókuszt jelent, mert a szokásosnál közelebb mehetünk vele a témához. A Zeiss Batis 40 mm F2.0 CF objektívbe egyszerűen nem lehet belekötni! Képminősége tökéletes, bokeh-ja kellemes, lágy. Ha nagyon kötekedni akarnék, akkor az AF/MF kapcsoló hiányát kifogásolnám, de másba akarva sem tudnék belekötni!
A másik objektív a Nikon új rendszeréhez, a Z-hez érkezett: szerintem a Nikkor Z 50 mm F1.8 S a Nikon új Z-rendszerét használók közt rendkívül népszerű lesz, hiszen időjárásálló kivitelének hála szinte bármikor és bárhol használhatjuk, de képminősége is kimagaslóan jó. Külön említést érdemel a lágy, „álomszerű” háttérelmosás, ami portréfotósoknál, esküvőfotósoknál jelenthet előnyt. Az eufóriára egyedül a viszonylag magas ára lehet némi fékező hatással, de – sajnos – a minőséget mindig is meg kellett fizetni.
10. Rendszervaku
Idén belefutottam egy rendkívül jó paraméterekkel rendelkező rendszervakuba, a Phottix Junóba. Aki nem riad vissza a manuális kezeléstől (így lehet csak igazán megtanulni a vakuk kezelését, beállításait), és gyakran igényel témáihoz külső fényforrást, fényforrásokat, de utál vezetékekkel bajlódni, az nem nagyon nyúl mellé a Phottix Junóval. A rendszervaku roppant rugalmasan használható, felépítése, anyaghasználata sem rossz minőségű, megtaláljuk rajta az összes szükséges csatlakozót és még az ára is rendben van.
11. Fotós táska
Fotós táskából már szinte annyi létezik, mint csillag az égen. Azonban az igazán jól használható darabok – sajnos – nincsenek óriási többségben. Aki akár professzionális célokra is szeretné használni fotós táskáját, az mindenképp legyen körültekintő választáskor! Az egyik ajánlott darab például a Vanguard Alta Access 33X. Szerintem ez a legpraktikusabb válltáska, amivel eddigi pályafutásom során találkoztam, ráadásul háromféle méretben is kapható (28X a kisebb és a 38X a nagyobb), így többféle fotós rendszerhez, igényeinknek megfelelően választhatunk a szortimentből. A táska meglepően könnyű, ám anyaga ennek ellenére brutálisan erős, de nyilván majd csak évek múlva fog kiderülni, hogyan bírja a mindennapos kemény bevetést.
12. Utazózoom kompaktgép
A kompakt fényképezőgépek lassan kiszorulnak a piacról, hiszen szerepkörüket átveszik az okostelefonok. Azonban van egy pár olyan kompakt kategória, amit nem lehet – egyelőre – helyettesíteni egy okostelefon kameramoduljával. Ilyen például az ultrazoom, aminek optikája hatalmas átfogást kínál. Aki gyakran utazik, és emellett szeret fényképezni, szereti megörökíteni azokat a helyeket, ahol jár, az bizonyára nem egy óriási tükörreflexes szettet fog becsomagolni, hiszen a tömeg és a méret erősen korlátozó tényező (gondoljunk csak a repülőutakra, ahol minden dekáért, minden centiméterért kompromisszumokat kell kötni). A körömpiszoknyi szenzorméret kizáró ok a kompakt fényképezőgépek esetében, hiszen a képminőségüket már egy középkategóriás okostelefon is hozza. A Panasonic DC-TZ200 erőssége, hogy az okostelefonok, táblagépek kameramoduljaiban található CMOS lapkáknál jóval nagyobb képérzékelővel látták el, és az optikája is akkora átfogást nyújt, amire egyetlen telefon sem képes. De nem csak a szenzor méretével és az objektív adottságaival pipálja le a kis Pana a telefonokat, hanem fókuszsebességével és a pluszszolgáltatásaival, amelyek a legdrágább okoseszközökben sincsenek jelen. Választható a RAW formátum, van 4K videó, time lapse, léptetett animáció, jól használható elektronikus kereső, teljesen manuális expozíciós mód – egyszóval minden, amiért érdemes egy igazi fényképezőgépért nyúlni a zsebben lapuló telefon helyett.
13. Csúcskategóriás kompakt
A kompaktok másik mentsvára a csúcskategória, ahol „nagy” képérzékelővel, fényerős optikával veszik fel a gyártók a versenyt a telefonokkal – eddig sikeresen. 2014-ben a Panasonic DMC-LX100 egy nagyon kívánatos csúcskompakt volt: „hatalmas” képérzékelővel (a korabeli 1/2,3” és 1” szenzorokhoz képest), stabilizált, fényerős, ideális gyújtótávolsági tartománnyal rendelkező optikával, jó makró képességekkel, és elsőrangú, „komoly gépekre” jellemző kezelőfelülettel (rekeszgyűrű, záridő tárcsa) hívta fel magára a figyelmet, de megkaptuk a 4K felbontást is mozgóképeinkhez. Négy évvel ezelőtt ezek nagyon komoly érvek voltak egy olyan fényképezőgép mellett, ami ráadásul egy kabátzsebben is kényelmesen elfért. Most, 2018-ban még mindig kívánatos az LX100, és valószínűleg ezért, ennek tudatában fogták vissza magukat a fejlesztők: nem véletlen, hogy az újonc nem az LX200 névre hallgat, hiszen a „gyémántot” csak kissé tovább kellett csiszolni (lásd fejlesztések), hogy még mindig komoly konkurenciája legyen a kategória többi tagjainak. Íme, a Panasonic DC-LX100 II!
14. Csúcskategóriás m4/3 rendszerű fényképezőgép
Az idei év nagy dobása a Panasonic DC-G9 volt, amely olyan paraméterekkel nyűgözte le a fotós társadalmat, mint amilyeneket a sokkal nagyobb, drágább fotógépeknél szokhattunk meg. A G9 fenomenálisan jó ergonómiával, szexi külsővel zár bűvkörébe, majd tudásával és képességeivel rabul ejt. Mindent tud, amit egy profi fényképezőgéptől elvárhatunk. Amint már említettem, nagyon jól kézre áll, a kezelőfelülete az utolsó csücsökig személyre szabható. A sokak által megkérdőjelezett státuszkijelző igenis jó dolog, a gép használata során nagyon praktikus tud ám lenni. A gyors sorozatfelvétel nem csak sportfotózáskor, hanem a természet, a vadvilág megörökítésekor is kamatoztatható. Szerencsére az autofókusz sem kullog a téma után: a Panasonic DfD rendszere eddig is elismerten jó volt, de a mérnökök most még jobban odatették magukat, és a követőfókuszon is csiszoltak annyit, hogy az már igen jól működjön.
