Hogy egy örök klasszikust idézzek: „Kétféle fotós van. Az egyiknek már volt, a másiknak pedig lesz adatvesztése!” – nos, én az első csoporthoz tartozom, szerencsére nem munkát vesztettem el, „csupán” pár családi fotót, amit Halloweenkor, tökfaragás közben készítettem a lurkókról. Ez is eléggé megrázott (nem, nem tudtam visszahozni többféle adatmentő programmal sem), nem is merek belegondolni, mi lenne, ha épp egy határidős munka fotói „mennének a levesbe”, mert az egyik memóriakártya beadná a kulcsot.

Tulajdonképpen a neves gyártók eredeti (!) termékei nagyon megbízhatónak mondhatóak. Lehet, hogy némelyik picit lassabban működik, lassul idővel, de a megbízhatóság terén – elvileg – kifogásolhatatlanok a mai modern adathordozók (most itt konkrétan a fényképezőgépekhez használatos memóriakártyákra gondolok). Ehhez persze szükséges, hogy némi karbantartással segítsük eszközparkunk működését, mint például azzal, hogy legalább minden harmadik-ötödik fájlmásolás után a fényképezőgépben (amiben használjuk) leformázzuk a teljes felületét.
Azonban akadnak olyan tényezők, melyek a kártya karbantartásától függetlenül is idő előtti elhalálozáshoz, vagy adatvesztéshez vezethetnek. Ilyen például:
..ha (nem a megfelelő módon) megszakítjuk az adatforgalmat a kártya és a fényképezőgép/PC közt,
..ha nem kapcsoljuk ki a fotómasinát és úgy vesszük ki belőle az adathordozót,
..ha nem választjuk le szabályosan a kártyát a számítógépről fájlmásolás után,
..ha videózás után megváltoztatjuk a memóriakártya fájlstruktúráját,
..ha sztatikus töltésnek, vagy áramnak tesszük ki a kártyát,
..ha állandóan (nedves, zsíros, koszos) kézzel fogdossuk az érintkezőket,
..ha nem formázzuk le a memóriakártyákat (legalább időnként) abban a fényképezőgépben, melyben használjuk,
..ha nem megfelelő „fizikai gondviselésben” tartjuk (ne üss rá kalapáccsal, ne verj át rajta százas szöget, ne tedd sósvízbe stb.).
A listát mindenki egészítse ki saját tapasztalataival. A lényeg: bár igen sokat bírnak ezek a kis „memóriadobozkák” (elsősorban a zárt SD kártyák), azért nem árt odafigyelni rájuk, és pár évente (komoly igénybevétel esetén évente) lecserélni őket újra. Igen, tudom, hogy némelyik komoly pénzbe kerül, de mi ér neked többet? Pár tízezer forint, vagy mondjuk egy nagyobb (értsd: jó pénzt fizető) munka elvesztett adatállománya? És gondolj bele: ha még mindig filmes gépekkel fotóznánk, akkor ott mindennapos lenne a pluszköltség, ami a film és a hívás velejárója!

Ha a gépedben két memóriafoglalat van, és a masina képes a párhuzamos írásra (tükrözést használj, ne csak szeparált RAW/JPEG írást), akkor használd! Figyelem: videofelvételt általában nem képesek ezek a „konzumer” masinák egyszerre két helyre rögzíteni. Használj vagy külső felvevőt (HDMI portra csattintva), vagy olyan kamerát, ami képes a párhuzamos írásra (hogy egy példát említsek, a Canon C100 már képes erre a funkcióra). Végül álljon itt pár olvasásra érdemes írás, ami a memóriakártyákkal kapcsolatos és hasznos lehet: (Készült a photofocus.com írásának ötlete alapján)
- Az optimális teljesítmény érdekében így formázd meg az SD kártyáidat
- Egy nagyobb, vagy inkább több kisebb kapacitású memóriakártyát használjunk?
- Dióhéjban az SD memóriakártyákról
- Pár tanács a memóriakártya véletlen törlése ellen – így kerülöd el a katasztrófát
- Adatmentés (véletlenül) törölt, formázott memóriakártyáról
- Milyen hosszú egy memóriakártya élete?
- A te memóriakártyád is jó eséllyel hamisítvány!
- Adatvédelem: eladás, kidobás előtt _rendesen_ töröld a régi fotótáraidat!





Mi egyszer kimostunk egy CF kártyát, igaz csak 40 fokon. Ma is működik.
Ma is működik: a mosógép 🙂
„..ha nem kapcsoljuk ki a fotómasinát és úgy vesszük ki belőle az adathordozót,”
Hát nem tudom. Szerintem sose kapcsoltam még ki munka közben, és nagyon nem is lenne időm/figyelmem rá. Amúgy munkára alap kellene legyen a dual slot.
Én már találkoztam olyan memkarival ami olyan volt mint a lyukas vödör.
másolás közben eltünt róla amit épp rátettem.
Elég nagy tisztulás volt a formátumok között. Az SD mindent kiütött. Szerintem is jó volt a szelekció. Persze felüti a fejét egy két új formátum és a régiek közt is van élő. De elsöprően az sd formátumok jönnek szóba. Ráadásul én is azt tapasztalom h eszméletlen megbízhatóan működnek, mind e mellett hosszú életűek. Még egy kis tisztulás a fotomasinák piacára is ráférne. De ez utóbbi már lehet vita trágya (nem elírás).
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a teljes törlés helyett jobb a formázás, mert a fényképezőgép formázása újraszervezi a mappa struktúrát és megakadályozza az adatbázis hibákat. A számítógéppel való törlés sem ajánlott (illetve nem szabad megváltoztatni a memóriakártya tartalmát), mert ez is okozhat adatbázis problémákat.